Képek csak úgy…

Fred, Annemarie & Ralloú
Ralloú családját ismerve nem is meglepõ, hogy stockholmi rokonok is vannak. ;) Nos, mivel Stockholmot és a múzeumait már úgyis láttuk párszor, most más dolgunk nem volt, mint sétálni egy kicsit a város eddig számunkra ismeretlen részein, majd találkozni a rokonokkal. Nézelõdtünk, beszélgettünk, ebédeltünk egy jó olaszosat, aztán kiautóztunk Stockholm szélére a tengerpartra. Csodák csodája, itt is be van fagyva a víz. Épp morfondíroztunk, hogy vajon elég stabil-e a jég — át akartunk menni a túlpartra –, amikor elzúg mellettünk egy autó, rá a jégre, és nyomja neki rendesen, csak úgy porzott a hó utána. Innen már nem izgultunk nagyon ;-)
Szóval átsétáltunk a szemközti szigeten lévõ “nyári lak”-hoz, egy nagyon takaros kis ház éppencsak Stockholm városhatárán kívül. Igazán jó lehet ez nyáron, talán kipróbáljuk akkor is ;)

Fred nyomja a gázt a házi motorosszánján

Végre valahára Silja Line-nal úsztunk át Stockholmba a hétvégén! Eddig mindig a konkurenciával, a piros Viking Line hajóival mentünk (leszámítva egy rövid ålandi utat), mert az általában nagyságrendekkel olcsóbb. Most viszont akciózott egyet a kék-fehér társaság — meg már mi is mindenképpen ki akartuk próbálni — így elmentünk rokontlátogatni Stockholmba.

A hajón sokat dob ez a központi “sétatér”. A nagy, levegõs tértõl olyan szabadabb az egész, ráadásul a belsõ kabinok is ablakosak. Sokkal látványosabb és a kabinok is “frissebbek” (Ez a hajó idén 20 éves, de a Viking hajói is 26 illetve 19 évesek, szóval nem a kor miatt néz ki jobban).
Az étteremválaszték jobb, mint a piros hajókon, de “mulató” rész az itt elég kevés, és az is nagyon széttagolt.
Szóval tényleg elegánsabb, de talán kicsit unalmasabb az egész cucc.

A Tax Free-ben van egy rész a lányoknak. Az összes többi a fiúké.

Vasárnap itt járt az Arénában a Kent nevû svéd együttes. A kis mocsok csak svédül beszélt a közönséghez. Hja kérem, csak átruccantak a provinciára. Jó, hogy itt kötelezõ svédül tanulniuk a szegény finneknek, de hát tudjuk az orosz tanulmányainkból, hogy milyen hatékony egy kötelezõ nyelvtanítás. A magamfajta idegennyelvûeket nem is említem…

Eredetileg pénteken kellett volna játszaniuk, de a kamionok befagytak a tengerbe, így nem volt színpad ;)
Stockholm környékén szerda-csütörtök-péntek viharos szél volt meg egy kicsit hideg (bár idén már volt ennél jóval hidegebb is, mégsem volt ilyen katasztrófahelyzet). A sofõrök elbeszélése szerint — valami 43 órát töltöttek a hajón — egyszercsak mintha falnak ütköztek volna, olyan kemény jeget fogtak. Kicsit játszottak elõre-hátra, hogy meg tudjanak fordulni, majd visszatértek a kikötõbe. Ahol már nem volt hely kikötni az addig visszafordult hajóktól, így ott köröztek Stockholm közepén, amíg az egyik teknõ odébbmozdult. Késöbb megpróbálkoztak egy ritkábban járt átjáróval (ehhez külön pilotot kellett a hajóra venni). A bejáratnál várni kellett egy kicsit, mert az átjáróban (vagy szoros?) éppen jött szembe egy másik hajó. Namost ezek a baszott nagy emeletes vasdarabok elég jó kis turbulenciát csinálnak a vízben, eltart egy darabig, míg a jég újra “megköt”. Aznap azonban az elúszó hajó után 5 (öt!) perccel már be is fagyott a tenger. Állítólag olyan volt (eltekintve attól, hogy épp egy fedélzeten álldogáltak), mintha a szárazföldön egy mezõ közepén lennének: körös-körül sík hómezõ… Ezekben a napokban a stockholmi szigetvilágban 46 hajó vesztegelt a jég fogságában. Ebben a kisebb (“normál”) jégtörõk is benne vannak, akik nem bírtak felnõni a feladathoz. ;)
A svédeknek állítólag összesen két “heavy-duty” jégtörõjük van. Az egyiket kölcsönadták valami Antarktiszi expedícióhoz, a másik (Ymer, ejtsd: Ümer) meg éppen fent északon munkálkodott. Így nem volt mást tenni, mint megvárni Ymert, amíg szépen leballag Stockholm környékére kiszabadítani a népeket és a teherhajókat. Az utasok addig is ingyen kaját kaptak… Néha körberepült egy helikopter, csak úgy ellenõrzésképpen, megvan-e még az összes hajó. Még szombat-vasárnap is késések voltak a menetrendszerinti Viking- és Silja-line-okon, de már bátran nekiindultak a zord tengernek.

Hazacipeltünk Finnországból egy kis svéd “ínyencséget”. A Surströmming egy rohadt hal fajta, még a konzerv is fel volt púpozódva (emiatt több légitársaság be is tiltotta a szállítását). Csak pont annyi só van a vizében, hogy a hús még ne kezdjen el rohadni. De hát van ott más rohadnivaló, így rendkívül igényes csatornabûz árasztotta el a környéket a felnyitási procedúra során (csak kültéren fogyasztható). Két és fél ember volt képes enni ebbõl a csodából, itt alant Rudi öblíti le a kenyeret vodkával (a halat nem lehetett leöblíteni, az bizony sokáig velünk maradt). Azért a finnek se semmik a kenyérbe sütött rohadt halukkal, de a svédek ezzel a visznek mindent. Önként készítik és eszik… Ki érti ezt?

Azt eddig is szinte elvártuk, hogy május 1-jén, Vappukor, még hulljon egy kis “utolsó hó” itt Finnországban. Természetesen a Svédeknek ezt is jobban kell csinálniuk: közép-Svédországban ma, június 14-én nagyjából 10 centi hó esett. Úgy, hogy elötte pár nappal még (plusz) 30 fok körül jártak. Szegény Norvégoknak is jutott az áldásból, de csak mutatóba.
Mivel ezek a részek délebbre vannak, mint Helsinki, és a múlt héten itt is közelítettük a harmincat, most kissé aggódva figyeljük a fejleményeket :-)

Ezúttal Stockholmban a Városházát néztük meg, jó alaposan. Bár a Nobel-díjakat nem itt adják át, a bankett viszont a városháza dísztermeiben zajlik. A fõ helyszín a “Kék Terem”, ami vörös téglákból épült (eredetileg kék vásznat akartak a falra húzni, de az építésznek megtetszett “nyersen”. A kék vásznat kihúzta a tervbõl, de a nevet már nem nagyon lehetett megváltoztatni). Itt található a fõ asztal a díszvendégekkel (királyi család, Nobel-díjasok). A szomszédos Arany teremben is vacsorával kezdõdik a bankett, viszont azt késöbb táncparketté varázsolják. Szegény béke Nobel-díjazott nem vesz részt ezen a ceremónián, az õ díját Oslóban adják át…