Képek csak úgy…

A 2010-es Juhannus (Szent Iván éj, nyárközép) szokás szerint utazással telt.
A többi kép itt érhetõ el.

Már rég voltunk a sarkkör felett, ahol ilyenkor éjfélkor is süt a Nap (elvileg). Na nem mintha Helsinkiben nem lenne világos, de azért az északról sütõ Nap mégiscsak más. ;) Fjordokat meg még sose láttunk (kivéve az Oslofjordot, de azért az nem igazán számít), így adódott egy norvég tengerparti, sarkkör feletti kiruccanás. Tromsø-re esett a választás (a másik esélyes, Trondheim túl délre volt).

A Norwegian nevetséges áron (~30€) kínálta a Helsinki-Osló jegyeket (persze az Osló-Tromso szakaszon megkereste rajtunk a betevõ kerozinravalót), ráadásul így Oslót is sikerült — kinek ismét, kinek elsõre — bevenni. Osló a mediterrán Skandinávia. Itt eddig mindig forró idõ fogadott (már a lehetõségekhez képest. Helsinkinél például minden esetben sokkal melegebb volt.) Beültünk egy kocsmába harapni valamit és szokni az árakat — elképesztõ, hogy a finneknél van drágább hely is — majd egy két és fél órás repülés után landoltunk Tromsøben. Leszálláskor egész közel kerültek a havas csúcsok, szép látvány volt!

A reptérrõl a föld alatti alagútrendszeren keresztül vitt át a városkába a reptéri busz (ami két embernek már összemérhetõ a taxi árával úgyhogy visszafelé nem is bajlódtunk a busszal). Elsõ nap csak szoktuk a városkát, szép napos és tiszta idõ volt. Mivel fáradtak voltunk, nem mentünk fel a hegyre körbenézni. Úgy gondoltuk, hogy milyen szép program lesz másnap. Nem jött be, ez volt az utolsó tiszta nap a hétvégén ;-(
A város két végén van Polaria és a Polarmuseet, a modern, élõ, interaktív és a hagyományos “tárlatos” északi múzeum. Az elöbbi inkább a jelenlegi sarkvidékkel foglalkozik, míg az utóbbi inkább a hõs norvég felfedezõkrõl szól. A Polaria mellett álldogál egy halászhajó (MS Polstjerna) is az elõzõ század közepérõl/végérõl, amivel a hõs norvég kutatók nagyjából 100 ezer fókát kaptak el.
A harmadik, az Egyetemi Múzeum egy kicsit délebre van a városközponttól, csak egy kellemes sétányira. Itt kellett volna kezdenünk, az itteni jeggyel ugyanis a Polaria félárú lett volna. Ide különben azért jöttünk, mert a többi múzeum erõsen hanyagolta a tényt, hogy végsõsoron Lappföldön járunk. De itt volt egy egész jó kis kiállítás a norvégiában élõ sámikról. Sami, Lapp, sõt Finn ugyanazt jelenti. Norvégia legészakibb megyéje Finnmark, hevenyészve fordítva a lappok által lakott erdõs vadon. De ezt a finneknek ne mondjuk el ;)

A helyi (Mack) sörfõzdében — kóstolással egybekötött — gyárlátogatás csak hétfõ-csütörtök között van, mi ügyesen péntek-vasárnap voltunk itt (hétfõn délelött már repültünk vissza), ez sajnos kimaradt. De a helyi kocsmák is mérték a jó friss sört, ami egészen más, mint a rég hordóban “érõ” fajták.

A borús idõ nem is lett volna akkora baj, ha a felhõk rendesen az égben tartózkodnak. De itt északon csak párszáz méterre úsztak a vízszinttõl, így a libegõ teteje a maga 400 akárhány méterével már sajnos a felhõben álldogált. Sebaj, gondoltuk, akkor megnézzük az Artic Catedral-t a híd túloldalán, legalább teszteljük a helyi buszjáratot (ami amúgy nem túl sûrûn, de menetrend szerint jár. Az egész elfogadható árú jegyet a sofõrtõl lehet beszerezni). Mivel ott minden nap volt éjféli koncert, úgy gondoltuk, hogy addig nyitva is van. Tévedés, délután bezár… Azért az oldalablakon benézve láttuk, hogy a festett üvegablakok az elején milyen jól néznek ki. Viszont ekkor a szél pont elfújta a felhõket a hegyrõl, aminek az aljánál álldogáltunk, és amin a libegõ is volt!

Gyorsan igénybe is vettük a szolgáltatást, hogy végre letekinthessünk a környezõ fjordra. Odafent még találtunk hófoltokat is, lefényképezkedtünk hát a júniusi télben.

