Háh, találtam egy érdekes oldalt: korttelit.fi
Helsinki belvárosának térképe, gyakorlatilag minden egyes házról jó minõségû szép képekkel. Nakérem így néz ki Helsinki nyáron, napsütésben.
Néhány kávézó, csak úgy összevissza: Ekberg a Bulevardin; a Cafe Engel a Nagy Fehér Templommal szemben; a Kappeli az Esplanadi közepén.
Megszületett az eredmény, a finnek kitörõ örömmel díjazták ezt a perverz kis Syötti-t (Bait, azaz Csali, jobb alsó kép. r: Malakias), ami egy kisfiú és egy kishal barátságáról szól, amint kihorgásszák a rozmáralkatú vén faszokat a medencébõl és a nagyhalakat a tóból. Szerencsére csak ez utóbbiakat eszik meg (bár az is elég furcsa látvány ahogy a kishal falatozik a nagyhalacska húsából), az elöbbieknek csak a farkukat harapják le. Na szóval ez a Fõdíjat, a Közönségdíjat, Laurea-díjtól és az ANOBA-tól egy-egy “special mention”-t gyûjtött be (“a humoráért”). A másik ANOBA “special mention” az Ankkuri (Horgony, r.:Tommi Juutilainen) kapta, ami nem kevésbé altesti és perverz. Annyi jó, érdekes film volt itt, hogy válogatták ki pont ezeket a díjakra?!
A legjobb finn animációnak Laurea-díjat egyébként egy egész jó kis rajzfilm, a Säieteoria (String theory, r: Kim Helmisen) kapta. Pár szóban talán a “minden mindennel összefügg” írja le jól, de a globalizáció a hangsúlyos téma benne. A másik “special mention”-t Milja Aholan Viisi aamua vielä (Még öt reggel) címû hmm… “enyhén” agitpropos alkotása kapta (a szociális rendszer leépítése és a politika tanmese).
Animation NOrdic and BAltic (ANOBA) hálózatban jelenleg 6 filmfesztivál van, mindegyiken jelölnek egy-két filmet az ANOBA díjra. Ez egyúttal nevezést jelent az európai Cartoon d’Or megmérettetésre is.
Az ANOBA-nezevést az észt Mati Kütin Une Instituutille (Álom Intézet, bal alsó kép) kicsit unalmas (mondjuk álmosító :) ), de aranyos filmje kapta. Ez fõleg azért meglepõ, mert ez a filmecske már megkapta a nevezés jogát erre a díjra a legutóbbi észt fesztiválon… Ugyanitt a közönség a lett Janis Cimermanisin Medibas (Vadászat, felsõ kép) bábfilmjét találta a legjobbnak, ami tényleg fergeteges volt. Az erdész — három szaki segítségével — jól megmenti az erdei haverjait (az állatokat) a vadásztól (aki két fekete napszemüveges testõrrel egy Hummerben érkezik a mészárlásra vadászatra). Na ebben volt humor :)
Ma este a Glória klubban három társaság csapott össze, hogy fél óra alatt melyikük rakja össze a legjobb animációt. Eszközök beszerzésére 10 eurójuk volt (már a számítógépen és ilyesmin kívül) a csapatoknak. Balra az észt csapat, jobbra a MediaLab, keresztben pedig a turkui Mûvészeti Akadémia csapata. Érdekes volt a filmkészítés; végig azt hittük, hogy a turkuiak lesznek a nyerõk. Használtak fázisrajzokat, söröskorsót (amibõl szívószállal “emelték ki/magukba” a fázisok között szükséges különbséget) , gyurmát és papírkivágásokat is. Végül azonban csak egy nagyon rövidke, igazából történet nélküli filmecske lett belõle.
