Képek csak úgy…

Én is fényképezkedtem, hamár akkora, hogy hír lett belõle.

Hát, mit van mit tenni, ilyen idõket élünk… Manapság a hó a téma bárhova fordul az ember…
Tegnap annyi hullott belõle, hogy villamosok siklottak ki (pedig múltkor láttunk hókotró villamost is, olyasmi szürke fadoboz villamos, amit Pesten is lehetett látni, mint “szervízkocsi”, csak itt hóseprûje is van), ma meg egész nap tavasz volt.
Az udvaron már Húsvétra készülnek, és nem Télapót, hanem Hónyulat faragnak a fehérségbõl (bár a másik oldalról eléggé Pikachu formája van a furcsa farkával, ebbõl a szemszögbõl ez pont nem látszik, hehe.)

Bár itt Espooban nem annyira szállítmányozzák a havat (ritka eset, hogy nincs elég hely az út mellett), Helsinkiben nagyüzemben mûvelik ezt a sportot. Szép nagy dömperekkel hordják fel és le a hóbuckákat városban. De hová…?
Ma kiderült: ide. A hernesaari helikopter-terminál télen nem mûködõ épülete közelében egyszerûen a tengerbe öntik. A markoló nem arra van, hogy lesegítse a havat a teherautókról, hanem, hogy nyitva tartsa a léket (a képen éppen kanalaz egy kicsit). Az a kis hajó a jobb oldalon szintén nem dekoráció: ha a markoló már nem bírna a dermedõ vízzel, ez köröz ott egy kicsit, hogy ne fagyjon be a környék (látszik is a körív a jégkásában).

Február elsõ hétvégéjén jéglámpásokat faragtak a Nagy Fehér Templom elötti téren. Volt a nép a kis “jégmécseseivel” (a templom lépcsõjén az a sok kis fényes pont, a biciklista mögött [! napi átlaghõmérséklet -22fok volt aznap]), meg volt néhány profi is a láncfûrészeikkel. Nem született túl sok húdeszuper jégszobor, azért volt pár szép darab. A pálmát a jégklotyó vitte (lent).

Az egészet a wonderwater szervezte, a világ vizes problémáira próbáltak egy kis figyelmet irányítani. A “profi” szobrok pont annyi jégbõl készültek, mint egy átlagos helsinki lakos napi vizfogyasztása.

Közben a Katedrális lépcsõje csúszdaként funkcionált. Szépen jöttek le gyerkõcök és felnõttek egymás után. Kicsit rázkódva ugyan, de láthatoan pont ez volt benne a jó.

MA-5200 HA-LOK
MA-5212 HA-LOU
MA-5224 HA-LOH
MA-5324 HA-LOD
MA-5412 HA-LON
MA-5400 HA-LOJ
MA-5236 HA-LOC
MA-5250 HA-LOF (késöbb 5350-re változott a radaron)
MA-5350 HA-LOR (a radaron 5336 volt, de a rádión 5350-ként beszélgettek)
MA-5250 HA-LOL (a “kedvenc” gépem, ez járt Helsinki felé)
MA-5300 HA-LOS
MA-5376 HA-LOG (Ló Géza)
MA-5348 HA-LOE
MA-5248 HA-LOM

Az elsõ utolsó járatok…
A MALÉV-nek vége, legalábbis ahogy most ismerjük. Illetve ahogy eddig ismertük. Ha minden igaz, akkor 45-ször volt Malév jegyem, de a codeshare járatok miatt nem tudom pontosan hányszor is repültem velük.

Ez a húsz biztos:
HA-LOA – 2x
HA-LOB – 2x
HA-LOF – 1x
HA-LOI – 1x
HA-LOL – 6x
HA-LOM – 1x
HA-LON – 1x
HA-LOP – 3x
HA-LOR – 2x
HA-LOS – 1x

…és az is biztos, hogy ez a szám már nem növekszik tovább… ;(
Viszlát, és köszi!

Volt is, lesz is, ez itt a praxis,
Mindenkinek helyzete van.
Volt is, lesz is, kint is, de bent is,
Minden kornak rendszere van, de rendszere van.

Már azt hittem ezt idén megúsztuk (januárban szokott bazi hideg lenni, aztán már általában melegszik), de valahonnan mégiscsak becsordogált egy kis mínusz. Biztos az oroszok kinyitották a spájzot…

Szeretem az ilyen meeting helyszíneket ;) Egész nap kint “vidéken” unalmas slideshow-k, de közben/utána hó és tenger és napsütés, késöbb pedig jó kis füstös szauna következik majd.
A tenger épp fagy befele, de mivel hirtelen lett -10 fok, a víz még pont elég “meleg” ahhoz, hogy gõzölögjön egy kicsit.

A minap találtunk a közeli szupermarket mélyhûtõpultjában néhány szép, egész fagyasztott csirkét. Olyan két kiló környékiek. Jó kis biocsirke. És nem is drága, mintegy 26ezer forintért már hozzá is lehet jutni… =:-o
Nooormáááális?!

Csak két apró szemelvény a környék “életébõl”:

Érdekes háziállatokkal mennek az emberek a fél vekni kenyérért, ha ezt külön ki kell írni a bolt ajtajára…

A régvolt mozi területét az “épülõ” görög közösségi ház körbekerítette. Volt egy párfokos lépcsõ a park és az utcaszint között (eredeti célja már homályba vész), szerintem adta volna magát, hogy egy kisajtót ide építsenek. De nem, úgy látszik logikusabb volt a lépcsõ mellé rakni a kiskaput.

Egy kis politika, amibe valahogy pont belefutottunk. A kormányzó Fidesz az utolsó pillanatos törvénygyártási mániájukkal úgy felidegelte az ellenzéket — abból is a legkisebbet, az LMP-t –, hogy a képviselõik reggel a parlamenti parkoló bejárataihoz láncolták magukat. Volt “rendõri intézkedés” meg minden hajcihõ, ismét felkerült Magyarország a világ híradóinak menüjére.

Ugyanaznap délután a Miniszterelnöki Hivatal és a Parlament közötti téren az LMP “antikétharmados” tüntetést szervezett. Valószínüleg a reggeli láncos/sorompós akciónak (és az arra adott hatalmi válasznak) köszönhetõen elég nagy tömeg gyûlt össze, síppal, dobbal, nádihegedûvel.

Volt Orbán, takarodj; Fidesz-kereszt; és még egy halom ötletes és kevésbé ötletes frázis a táblákon.

A színpadon két beszéd közben a Kaukázus énekese foglalta el egy szál gitárral, és a Tartós béke címû számukba kezdett bele (“A norvég honlapokon terjed a hír, hogy visszaütött a pofon“).
Amúgy egy viszonylag elkeseredett tömeg volt, idõsek, fiatalok vegyesen.

Zöldpárthoz méltóan a hívek zöld közlekedési eszközökkel jöttek demonstrálni:

Közben a kettes villamos fényárban úszva mászkált a tüntetés háta mögött