Képek csak úgy…

Egy fekete-fehér francia film, a grúz, elsõfilmes Géla Babluani rendezésében.
A fõszereplõ srác egy – a fizetésébõl éppencsak megélõ – tetõfedõ kisiparos, akinek véletlenül a kezében marad az idõközben elhunyó (amúgyis már egy ideje halálán levõ) aktuális megbízójának egyik levele. Azt tudja a korábbi véletlenül kihallgatott beszélgetésekbõl, hogy a tulaj ettõl a levéltõl igen sok pénzt remél. Mivel a megbízó halálával a munkának is vége, amit ráadásul ki sem fizetnek, úgy dönt, megtartja a levelet – végülis elvileg sok pénzt ér. De csupán egy titokzatos leírást — valamint egy kis 13-as táblácskát talál a borítékban. Hát követi a levél utasításait, nem tudván mibe mászik bele. Egy meglehetõsen bizar világba csöppen így, ahol aztán a végletekig kipróbálhatja a szerencséjét. Vajon nyer-e a végén? A fekete-fehér formátum kiváló választás volt ehhez a nyomasztó és feszült thrillerhez.

Itt a múzeumokban nem jegyet, hanem kis kerek, színes matricát adnak belépõül, amit a ruhára kéne ragasztani (feltételezhetõen azért, nehogy véletlenül a látogatóhoz kelljen szólni akárcsak a bejáratnál is. Más értelmét nem látom. Aki egyszer bement az ajtón annak volt jegye, minek bent “felmatricázva” sétálni?)
Fent egy múzeum bejárata melletti esõcsatorna látható, de a környék összes érdemleges felülete (villanypóznák, közlekedési táblák, postaláda, satöbbi) hasonlóan “beszeplõsödött” az idõk során. :-)

Dél-Korea ismét, Chan-wook Park bolondos kis filmje. Na ez a darab nem véletlenül volt teltházas minden vetítésén itt a fesztiválon. Egy groteszk love-story és komédia az elmeosztályon. A lányzó egy cyborgnak képzeli magát, a fénycsövekkel és a kávéautomatával jól elbeszélget; a srác már nem is tudom milyen defekttel éldegél. Nem kevés abszurd kalandon keresztül végül csak sikerül “megjavítania” a lányt.
Hát mirõl is szól a szerelem: elfogadás, önfeláldozás, bolondság. :-)
Aranyos film, a hangulata talán kicsit az Ameliè-re emlékeztet és még esetleg egy csipetnyi a Million Dollar Hotel hangulatából.