Képek csak úgy…

Ezt próbálták kommentelni a minap :-D
Béna állat :)

Hello!
I’ve recently found
an excellent search engine –
MYSQL ERROR #126 : Incorrect key file for table ‘./spamer/urls.MYI’; try to repair itSELECT u.url as url ,k.key as `key` FROM `urls` as u left join keywords as k on (u.keyword_id = k.id) where u.id in (837923118143,1395603,480890)

See you!

A szokásos vantaai pályán rendezték a kosárlabda EB selejtezõket. Idén a magyar lányok látogattak el ide északra, és ha már itt voltak, el is páholták a finneket 61-56-ra. Azért ez nem volt annyira egyszerû menet… Ahhoz képest, hogy a finnek voltak a leggyengébb együttes a csoportban, kifejezetten nyögvenyelõsre sikeredett. De végül megnyertük/ték, és ez a lényeg ;)

Este aztán a férfi összecsapás következett: egy finn-olasz párharc. Itt — miután elég jól ismerjük õket a Honka meccsekrõl — a finneknek szurkoltunk.
Sajnos az elején jól elhúztak az olaszok, mivel sokkal pontosabban dobtak közelrõl is meg messzebbrõl is.
30-48 volt a félidõ, pedig Sasu Salin olyan szép hármasokat dobott, hogy csak na. De úgy általában a kosárradobás nem nagyon ment a finneknek ;/
Aztán a harmadik negyedben valahogy megtáltosodtak, és a negyedikben is folytatták a szériát, így egy-egy ponttal már vezettek is (76-75, majd az utolsó percre 81-80). A végsõ percek igen lassan és büntetõdobásokkal teltek, melyeket végül 83-85-re az olaszok hoztak jobban…

A nyár nagykoncertje a U2 két fellépése volt az Olimpiai-stadionban.
Amint végetért a Sziget, már repültem is vissza Helsinkibe. A koncertnapok péntek és szombat, de már egy héttel korábban elkezdték a munkálatokat. Szombaton az öltözõkkel és egyéb kiegészítõ helyiségekekkel indultak, vasárnap meg már az alapozás kezdõdött (a párszáz tonnás monstrumnak és a folyamatos kamionforgalomnak meg kellett ágyazni rendesen. A fél stadiont befedték alumínum járólapokkal….).
Én szerdán csatlakoztam a padlózókhoz, maradék területet mûanyag lapokkal fedtük be. Aztán csütörtökön betódult a technika is, mi a satelit fényeket rámoltuk fel. Ez hét “tornyot” jelent a stadion tetején, a színpad körül. Ezek közül csak kettõn nem volt spot, úgyhogy a jó nehéz lámpák mellé még öt Gladiátor spotot is fel kellett cígölni (a kisebbik fajtája 300 kiló körül van, de ez a nagyobbik, Gladiátor III volt…).
Mire leértem a színpadhoz, az már majdnem kész volt. Akkor aztán vót nágy meglepetés, mert a színpados srácok magyarok voltak :) Ugyanaz a cég, akikkel a tavalyi Szigeten a Világzenei színpadon beszélgettem. Gyorsan összedobtuk a színpad maradékát, miközben gyorstalpaló finn nyelvleckét tartottam a srácoknak.
Mindkét nap showcall-on is voltam, ami leginkább semmittevésbõl állt, aztán néha intenzív testmozgás a ládák körül, majd ismét semmi. Viszont faszán közelrõl láttuk az elõadást.
Ide majd egy rövidke galéria is kerül a képekbõl, csak még össze kell fércelni õket… Stay tuned!

Csütörtökön valamiért nem sokat tartózkodtunk a Nagyszínpad környékén. Pedig ez volt a látogatócsúcs, asszem 69ezres lélekszámmal.
Kezdetnek egy kis Frenk, amolyan fotelban üldögélõs elõadása. A dobos tekintetében van egy csipetnyi Hannibal Lecter… ;-)


Ezek az ezüstbúvárok minden nap körbeslattyogták a szigetet, és “inzultálták” a nagyérdemût. Beszélni nem voltak hajlandóak, késöbb kiderült, hogy ausztrálok. Volt kis felhúzható halacskájuk is a hasukra rögzítve.


Gólyalábas fellépõkhöz ez a srác adta a zenét. Kívülrõl középkori hangszer, belülrõl DJ pult ;)

A romasátor elött délutánonként eredeti indiai zenés cirkuszt mutattak be.
IT-ben dolgozva már sajnos nem annyira felhõtlen boldogság indiaiakat látni Európában ;-(

Úgy látszik ma a magyar (MR2) színpad környékén telt, most éppen a Vad Fruttikkal találkoztunk.

