Képek csak úgy…

Még vasárnap találtam az alfamai sikátorokban sétálva ezt a pici kis kajáldát (4-5 asztal csupán, “A Baiuca“), de reménytelen volt, egy fél seggnyi hely sem jutott. Ma a spanyol kollégával újra megpróbálkoztam, de egy kicsit korábban. Sikerült :) Lassacskán a zenészek is megérkeztek, szépen csendben plönytögtek a gitárokon. A pincérnõ szépen felvette a rendeléseket, kiosztotta az elõételeket; majd lecsavarta a világítást és rázendített egy fado-ra. :) Aztán az este folyamán még néhány járókelõnek látszó személy is odafurakodott, és énekelt egy jókorát. A legmeglepõbb talán az volt, amikor a konyhásnénik zendítettek rá egy refrénre.
Asztaltársainktól megkérdeztem, hogy hogyan akadtak rá a helyre, és azt a profán választ kaptam, hogy az útikönyvbõl… Puff neki, ezek szerint ez nem egy eldugott kis izé, hanem egy “híres” hely. Sebaj, a kaja nem volt rossz, és a zene meg kiváló volt.