Portico Quartet
Fotó: Markus Lackinger @ www.jazzfoto.at
Õket a Savoy-teatteriben láttuk/hallottuk.
Itt nem fényképeztem, viszont lett egy aláírogatott CD-lemezem ;)
A Portico Quartet egy érdekes angol négyes: szaxofon, nagybõgõ, grillsütõ, dob és elektronika. Érdekes modern jazz-t játszanak. A dobos a fõhülye (Duncan Bellamy), az egyszerûen eszméletlen, mit össze dolgozott a koncerten. Volt mellette valami szintetizátor is, azzal is sokat bíbelõdött — miközben a dobolás tipikusan nem az a mûfaj ahol bármely végtag szabadon maradna még egy extra dolog piszkálásához. Hát, neki sikerült, gondolom polip is van valahol a családfában.
A srácok amúgy egy “lentrõl jövõ kezdeményezés”: londoni utcazenészek voltak. De mivel jól nyomják és egyedi is amit csinálnak, 2006-ban felfigyelt rájuk valami jazzklub, és az “véletlenül” pont egy lemezkiadó is volt. Azóta megjelent a második albumuk is (2009-ben, Isla), és most gyakorlatilag azt játszották végig.
A dallam a szaxisból, Jack Wyllie-ból jön, a bõgõs Milo Fitzpatrick jól adja alá, de az igazi érdekesség az, ami Nick Mulvey elött hever:
Ez egy rakás Hang, amit manapság már elég nehéz beszerezni, annak ellenére, hogy az elsõ alig tíz éve készült el belõle… Fõleg ütökkel játszott rajta a srác (néha néggyel is), bár a hangszer neve a “kéz” szóból származik és mások fõleg tenyérrel/ujjal használják. Szóval ez a “grillsütõ” adja az érdekesen monoton alapot a zenéikhez. A hangja engem leginkább az indonéz gamelanra emlékeztetett.
A koncert sajnos nem volt túl hosszú, de ha Londonban a South Bank környékén jár valaki, érdemes fülelni, állítólag még manapság is szoktak ott játszani.