Képek csak úgy…

Egy igazi távolkeleti krimi, nem is akar más lenni. Kicsit ismerve a kis sárgákat (asztal alá ivás, karaoké) még nagyobb élmény, de akár csak a sablon amerikai A/B/C-moviek után (közben) egy friss szellõ, “valami más”. A dél-koreai Ho Choi egy igen szórakoztató, (fekete) humoros kis filmet dobott össze egy “örök vesztes” nyomozóról és egy besúgó dílerrõl illetve a — nyugodtan mondhatni — barátságukról (bár ez talán kissé sajátságos), ahogy egy új drogfejedelem nyomába szegõdnek. Persze van benne csavar is, ahogy kell.
Egy könnyû esti olvasmány.

A feltörekvõ dél-amerikai filmeknek helyt adó Nuevo Cine Latino fõleg a mai argentin és brazil lét kérdéseit feszegeti. Jorge Durán: Proibido proibir (Tilos tiltani) címû mûve a latin-amerikai lét brutalitását mutatja be, amint néhány egyetemista a viszonylag gondtalan hétköznapok után a nyomornegyed korrupt és mindenható rendõrei elõl kényszerül menekülni. Egyikük (Paulo, a medikus) haldokló páciensének tett ígérete szerint elindulnak a nyomornegyedbe megkeresni a hölgy fiait. Az idõsebbiket azonban pár nappal korábban végezte ki a rendõrség, a fiatalabbikat – aki tanuja volt az esetnek – azóta is keresik. A barátok megpróbálnak segíteni a srácnak megszökni, így õk is a rendõrök célkeresztjébe kerülnek. A nyomornegyedben nincs törvény, nincsenek tanuk, vagy te vagy gyorsabb, vagy a golyó… A folyton beszívott medikus, az elhivatott afrobrazil szociológus és a gyönyörû építészlány szerelmi háromszöge, és ahogy erre rávetül a brazil nyomorvilág.