Az észtek papírkivágással dolgoztak, és ránézésre övék volt a legprofibb felszerelés is. A filmecske jópofa volt, beleszõtték a helyszínt (Gloria) is. A végén a “Fin” (“vége”, de a finn autójelzés is) feliratot elütötte egy “Est” (mint Észtország) felirat. Övék lett a közönségdíj. A közönségdíjat amúgy zajmérõ és sorozatos ovációk segítségével állapították meg. :-)
A gyõztesek a Media Labosok lettek, kaptak vándor-papírkoronát is. Érdekes gyurma/hulladék összeállítású animációjuk azt a kérdést tette fel, hogy “milyen bajszot szeretnél magadnak?” Ami végül megdobogtatta a zsûri szívét, hogy az egyik bajusz szerepét egy rántott halrudacska játszotta el.
Ma betekintettünk a versenyösszeállításba is. Volt néhány egészen szürreális is, egy-kettõ azonban megfogott. Odafönt a Dvornjagi-ból (Norvégia, 2007, r.:Svanhild Utne) egy kép. Ez a film egy kóborkutyapárról szól, ahogy éldegélnek az utcán, ahogy az hím kolbászt lop a párjának, meghúzzák magukat itt-ott. Aztán egy kis kavarodás után a leányzó eltûnik. Szomorúan járkál az utcákon a kankutya, míg egy kirakatban a tévében meglátja a párját, amint épp lövik fel az ûrbe… Lajka emlékére.
Ez a másik, Lonely Feeling (Lettország, 2006, r.:Kaspars Roga), úgy nézem eredetileg a lett Brainstorm együttes Rudens címû számához egy videoklipp, de aztán néhány rövidfilm-fesztiválon is jól szerepelt. Nem érdemes sokat írni róla, ez fent van a youtube-on, meg lehet nézni :-)
Ezek persze csak kiragadott “kedvencek”, vagy 30-40 film verseng itt. Vasárnap van eredményhirdetés, kíváncsi vagyok, a zsûri végül melyik film mellett teszi le a voksát.
Bár a szép napos idõ maradt, kissé összébb ugrott a higany az üvegcsövekben ma éjjel. Ez igazán csak akkor realizálódott bennünk, amikor Vihti felé kirándulván elértünk Salmijärvi sarkához, ahol a legnagyobb megdöbbenésünkre már csinos kis jéghártya borította a felszínt (lásd fönt). Szép nagy kört mentünk, útközben megpihentünk Salmiban. Itt van egy igen érdekes “hangulatos” kávézó (annak ellenére, hogy az egyik harmadát olyan “kínai kirakodóvásár” jellegû cuccok borították), kandalló melletti dívánnyal meg egészen tûrhetõ Lohikeitóval.
Ui: Azért Salmijärvi másik fele még folyik és a szélcsend miatt szépen ki is feszült:
Ma reggel meghallgattuk drAndi disszertációjának (klíma, Lappföld, meteorológia és erdõtûz kulcsszavakkal) védését a Helsinki Egyetemen. Az elõadás jól sikerült, végre megértettem, hogy mi a fenét is csinált Andi örökké odafent Lappföldön. Az opponens viszont — egy német prof (balra) — kicsit szõrszálhasogatós, kötözködõs hangulatban volt, vagy két órán át kínozta Andit. De a végén (mikor a házigazda (középen) sokadszorra figyelmeztette, hogy ha sokáig akarja folytatni még, akkor õ most szünetet rendel el) csak kifogyott a kérdésekbõl, és Vajda Andrea doktornõ lett. Gratulálunk!
2001. október 13-án 16:05-kor landolt a Malév MA 742 járata Helsinki betonján. Mire összeszedtük a csomagokat és befészkelõdtünk Tapiolába — az elsõ itteni otthonunkba –, épp hat óra lett. Akkor még nem sejtettük, hogy ezzel be is fejezõdött 20 kilométeres körzetben az élelmiszer (illetve egyáltalán az) árusítás hétfõ reggelig… Csak egy, csak egy pizzéria volt talpon e vidéken – így szerencsésen túléltük a hétvégét :-)
Idén (évente próbáljuk, mindig más a tulaj/személyzet) ismét finom a pizza, jó vastagon megrámolva, vékony ropogós (de nem széttörõs) tészta — pont ahogy szeretjük :)
