Képek csak úgy…

Elég mozgalmas volt az utóbbi idõ. ;-)
November elsején a Gotan Project jött a helyi kúltúrba, naná, hogy ott voltunk! Nyáron itt jártak a Pori Jazz-en, de éppen valami más dolgunk volt. De most házhoz jöttek ;) Õket már harmadszorra nézzük élõben: elõször még 2006-ban, Londonban egy szép nagy szórakozóhelyen (akkor Carling, most O2, de mindenesetre Academy Brixton. Ahol pölö Michael Monroe — akit pár napja láttunk itt — lép fel a Motörheaddel most novemberben.), aztán idén nyáron Pesten a Szigeten, nameg most itt Helsinkiben.

Szóval 2006-ban a “Lunático” album kapcsán, idén pedig a “Tango 3.0″ lemezük apropóján utazgatnak. 10 év alatt 3 (stúdió-) album, azért nem kapkodnak túlságosan, viszont amit csinálnak, az nagyon finom. Két európai elektronikus zenész és egy argentín gitáros a tulajdonképpeni Gotan Project, de az (igazi) tangóharmonika [bandoneón] is mindig ott van a számokban. Egy kis tangó, egy kis jazz, egy kis dubb.

A díszlet ugyanaz volt, mint nyáron a Party Arénában: a háttér egy láncfüggöny, amire vetíteni lehet, ugyanakkor átlátszó is, ha hátulról kapja a fényt, sõt át is lehet rajta menni, ha netán úgy adódik. Hátul egy zongora (Lalo Zanelli) és a vonós/trombitás leányzó (Ananta Roosens), elöl meg Philippe Cohen Solal (dub fx, guitars, bass, mandolin), Facundo Torres (bandoneón), Eduardo Makaroff (akusztikus gitár) és Christoph H. Müller (programming, bass, keys, tenori-on, vocoder & fx). Néha Claudia Pannone is bejött énekelni.

Szóval a “kultúrház” földszintjérõl eltüntették a székeket, úgyhogy lett egy nagy táncparkett, ahol a Gotan elött Dj Borzin/Club Balkan Fever mozgatta a népeket. Itt a finneknél a tangó egy nemzeti sport (lásd még Tangófesztivál Seinajokiban: “The Tango Festival sells more tickets than any other event in the Finland summer schedule.”), így a bemelegítõ zene alatt voltak páran, akik már táncoltak. A Gotan alatt szerintem nem volt nagyon jellemzõ a táncika, mert eléggé tömve volt a nézõtér…

Nagyon jól összeválogatott mûsorral jöttek az urak/hölgyek. A régi sikereket is hozták (pl. Una Música Brutal), de azért fõleg az új albumot mutogatták végig. Van benne egy-két egészen dallamos darab is (pl. Rayuela vagy a záró Panamericana), néhány elektronikus túlsúlyú, meg persze jó kis tangós andalgós (Tango Square) is.

A legérdekesebb dolgokat a jobboldali pultos (Christoph) követte el, valamikor Wii távirányító jellegû kütyüvel vezérelte a zenét, párszor meg egy érdekes ledes zeneszerszám, a tenori-on is elõkerült.

Az elsõ felvonást a Panamericana-val zárták, visszataps után még volt talán négy szám. Ám ezután se engedte el õket a közönség, és kénytelenek voltak mégegy ráadást nyomni. ;)

RAYUELA, Gotan Project @ Kulttuuritalo, Helsinki, Finland

A setlist valószínüleg alig különbözött a Troxy-ban elhangzott mûsortól.

Fotó: Markus Lackinger @ www.jazzfoto.at

Õket a Savoy-teatteriben láttuk/hallottuk.
Itt nem fényképeztem, viszont lett egy aláírogatott CD-lemezem ;)
A Portico Quartet egy érdekes angol négyes: szaxofon, nagybõgõ, grillsütõ, dob és elektronika. Érdekes modern jazz-t játszanak. A dobos a fõhülye (Duncan Bellamy), az egyszerûen eszméletlen, mit össze dolgozott a koncerten. Volt mellette valami szintetizátor is, azzal is sokat bíbelõdött — miközben a dobolás tipikusan nem az a mûfaj ahol bármely végtag szabadon maradna még egy extra dolog piszkálásához. Hát, neki sikerült, gondolom polip is van valahol a családfában.