A másik finn fellépõ, a 69 Eyes nem töltötte meg annyira a Headbangers sátrat, mint a tegnapi COB. Azért találkoztam valódi finnekkel, akik Turisas és Viikate pólókban feszítettek. Egy zászlóra lelkes szurkolók felrajzolták mind a 69 szemet ;-)


Faithless újra a Szigeten. Egy néger csókát sötétben fotózni, priceless ;) A szintis robotcsaj jó volt, a mai napig se tudom, hogy élõ ember vagy tényleg valami robot. A dobszerkó meg óriási, kár hogy a nagy füsttõl alig látszódott valami belõle. A koncert végén, amikor felkapcsolták a világítást, úgy nézett ki, mintha kigyulladt volna a nagyszínpad…



Az Open sátorban a Kutya Vacsorája adott egy kisebb bulit, mivel a közönségnek fingja sem volt, hogy ez a név Líviuszt takarja a Quimbybõl…

Ez meg a Szigetlakók Vacsorája. Sültmalac pergetõ berendezés

A Sziget elsõ igazi napja uszkve 61ezer embert vonzott.

Még tûzõ napon kezdett a Toy Dolls, és (ezért is) ez volt az a nap, amikor jelentõsebb számú punk jött ki. Igaz, ezek már kevésbé a lejmolós fajta.
Homok volt mindenfelé. A bejáratnál homokvár-szobor kiskacsával a steampunk erõmûvön, a másik oldalán szirénkével, a színpadok elött meg csak úgy, mintegy tengerparti party.



A wan2-ban egy német csoportoslás mutatta meg magát (Picturebooks), ekkor még élveztük ezt a helyszínt…

Hülye svédek:

A Blues színpadon (ami régebben Pesti Est névre hallgatott) elég jó kis mûsor volt, iddogáláshoz, beszélgetéshez kiváló. Délután éppen Ef Zámbóék két hastáncossal kibõvülve.

A nagyszínpad mögötti réten áll a már szokásos falmászós, leugrós torony. Nagyon nem rossz onnan levetõdni, csak ne kéne elötte 20 méternyi “falat” megmászni…

A svéd The Hives a Nagyszínpadon kötött ki idén. Helsinkiben a Green Day-yel csak elõzenekar voltak, itt rendes “saját” idõt kaptak. Mondjuk jó bulit is csaptak.


Nem sokkal késöbb, a finn Children of Bodom (COB) a metálsátorban szabadította fel a gátlásokat. Nagyjából akkor a Blues színpadon a Frikin nevû formáció ír zenével kombinált punkos rockot nyomott ezerrel. Fellépés elött fogyasztottak, hogy a jó kocsmazenéhez megfelelõ hangulatba kerüljenek õk is :)
Könnyedén el tudnám képzelni õket itt a finneknél a Molly Malone’s írkocsmában egy vendégjátékra.


Nagyszínpadon a Madness, most egészen élveztem.


A magyar színpad Quimby nélkül nem létezhet. Itt voltak amúgy a legjobb fejek a stage-managerek és az inkalos srácok.


11-kor befejezõdnek a nagyszínpadok, a buli elvileg sátrakban folytatódna. Az egyetlen valamirevaló a wan2-A38 lenne (baszott nagy sátor, hasonlóan nagy nevekkel), csupán a szellõzést felejtették ki belõle. ;-(
A Bad Religion-re annyian jöttek, hogy a sátor környékén sem lehetett közlekedni (ráadásul itt van a Nagyszínpad backstage és a hátsó út közötti autóút is, külön csavart adva a tömegeléshez). Bent a sátorban levegõt venni reménytelen, 120%-os páratartalom… Pedig a Bad Religion nem lett volna rossz, de ezzel egész hétre elment a kedvünk ettõl a helyszíntõl ;-(

A nulladik napon 49.000 látogató volt a Szigeten.

Péterfy Bori és a Love Band a Cseh Tamás emlékkoncertfolyamon.

A Jägerbárban folyamatos karaokébuli zajlik.

Ma volt a Jazz napja is.

A Magic Mirror még zárva, de a mûsor már megy. Mi más, mint ABBA… A bejárat elött szép sorban álltak a szigetlakók, mert onnan pont be lehetett látni.

UB40, a Nagyszínpad elött már jelentõs a tömeg. Pedig a Sziget még el se kezdõdött…

A 2010-es Juhannus (Szent Iván éj, nyárközép) szokás szerint utazással telt.
A többi kép itt érhetõ el.

