Képek csak úgy…

Ez a kép itt önmagában nem is érdekes, csak olvasván Sam. Joe liftrejtélyét, egy rendkívül jó illusztráció a témára. :)
Itt kéremszépen egy földszinti lifthívó gombot láthatunk a litván Klaipeda egyik szállodájából, ami LEfelé mutat (nem, nincsen pince, emeletek vannak). Vagyis nem csak szõke titkárnõk hívják le a liftet a lefele gombbal, hanem “felelõs lift-designerek” is úgy gondolják, hogy ez így van jól.
Késöbb bele is estünk a csapdába, az ötödikrõl a földszintre tartva a lefele nyilat nyomtuk meg, hát meg is állt a felfele tartó lift egy csapat jókedvû turistával. :-)

Elsõ megállónk a Plateliai (Plunge) [N56.0315, E21.9061] volt szovjet atomsiló volt, Litvánia nyugati csücskében, egy természetvédelmi terület, és nagyjából a semmi közepén. Hát, úgy néz ki mint bármely elhagyott katonai ojjektum: betonbunker a föld alatt. De ez annyiban különleges, hogy innen a ruszkik Törökországig is el tudtak volna lõni egyszerre akár négy R12 atomrakétát. Két év alatt, 1962-re készült el a bázis, az egyike a legelsõknek (nem ám markolóval, tízezer kiskatona ásóval!), és 1978-ig volt aktív. Ekkortájt szúrta ki a CIA (vagy legalábbis a SZU ekkor tudta meg, hogy tudják :-) ).

Szóval Húsvétra délnek vettük az irányt, 6-700 kilométernyire jutottunk. Arra gondoltunk, hogy ott “lent délen” már nõnek a pálmafák, érik a banán, de legalábbis a Nap süt ezerrel. Na, ehelyett kaptunk olyan havazást, hogy a litvánok is csak kapkodták a fejüket! Visszafelé egészen Rigáig havas volt a táj, utána kezdett csak el olvadozni. Természetesen Helsinkiben ez idõ alatt a tizensok fok volt… De sebaj, Vilnius szép hely, jó volt benne mászkálni így is. ;)

A földrajzi középponttól nem messze van egy 55 hektáros erdõs park, egy halom érdekesebbnél érdekesebb szoborral, mintegy “megünnepelendõ” Európa közepét. A belépõdíj elgondolkodtató, de a park tényleg érdekes. Lehet bringát is bérelni, mi ettõl most eltekintettünk. A jegyszedõ/pénztáros nénivel tök jól elbeszélgettünk oroszul. Illetve belõle dõlt a szó, végre nem kellett kukán ülnie az erdõ közepén :) (õ nem beszélt angolul, a finnek meg nem beszélnek oroszul). Magyar szobor is van: “Európa madara”, ez itt fent meg egy óriásmókus-kerék [vagy talán egy óriás mókuskerék? ;-) ]

Vilniustól északra nagyjából 25 kilométernyire van Európa közepe (N54°54′ E25°19′), ahol egész addig sütött a nap, amíg ki nem szálltunk az autókból :-)
Spitzbergák (N80°45′ E20°35′), Azori szigetek (N39°27′ W31°16′), Kanári szigetek (N27°38′ W17°58′) és az Urál hegység gerince (N67°59′ E66°10′) adják Európa határait. Kíváncsi lennék, hogy a kontinens közepe hol lehet, amihez Nordkapp [Norvégia], Cabo de Roca [Portugália] és az Urál adják a keretet. Persze a déli csücsök is kérdéses :) ?

Miután Vilniust nagyjából megnézegettük (talán a világ legnagyobb templomsûrüségével rendelkezik az amúgy elég nagy óvárosa), körbenéztünk a környéken is. A trakai vár mintegy 20km-re nyugatra van, egy tóvidéken. Gyönyörû viharfelhõs napsütéses fény volt érkezésünkkor, amibõl a napsütés sajnos elég gyorsan kihalt… A várat szépen felújították – illetve inkább újraépítették – érdekes volt kerengeni benne.

A húsvéti hosszú hétvégét egy Balti keresztmetszettel ünnepeltük: leautóztunk Vilniusig. Elsõ éjszakát Rigában (Lettország) töltöttük, a többit Vilniusban és környékén.