A srácok amúgy egy “lentrõl jövõ kezdeményezés”: londoni utcazenészek voltak. De mivel jól nyomják és egyedi is amit csinálnak, 2006-ban felfigyelt rájuk valami jazzklub, és az “véletlenül” pont egy lemezkiadó is volt. Azóta megjelent a második albumuk is (2009-ben, Isla), és most gyakorlatilag azt játszották végig.

A dallam a szaxisból, Jack Wyllie-ból jön, a bõgõs Milo Fitzpatrick jól adja alá, de az igazi érdekesség az, ami Nick Mulvey elött hever:

Ez egy rakás Hang, amit manapság már elég nehéz beszerezni, annak ellenére, hogy az elsõ alig tíz éve készült el belõle… Fõleg ütökkel játszott rajta a srác (néha néggyel is), bár a hangszer neve a “kéz” szóból származik és mások fõleg tenyérrel/ujjal használják. Szóval ez a “grillsütõ” adja az érdekesen monoton alapot a zenéikhez. A hangja engem leginkább az indonéz gamelanra emlékeztetett.

A koncert sajnos nem volt túl hosszú, de ha Londonban a South Bank környékén jár valaki, érdemes fülelni, állítólag még manapság is szoktak ott játszani.

Ma este ismét a Tavastia volt a célpont, ahol Michael Monroe aznap már a második koncertjét nyomta le. Épp turnézik egy kicsit az új koncertalbumának megjelenésére idõzítve.
Amikor megérkeztünk, még gyakorlatilag üres volt a terem, de aztán fél tíz körül (amikor kezdeni kellett volna) hirtelen csordultig megtelt. Bár a Tavastia általában szigorúan kilökdösi a fellépõket a színpadra pontosan a meghirdetett idõben, Monroe-éknak sikerült egy jó fél órát késniük.
Aztán persze elszabadult a rock&roll ;)

Exkluzív – Michael Monroe koncert Helsinkiben @ Footer.hu

Tudva azt, hogy mennyi cuccot rámoltunk be, egy igen látványos show-ra számítottam. Mivel nem voltam itt amikorra minden a helyére került, nekem is meglepetés volt szinte minden. ;-)

Az elõzenekar után egy nagy félköríves fekete függöny ereszkedett a színpad elé. Amikor a show végül elkezdõdött, nem a fekete ment fel, hanem egy fehér jött le, amire aztán valami filmet vetítettek. Az elsõ szám alatt is ott maradt a vászon, de akkor már a színpad is látszott, így egész érdekes látványt értek el (valahol már láttam egy hasonló elõvásznas ötletet, de nem emlékszem melyik együttes próbálkozott vele).

Aztán a következõ számban feltûnt a zöld Gaga-jármû, és már egy kicsit táncolgattak is, de csak a harmadik szám végére jött le a színpadra Lady Gaga (addig csak valami emelvényen álldogált). Na de a Just Dance-nél kigyulladtak a neonfények, és az általam látott félkoncert leglátványosabb része következett.

Ebben aztán úgy kifulladtak a táncosok is meg Gaga õnagysága is, hogy hosszú másodpercekig csak a zihálását lehetett hallani, aztán meg elkezdett mindenféle hülyeségeket beszélni. Persze volt Finland így, meg HellSinki úgy (a külföldieknek nem csak Bjudápeszt nevével van problémájuk, Helszinkit se tudják kimondani rendesen. Majdnem mindig Hell Szinki! lesz belõle…) . Ezt néhány — számomra — ismeretlen szám követte, aminek a látványvilága sem volt egetverõ, majd hirtelen legördültek a függönyök és egy majdnem zene- és ötletmentes videót bámultunk pár percig — amíg a színpadon az autót ki, a metrókocsit meg betolták. Ez kissé leültette a már-már formálódó hangulatot…

Aztán felgördült a függöny, és a metrókocsis felvonás következett, többnyire nem nagy slágerekkel, de legalább látványos táncos elõadással. A táncosok különben kitettek magukért, nem lazsáltak a színpadon.

