Felsõvezeték csere
Mivel volt még egy csomó idõm az esti koncertig, szokásomtól eltérõen nem közvetlenül az Arénába mentem, hanem a belvárosnak vettem az irányt, hogy majd a Mannerheimntién elcsorgok északnak útközben valahol egy kis ennivalót is vételezve.
Alig értem azonban a belváros szélére, kék villogás. Rendõrbácsi idegesen ugrál fel és alá, próbálja terelni a forgalmat a belvárosba vezetõ úttól elfelé.
Telefonos segítséget kértem, kiderült, hogy a város közepén egy teherautó leszakított egy felsõvezetéket és ezért lezárták a környéket. Bárhol máshol teszi ezt, nem lett volna túl nagy gond, de itt majdnem az összes villamosvonal átmegy, valamint az átmenõ autóforgalom is elég nagy (fõleg ilyenkor munkanap délutánján).
Szerencsére itt a villamoshálózat elég rugalmasan kezelhetõ, így még a villamosokat is el lehetett terelni. Ez azért egy ügyes tervezés, bár autós kerülõút az már nem volt ilyen jól kitalálva.
Az itteni rendõröknek különben fogalmuk sincs, hogyan is kéne forgalmat irányítani. Az otthoni legügyetlenebb közlekedési rendõr is köröket verne az itteniekre, ha meg már páros forgalomirányításról lenne szó, az itteniek csak forgatnák a fejüket, hogy olyan is létezik… Képes volt egy rendõr egyedül fel-alá szaladgálni egy keresztezõdésben, néha ezt-azt elengedve, másokat megállítva. Az autósok ugye hol láttak rendõrt, hol meg nem, tétováztak, bambultak, mentek ha állni kellett volna, és álltak amikor meg menni lehetett volna. Míg a rendõrbácsi társa békésen álldogált és unatkozott ugyanabban a keresztezõdésben a villamossínen, demonstrálva, hogy az az út le van zárva (de ott amúgyis állt már keresztben egy villogó rendõrautó), ahelyett, hogy az egyik oldalt õ, a másikat meg a kollégája irányította volna. Persze botjuk sem volt, sõt egy árva zseblámpa se (már szürkület volt). Csak reménykedni lehetett, hogy a rendõr nyitott tenyerét (=”állj meg”) észreveszi a közeledõ Kamaz. Végül észrevette, satufék…