Már rég voltunk a sarkkör felett, ahol ilyenkor éjfélkor is süt a Nap (elvileg). Na nem mintha Helsinkiben nem lenne világos, de azért az északról sütõ Nap mégiscsak más. ;) Fjordokat meg még sose láttunk (kivéve az Oslofjordot, de azért az nem igazán számít), így adódott egy norvég tengerparti, sarkkör feletti kiruccanás. Tromsø-re esett a választás (a másik esélyes, Trondheim túl délre volt).

A Norwegian nevetséges áron (~30€) kínálta a Helsinki-Osló jegyeket (persze az Osló-Tromso szakaszon megkereste rajtunk a betevõ kerozinravalót), ráadásul így Oslót is sikerült — kinek ismét, kinek elsõre — bevenni. Osló a mediterrán Skandinávia. Itt eddig mindig forró idõ fogadott (már a lehetõségekhez képest. Helsinkinél például minden esetben sokkal melegebb volt.) Beültünk egy kocsmába harapni valamit és szokni az árakat — elképesztõ, hogy a finneknél van drágább hely is — majd egy két és fél órás repülés után landoltunk Tromsøben. Leszálláskor egész közel kerültek a havas csúcsok, szép látvány volt!

A reptérrõl a föld alatti alagútrendszeren keresztül vitt át a városkába a reptéri busz (ami két embernek már összemérhetõ a taxi árával úgyhogy visszafelé nem is bajlódtunk a busszal). Elsõ nap csak szoktuk a városkát, szép napos és tiszta idõ volt. Mivel fáradtak voltunk, nem mentünk fel a hegyre körbenézni. Úgy gondoltuk, hogy milyen szép program lesz másnap. Nem jött be, ez volt az utolsó tiszta nap a hétvégén ;-(
A város két végén van Polaria és a Polarmuseet, a modern, élõ, interaktív és a hagyományos “tárlatos” északi múzeum. Az elöbbi inkább a jelenlegi sarkvidékkel foglalkozik, míg az utóbbi inkább a hõs norvég felfedezõkrõl szól. A Polaria mellett álldogál egy halászhajó (MS Polstjerna) is az elõzõ század közepérõl/végérõl, amivel a hõs norvég kutatók nagyjából 100 ezer fókát kaptak el.
A harmadik, az Egyetemi Múzeum egy kicsit délebre van a városközponttól, csak egy kellemes sétányira. Itt kellett volna kezdenünk, az itteni jeggyel ugyanis a Polaria félárú lett volna. Ide különben azért jöttünk, mert a többi múzeum erõsen hanyagolta a tényt, hogy végsõsoron Lappföldön járunk. De itt volt egy egész jó kis kiállítás a norvégiában élõ sámikról. Sami, Lapp, sõt Finn ugyanazt jelenti. Norvégia legészakibb megyéje Finnmark, hevenyészve fordítva a lappok által lakott erdõs vadon. De ezt a finneknek ne mondjuk el ;)

A helyi (Mack) sörfõzdében — kóstolással egybekötött — gyárlátogatás csak hétfõ-csütörtök között van, mi ügyesen péntek-vasárnap voltunk itt (hétfõn délelött már repültünk vissza), ez sajnos kimaradt. De a helyi kocsmák is mérték a jó friss sört, ami egészen más, mint a rég hordóban “érõ” fajták.

A borús idõ nem is lett volna akkora baj, ha a felhõk rendesen az égben tartózkodnak. De itt északon csak párszáz méterre úsztak a vízszinttõl, így a libegõ teteje a maga 400 akárhány méterével már sajnos a felhõben álldogált. Sebaj, gondoltuk, akkor megnézzük az Artic Catedral-t a híd túloldalán, legalább teszteljük a helyi buszjáratot (ami amúgy nem túl sûrûn, de menetrend szerint jár. Az egész elfogadható árú jegyet a sofõrtõl lehet beszerezni). Mivel ott minden nap volt éjféli koncert, úgy gondoltuk, hogy addig nyitva is van. Tévedés, délután bezár… Azért az oldalablakon benézve láttuk, hogy a festett üvegablakok az elején milyen jól néznek ki. Viszont ekkor a szél pont elfújta a felhõket a hegyrõl, aminek az aljánál álldogáltunk, és amin a libegõ is volt!

Gyorsan igénybe is vettük a szolgáltatást, hogy végre letekinthessünk a környezõ fjordra. Odafent még találtunk hófoltokat is, lefényképezkedtünk hát a júniusi télben.

