Képek csak úgy…

A Sohoban sétálva találkoztuk a szeretetre méltó rózsaszín rénszarvassal… =:-o

Csak az angoloknál…
Ez a botbolt 1830 óta üzemel ezen a sarkon… Volt egy megrendelésünk egy kökény botra, hát itt megtaláltuk. Nem volt ugyan nagy a választék (márhogy kökénybõl, mert amúgy botból nem volt hiány), de nem távoztunk üres kézzel.
Hogy miért pont kökény? Talán ezért, de ez csak egy tipp:

In the British Army, blackthorn sticks are carried by commissioned officers of the Royal Irish Regiment; the tradition also occurs in Irish regiments in some Commonwealth countries. Wiki

Mondjuk, ha valóban ez volt az ok, akkor elcsesztük, mert tiszti pálca nem volt, csak sétabot. Karácsonykor kiderül ;)

Ez a múzeum még mindig elég nagy… Belefér a múmiától a mangáig minden :-)
A manga amúgy egy kapcsolódási pont volt a Tate Modernnel, az is egy mangaszobával ért véget. Hmm, lehet, hogy ideje lenne valami japán rajzfilmet nézni?

A Hyde parkba álmodtak az angolok(?) egy német vurstlit. Sauerkraut, Bier, Wurst és természetesen vidámpark. Még esõmentesen sikerült körbesétálni, aztán az esõ bekergetett a tetõ alá sörözni.
Míg a kolbász készült, beszélgettünk (magyarul) a pult elött, majd a kaját átvéve fater megkérdezte a pultostól (angolul), hogy hát sör van-e. Mire a válasz magyarul jött (a londoni német vurstliban), hogy az bizony a szomszéd bódéban kapható.

Hongkongba menet egy napot Londonban töltöttem. Faterékkal elmentünk a már múltkor megismert Royal Standard of England nevû, alig párszáz éves vendéglõbe az érdekes nevû Forty Green városkába. Az ale-jük még mindig remek, ezt most meg is toldottuk bárány, kagyló, fish&chips kombóval (melyek szintén igen jól sikerültek), szóval szerencsére nem függtem a repülõgépkajától. Szeretem az ilyen csatlakozásokat, amikor ki lehet jönni a csatlakozóállomáson egy kicsit :)

Bár ez nem saját kép, azért jó. Így a blog (úgyis mint napló) “történelmi” szekciójába idebiggyesztem, márcsak családi vonatkozása miatt is.

A C.W.R. mögött egy nagyobb teremben alakították ki a Churchill múzeumot. Nagyon jó kis múzeum, mindenkinek csak ajánlani tudom. Nem (csak) a szokásos “tárlók között csoszog a nép” stílusú, hanem egy csomó “interaktív” része is van. Ez nem feltétlenül számítógépet meg egeret jelent, lehet, hogy csak kis táblácskákat lehet kihuzogatni további infókért, vagy ilyesmi. Churchill nem csak egy második világháborús miniszterelnök volt, elötte is ott nyüzsgött a politikában. Nem egyszer sikerült neki majdnem teljesen lerombolni a karrierjét, de aztán mindig “feléledt”, visszatért. Eddig errõl az idõszakáról vajmi keveset tudtam csak.
A képen egy gigantikus, interaktív kartoték-rendszer a világ történéseivel, de fõleg Churchill tevékenységével telepakolva. Az oldalán kis touchpadok, azzal lehet válogatni az évek/hónapok/napok kartotékjai és iratai között. Némely oldal csak szöveg, pár fényképpel, esetleg videóval, de néhány oldalt kinyitva az egész asztal megváltozik: például a gyõzelem napját megtekintve hatalmas ováció hangzik fel és a gigantikus asztal angol zászlóba burkolózik — a más napokat böngészõ többi látogató legnagyobb meglepetésére :-D
Churchill megkapta a tiszteletbeli amerikai állampolgárságot a háború után. Az ezt megtestesítõ dokumentumot (egy, a fedõlapján nevesített amerikai útlevelet) láttuk kiállítva pár napja Churchill szülõhelyén, Blenheimben. Nos, ugyanaz a dokumentum ki van állítva itt a Churchill-múzeumban is…

Szerencsére a repülõ csak késõ délután indult, Londonra is jutott idõ. A Downing street alatti második világháborús bunker — a Cabinet War Rooms, ahonnan Churchill vezette a háborút — megtekintését már sikerült kétszer elszalasztani, de ezúttal bejutottam és sikerült is néhány órácskát eltölteni odalent. A fenti kép a Térképszoba, ahol 24 órában ültek az ügyeletes (fõ)tisztek és követték a háború folyását. A falakon térképekbe böködött különféle színû tüvek jelentették a csapatokat, hajókat, frontot, miegymást. El lehet képzelni milyen szépen szét van luggatva mondjuk Amerika és Anglia közötti tengerrész…

És a nehéz munka után megpihentünk. Nem is akárhol, a Royal Standard of England mintegy 900 éves kocsma, a legöregebb Angliában. A helyi sör (illetve Ale: Owd Roger Country Ale) mellé — mivel a hosszú nap alatt megéheztünk — egy kis snack is dukál, így a sajtos pirítóshoz rendeltünk egy féltucat osztrigát is…

Délutánra a Hughenden Manor jutott, ez Viktória királynõ pénzügyminiszterének (valamint miniszterelnöknek), Disraelinek a háza. Ahhoz képest, hogy egy iszonyú nagy birodalmat irányított, egy egészen visszafogott, majdhogynem “szerény” kis viskó. A parkban vagy százféle fenyõ (a ház elötti kert-részben nincs két ugyanolyan fajta fenyõ, pedig áll ott pár), de az egész jó kis vadregényes.