Képek csak úgy…

A legendás Raffles Hotel egyik bárja, ahol a Singapore Slinget és Million Dollar Cocktailt kitalálta Ngiam Tong Boon, a hely egyik elsõ mixere. Élõ zene a felsõ szinten, a mennyezeten a korabeli filmekbõl ismert legyezõk mozognak (bár a szelet a légkondi okozza manapság). A földimogyorót — ami nagy halmokban áll az öreg asztalokon és a bárpulton — a földre pucolja az emberfia, az este elõrehaladtával már bokáig járnak/járunk a mogyoróhéjban. Érdekes, hogy az innen két saroknyira álló The Stamford tetején lévõ (71. emelet) New Asia bár a “kihagyhatatlan” célpont manapság, én inkább ezt javasolnám mindenkinek. Jó, onnan jobb a kilátás, de itt meg még érezni valamit a hajdani Szingapúrból (persze ez csak valószínüleg nekem, mint európainak érdekes…)
Most nézem csak, nem csak nekem tetszett a hely: Bar Review

Singapore Flyover. Asszem így hívják a szigetország legfrissebb látványosságát, ezt a csigalassúsággal körbeforgó kereket (egy menet, ha jól értettem, alig több, mint fél óra). Ez azért viccess, mert a felüljárókat hívják itt “flyover”-nek. 15-én volt a Grand Opening, amibe egy kétperces tüzijáték is belefért… Épp fent voltunk a New Asia bárban Szingapúr tetején, amikor elkezdtek durrogni. Jóformán át se értünk a bár túloldalára (nem készültünk elõre :) ) már véget is ért a banzáj ;(
UPDATE: A hivatalos neve: Singapore Flyer. Mégsem felüljáró ;)

Itt nem tehenek, hanem lovak öltöztek be mindenfélébe. Ez itt például lóerõnek.

A “Szingapúr” bejegyzést még tovább folytatva balra ez a látvány. A kép alján az Esplanade, színház, könyvtár és egyéb szórakoztató komplexum. Aki látott már duriánt, rögtön arra asszociál róla, de korábban már kiderült, hogy ezek tulajdonképpen mikrofont formáznak.
No de ami miatt a kép készült, az a vízre épített focipálya :-) Nem igazán értettem, miután a Padang itt van egy köpésre tõle, és ott két pálya is elfér. De aztán a helyiek elárulták, hogy az egy színpad, mindig olyanra alakítják, amire éppen szükség van: Koncert, musical, vagy éppen foci…
Szemben az a végtelen építkezésmezõ legutóbb még egy jó kis park volt. Azóta azonban az uralkodó család rájött, hogy a kaszinókban van a nagy zsé (biztos körülnéztek egy kicsit Makaóban) és most gõzerõvel húzzák fel a gigászi pénzvesztõ helyeket.
A horizont felé pedig a világ egyik legforgalmasabb kikötõjére várakozókat láthatjuk…

Nem, ez már nem légifelvétel, hanem a kilátás a szobámból :)
Az a csatorna a Szingapúr folyó, ennek a partján van az egyik evõs-ivós szórakoztató részleg, a Clark Quay és környéke (a túloldali apró épületek jobbra a Boat Quay, ettõl még jobbra van a Clark Quay). Szemben a baszott nagy felhõkarcolók a Central Business District — bankok és egyéb pénznyomda tevékenység központja. Jobbközépen a zöldes kupola a (volt) Legfelsõbb Bíróság, mellette a Városháza, mögötte a folyóparton az a szürkés falú a Parlament. E mellett balra a fehér tornyos az Ázsiai Civilizációk Múzeuma (volt Empress Palace), frissen felújítva. Elötte a zöld terület a Padang, a kolónia eredetileg “csak fehéreknek” (sport)klubbja. A kis fehér híd túloldalán a felhõkarcolók hónaljában a The Fullerton. Még tovább balra, a széles hídon is túl, a folyó torkolatánál áll a(z egyik) híres Merlion, a félig hal félig oroszlán országjelkép. Itt hányja a vizet éjjel nappal (a másik Sentosán van, az egy óriás, ami kilátóként mûködik).
Aki a “by night” képeket jobban szereti, annak itt van ugyanez Nap nélkül:

Szingapúr a történelem folyamán jelentõsen bõvült. Eleinte a rendelkezésre álló “hegyeket” tolták a tengerbe, miután ezek elfogytak, import homokból (meg kitudja mibõl) építik tovább az országukat. Valahol +150km²-nél tartanak már. Lehet, hogy a Szingapúri szoros hajóforgalma nemsokára más utat kell, hogy találjon, mert a duzzadó Szingapúr mellett majd nem férnek el :) (na jó, ez esélytelen egyelõre. De mondjuk Szingapúr “alapító atyjának” a partraszállási helyét megörökítõ szobor permomentán eléggé a belvárosban van, jelentõs távolságra a mai tengertõl). Szóval leszállás közben egy halom ilyen születõ (fél-)szigetet láttam Szingapúr keleti felén: a bõvülés folytatódik.

Szingapúrba vetett ismét a jósors (az itteni közlekedési kártya szerint 2004-ben használtam utoljára, jó rég nem jártam a szigeten), ezúttal Business classon tehetem meg az utat.
A Finnair ócska MD-11-einek az elejét kicserélték teljesen kinyújtható ülésekre (így nézett ki korábban), viszont azok nem vízszintesek, hanem kicsit lejtenek. Pont az lenne pedig a lényeg, hogy fekvés közben a láb nem lefelé van, hanem fel van támasztva. Na hát ez itt nem mûködik, olyan volt, mintha egész úton álltam volna… Jó, persze mit panaszkodok, legalább ki tudtam nyújtózkodni (nagyjából), de miután múltkor kipróbáltam (ha csak pár percre is) a British Airways business ülését (ágyát), tudom, hogy ezt úgy is lehetne… A kiszolgálás jó közepes, úgy kell vadászni a sztyuvikat, azok meg nagyon mesterkélten szolgálnak ki. A turistaosztályhoz képest persze jó, de a BA Economy+ osztályán jobb szolgáltatás volt, mint itt a Finnair Businessen. Sebaj, aludni azért sikerült :)