A séta és nézelõdés után beültünk a csúcson a vendéglátóipari egységbe, ahol egy helyes metálos csajszi szolgált ki minket a pultnál féltucat piercinggel a fejében. Gondoltam, hogy melegítésül egy ír kávé (whiskey+kávé) tökéletes lesz. Erre visszakérdez, hogy az az a dolog amiben erõs alkohol van? Mert hogy õ még nincs 21 ezért nem nyúlhat az üveghez. Engem nem engedhet oda, a szakács meg nem hajlandó kijönni a pultkoz. De sört vagy egy kis bort szívesen ad… Szép dolog a diákmunka, de idióta törvények mellett nem sok értelme. Szépen felszerelt bárpult állt a kiscsaj mögött (aki láthatóan már nem egy kis szende szûz volt), amibõl senki nem fogyaszthatott. Nem jó a vendéglõnek se, a vendégnek se, de a törvény az törvény. Jól megvédtek engem is meg a kiscsajt is, basszák meg a skandinávok az alkoholos szokásaikat. Csoda hogy isznak mint a gödény, ha egyszer valahol véletlenül hozzájutnak? Ki tudja mikor adódik ismét lehetõség… Na, míg ott ettünk-ittunk, ismét ránkfelhõsödött. Tökéletes idõzítés. Lefele furcsa érzés volt a libegõben gyakorlatilag fejest ugrani a tejbe (két méternyire már a drótkötelet se lehetett látni), de túléltük ;)

Utolsó nap elcsábultunk egy buszos-hajós kirándulásra. Gyakorlatilag a menetrend szerinti járatokkal egy szép körutat lehetett megtenni. Összefogott a buszos és a kompos társaság és árultak ilyen turistáknak pont megfelelõ jegyet. Szóval busszal fel Skjervøy-be (ez a 150/155-ös járat), onnan meg vissza hajóval a fjordokban Tromsøbe.

A buszos út is vizes volt, mert a 91-es fôúton két helyen is komp-szakasz betoldás van. Bár az idõjárás nem volt a legkellemesebb, azért szép helyeken jártunk. Néha a busz megállt, a szomszédos busz sofõrjével beszélgetett egy kicsit a mi sofõrünk, majd helyet cseréltek. Ez párszor megismétlõdött, összesen négy sofõr ült bal elöl. Ebbõl az egyik csak pár percet, és nem vezetett egy centit sem. Ügyesen még helyben lepasszolt minket (már valahol a vége felé, ahol az E6-osról kellett északnak kanyarodni, volt egy busztalálkozó). Az utolsó szakaszon ismét nekiindult az esõ és kaptunk egy kis viharos szelet is. Éreztük, ahogy a buszba itt-ott belekap… Alig hagytuk magunk mögött a 70. szélességi fokot, amikor egy hosszú, magas, keskeny (egysávos) hídon kellett átkelnünk. Na, az izgalmas volt, de szerencsére a szél jó irányból (hátulról) fújt.
Kicsit késtünk (menetrend szerint volt vagy 5 perc a busz érkezése és a hajó indulása között) és a hajó sehol sem volt. Kis tanakodás és telefonálgatás után kiderült, hogy a hajó is késik, üljünk csak nyugodtan. Aztán feltûnt a hajó, ami a kikötõ szájából hirtelen visszakanyarodott a vízre, és elindult elfelé. Újabb telefonálgatás, majd ellentmondó információk alapján azért kiderült, hogy valami emergency van a vizen. De hogy a hajóról esett be valaki, vagy egy kishajó került bajra (esetleg arról estek a vízbe) nem volt egészen tiszta. Mondjuk nem is volt lényeges, a fontos az, hogy állítólag mindenki megúszta épp bõrrel.

Így azért már hajnalban, majdhogynem sötétben ;) értünk vissza Tromsøbe. Visszafelé üldögéltünk a hajó orrában és néztük a hegyeket, városkákat és az esõt meg az alacsony felhõket… Napsütés azért vidámabb lett volna…

Tromsø és Helsinki között megint volt egy pár órás szabadidõ Oslóban, ismét gyönyörû meleg napsütéssel. Ezúttal a belvárostól kicsit délre levõ területet szemeltük ki. Itt van az új Operaházuk. Tényleg szép, bár napszemüveg nélkül nagyon vakító a fehér kövekbõl összerakott épület. Elötte a vízen rendes nagy színpad várta az estét, a vízen túl nagy hajók parkoltak, az épületen és épületben meg helyiek és turisták mászkáltak fel-alá vagy üldögéltek a széleken.

Egy fagyi után nagyot sóhajtottunk és felültünk a Flytogetre, amivel kiszáguldottunk a reptérre, és aztán vissza Helsinki…

Szóval itt nem mentõmellény van az ülés alatt, hanem az üléspárnába lehet kapaszkodni vízreszállt túlélés esetén.
Mégegyszer, a többi kép itt tornyosul.