Képek csak úgy…

Bár a Museo Aqua nincs ma nyitva, ezt a vízvezetéket nem nagyon lehet eldugni :-)
Azt mondják, a 65méteres lábaival az egyik legmagasabb ilyen izé a világon. Impresszív egy építmény, azt meg kell hagyni.

Eredetileg a Vizi Múzeumba igyekeztem, de kiderült, hogy az vasárnap zárva (pedig valami szép õsrégi (gõz-)gépészeti ereklyék lettek volna. Na majd hétköznap megpróbálom elérni…). Így bevetõdtem a Muzeo Militar-ba: szép épület, a homlokzat mögötti szobák meg talpig festve/faragva, freskók meg minden. Fõleg ágyuk voltak kiállítva, de miután nem kértek egy árva vasat sem érte… Sétáltam vissza a város felé, amikor egyszercsak elém toppant a Fado Múzeum: nosza ezt is megnéztem (hogy lehet egy zenének múzeumot csinálni? Ezek szerint lehet :) A hangzó anyag mellé elég sok körítést is ki tudtak állítani). Itt ki is derült a belépõs trükk: vasárnap dél-(ami itt du.2-t jelent)-elött a múzeumok (már amelyik nyitva) ingyen vannak.
Ha szerencsém van ma este megnézem/hallgatom ezt a zenét élõben is, azon a környéken jópár zenés-vacsorázós hely van. Meglássuk.

A P. Commercialon (vagy mifenén) ma a spec. rendõrség napja volt. Kiállított a katasztrófavédelemtõl a bombakeresõ robotig minden. Az itteni rohambácsi például így néz ki. Figyeloda, a pajzsnak kereke is van (jó, mondjuk ezt nem hõzöngõ portugálok, hanem megvadult lövöldözõk ellen vetik be).

Újra Lisszabonban! Az idõ még mindig szép, az emberek még mindig kedvesek és a kaja még mindig olcsó. :-)
Múltkor nem szóltam az utcaképrõl. Nos, itt szinte minden járda ezzel a kis fehér kockakõvel van kirakva. A forgalmasabbja azonban fekete mintákkal díszül. Nem csak a “Váci utcában”, hanem mindenütt, kijjebb is. Teljesen feldobják az ember hangulatát a csempézett házakkal egyetemben. Ma végre találtam egy zöld-csempés házat is a sok portugál-kék között.