A számok között továbbra is folyamatosan dumált a Hölgy, egyszer-kétszer egy teljes amerikai motivációs bullshitet is lenyomott (kábé “te vagy a legjobb, kövéren, bénán, hülyén, szard le aki mást mond, te így vagy szép/jó/ügyes és az ász”. Csak kicsit hosszabban…), közben mindig lelkendezett, hogy ez a Finland közönség milyen királycsászár.

Már-már feladtam a reményt, hogy ebbõl szórakozás lesz, amikor a Money Honey címû szám következett, amire végre megint elkezdett mulatni a nép.

Aztán a Telephone elötti átvetkõzéskor kicsomagolt magából felvett a földrõl egy bedobott zászlót:

Ehhez tudni kell, hogy itt a nagy szomszédot kifejezetten rühellik a népek, lett is nagy fújolás meg füttyögés az orosz zászló láttán. Nem is értem, ez hogy került ide… A zászlóra rá volt írva, hogy “Russia loves Lady Gaga”, nem lehetett összetéveszteni egy finn zászlóval. Ráadásul ez már a második elõadás volt (tegnap is volt egy), valamint most nem is mennek egyáltalán az oroszokhoz (talán Kievbe, de ott se lettek volna felhõtlenül boldogok az orosz zászlótól). Szóval rejtély… Persze észlelte a fújolást, gyorsan összegyûrte a zászlót, és elütötte valami poénnal, de hát ami megtörtént, az megtörtént.
UPDATE: ezen a videón látszik, hogy a zászlót nem õ hozta be, hanem az “egyszercsak” ott termett a lába elött. A 13-ai videón nincsen semmilyen zászló ugyanitt, szóval ez egy spontán bedobott cucc, csakhát így járt vele… ;) Na, de a közjáték után jött a Telephone, viszonylag mozgós szám, szóval megint kezdett feldobódni a nép.

Erre mi történik? Feltolnak egy zongorát, és Gaga õnagysága egy szál zongorával “unplugged” estbe kezd. Dõl belõle a hülyeség, közben kalimpál egy kicsit, ez aztán elvezet odáig, hogy elõadja a Speechless címû számot. Közben kigyulladt a zongora is (direkt ;-) ) ami nem is nézett ki rosszul, csak közben semmi más nem történt. Amikor már a hangmérnökök is úgy gondolták, hogy vége, és kikapcsolták a zongorát és a mikrofont, Gaga visszakövetelte õket, hogy õ most inkább mégis énekelne mégegy unalmas számot (You and I) a zongorával.
Na ekkor jöttem ki a terembõl…

Az utolsó négy szám az sláger volt (Alejandro, Poker Face, Paparazzi és a záró Bad Romance), úgyhogy gondolom a közönség végül elégedetten távozott. Nekem kissé csalódás volt (bár gondolom azért is, mert pont a mélypontnál hagytam abba, és néhány vizuálbomba — lángoló angyal, gigantikus halfej — akkor még nem lövõdött el). Sajnos azoknak lett igazuk, akik azt mondják, hogy Lady Gagának nincs összesen egy koncertnyi száma… (Ezt persze látványossággal lehetett volna pótolni, de fõleg jóval kevesebb beszéddel sokat dobott volna a produkción.)

Mivel volt még egy csomó idõm az esti koncertig, szokásomtól eltérõen nem közvetlenül az Arénába mentem, hanem a belvárosnak vettem az irányt, hogy majd a Mannerheimntién elcsorgok északnak útközben valahol egy kis ennivalót is vételezve.
Alig értem azonban a belváros szélére, kék villogás. Rendõrbácsi idegesen ugrál fel és alá, próbálja terelni a forgalmat a belvárosba vezetõ úttól elfelé.
Telefonos segítséget kértem, kiderült, hogy a város közepén egy teherautó leszakított egy felsõvezetéket és ezért lezárták a környéket. Bárhol máshol teszi ezt, nem lett volna túl nagy gond, de itt majdnem az összes villamosvonal átmegy, valamint az átmenõ autóforgalom is elég nagy (fõleg ilyenkor munkanap délutánján).
Szerencsére itt a villamoshálózat elég rugalmasan kezelhetõ, így még a villamosokat is el lehetett terelni. Ez azért egy ügyes tervezés, bár autós kerülõút az már nem volt ilyen jól kitalálva.
Az itteni rendõröknek különben fogalmuk sincs, hogyan is kéne forgalmat irányítani. Az otthoni legügyetlenebb közlekedési rendõr is köröket verne az itteniekre, ha meg már páros forgalomirányításról lenne szó, az itteniek csak forgatnák a fejüket, hogy olyan is létezik… Képes volt egy rendõr egyedül fel-alá szaladgálni egy keresztezõdésben, néha ezt-azt elengedve, másokat megállítva. Az autósok ugye hol láttak rendõrt, hol meg nem, tétováztak, bambultak, mentek ha állni kellett volna, és álltak amikor meg menni lehetett volna. Míg a rendõrbácsi társa békésen álldogált és unatkozott ugyanabban a keresztezõdésben a villamossínen, demonstrálva, hogy az az út le van zárva (de ott amúgyis állt már keresztben egy villogó rendõrautó), ahelyett, hogy az egyik oldalt õ, a másikat meg a kollégája irányította volna. Persze botjuk sem volt, sõt egy árva zseblámpa se (már szürkület volt). Csak reménykedni lehetett, hogy a rendõr nyitott tenyerét (=”állj meg”) észreveszi a közeledõ Kamaz. Végül észrevette, satufék…

…a tél.
Keves naplóm, ma volt az elsõ reggel, amikor kaparni kellett a nyamvadt jeget az autó ablakairól…

A második nap végre elkezdõdött az építkezés is. A roadie-k nagy lendülettel üdvözölték egymást, ahogy hullámokban érkeztek a helyszínre. A FlightByNight kamionok is megérkeztek már, bár a sofõrök egyelõre inkább alvással múlatták az idõt.
Még 8-10 konténert kirámoltunk, közben a színpadot is elkezdték összerakni, így minden négyzetcentiméterre jutott valami cucc. Mozdulni nem nagyon lehetet a csarnokban, még egy targoncát is átmenetileg “körbeépítettek” — szegény, bentragadt a küzdõtér közepén ;-)
Délután három körül így nézett ki a küzdõtér a “messzi sarokból” nézve. A két szélén látható tornyokban lesznek a zenészek, az egyik a dobszerkó, a másik a szintik helye. Középen egy ezüstös lángoló (még nem, de majd!) angyal álldogál. Ezek a színpadrészek persze majd rá lesznek tolva a hátsó falra, ahol még csak a videófalak és a kék-sárga fények uralják a teret.

Ez a nagy hüllõ is fel lesz lógatva valahová hátulra. Bár állítólag ez egy hal, én mégis inkább sárkánynak tartanám. Singing with dinosaurs. ;)
Nem vártam meg, míg az egész kész lett. Négykor még javában szerelõdtek a dolgok, bár már az üres ládáktól kezdték megtisztítani a terepet.
Ide legközelebb csütörtök este nézek be, akkor már a közönséggel együtt.

Lady Gaga turnájának elsõ európai állomása Helsinki, így most konténerekbõl rámoltunk kifelé, nem rendes kamionokból. Szám szerint hússzal végeztünk ma, holnapra még maradt nyolc…
Az elsõ pár konténerben a rigging cucc volt (motorok, miegymás), azt gyorsan fel is applikálták a plafonra. Illetve a leendõ színpad felett már van egy elõkészített keret, ott arra dolgoztak (kevesebb mászás, mert a földön lehet szerelni).
A tervrajz azt mondja, hogy 110 felfüggesztési pont (vagyis ennyi motor) van a showban. Összesen 118.842 font, vagyis nagyjából 54 tonna (!) cumó fog a fejünk fölött csüngeni. Persze ezt elöbb mind be is kell majd hordanunk ;P (plusz a színpadot, meg ami azon lesz).

Az autót már mindenesetre bevezettük a parkolójába ;)

A videós cucc helye. Sztív gondolom holnap érkezik a többi konténerrel ;)

Így fog kinézni a színpad. Nagyjából 22 méter széles, a kifutó meg kábé az aréna közepéig kiér majd.

Az elsõ nap vége, 20 kamionnyi cucc hever szerteszéjjel. Kint a folyosókon, hátul az öltözõknél, bent a jégen, ja és a plafonon.

Ez ugyan egy kis csalás, mert nem igazi hó, mert a jégpálya mellett találtam. No de akkor is.

Semmi különös, csak épp itt voltam 10/10/10 10:10:10-kor ;-)