A séta és nézelõdés után beültünk a csúcson a vendéglátóipari egységbe, ahol egy helyes metálos csajszi szolgált ki minket a pultnál féltucat piercinggel a fejében. Gondoltam, hogy melegítésül egy ír kávé (whiskey+kávé) tökéletes lesz. Erre visszakérdez, hogy az az a dolog amiben erõs alkohol van? Mert hogy õ még nincs 21 ezért nem nyúlhat az üveghez. Engem nem engedhet oda, a szakács meg nem hajlandó kijönni a pultkoz. De sört vagy egy kis bort szívesen ad… Szép dolog a diákmunka, de idióta törvények mellett nem sok értelme. Szépen felszerelt bárpult állt a kiscsaj mögött (aki láthatóan már nem egy kis szende szûz volt), amibõl senki nem fogyaszthatott. Nem jó a vendéglõnek se, a vendégnek se, de a törvény az törvény. Jól megvédtek engem is meg a kiscsajt is, basszák meg a skandinávok az alkoholos szokásaikat. Csoda hogy isznak mint a gödény, ha egyszer valahol véletlenül hozzájutnak? Ki tudja mikor adódik ismét lehetõség… Na, míg ott ettünk-ittunk, ismét ránkfelhõsödött. Tökéletes idõzítés. Lefele furcsa érzés volt a libegõben gyakorlatilag fejest ugrani a tejbe (két méternyire már a drótkötelet se lehetett látni), de túléltük ;)

Utolsó nap elcsábultunk egy buszos-hajós kirándulásra. Gyakorlatilag a menetrend szerinti járatokkal egy szép körutat lehetett megtenni. Összefogott a buszos és a kompos társaság és árultak ilyen turistáknak pont megfelelõ jegyet. Szóval busszal fel Skjervøy-be (ez a 150/155-ös járat), onnan meg vissza hajóval a fjordokban Tromsøbe.

A buszos út is vizes volt, mert a 91-es fôúton két helyen is komp-szakasz betoldás van. Bár az idõjárás nem volt a legkellemesebb, azért szép helyeken jártunk. Néha a busz megállt, a szomszédos busz sofõrjével beszélgetett egy kicsit a mi sofõrünk, majd helyet cseréltek. Ez párszor megismétlõdött, összesen négy sofõr ült bal elöl. Ebbõl az egyik csak pár percet, és nem vezetett egy centit sem. Ügyesen még helyben lepasszolt minket (már valahol a vége felé, ahol az E6-osról kellett északnak kanyarodni, volt egy busztalálkozó). Az utolsó szakaszon ismét nekiindult az esõ és kaptunk egy kis viharos szelet is. Éreztük, ahogy a buszba itt-ott belekap… Alig hagytuk magunk mögött a 70. szélességi fokot, amikor egy hosszú, magas, keskeny (egysávos) hídon kellett átkelnünk. Na, az izgalmas volt, de szerencsére a szél jó irányból (hátulról) fújt.
Kicsit késtünk (menetrend szerint volt vagy 5 perc a busz érkezése és a hajó indulása között) és a hajó sehol sem volt. Kis tanakodás és telefonálgatás után kiderült, hogy a hajó is késik, üljünk csak nyugodtan. Aztán feltûnt a hajó, ami a kikötõ szájából hirtelen visszakanyarodott a vízre, és elindult elfelé. Újabb telefonálgatás, majd ellentmondó információk alapján azért kiderült, hogy valami emergency van a vizen. De hogy a hajóról esett be valaki, vagy egy kishajó került bajra (esetleg arról estek a vízbe) nem volt egészen tiszta. Mondjuk nem is volt lényeges, a fontos az, hogy állítólag mindenki megúszta épp bõrrel.

Így azért már hajnalban, majdhogynem sötétben ;) értünk vissza Tromsøbe. Visszafelé üldögéltünk a hajó orrában és néztük a hegyeket, városkákat és az esõt meg az alacsony felhõket… Napsütés azért vidámabb lett volna…

Tromsø és Helsinki között megint volt egy pár órás szabadidõ Oslóban, ismét gyönyörû meleg napsütéssel. Ezúttal a belvárostól kicsit délre levõ területet szemeltük ki. Itt van az új Operaházuk. Tényleg szép, bár napszemüveg nélkül nagyon vakító a fehér kövekbõl összerakott épület. Elötte a vízen rendes nagy színpad várta az estét, a vízen túl nagy hajók parkoltak, az épületen és épületben meg helyiek és turisták mászkáltak fel-alá vagy üldögéltek a széleken.

Egy fagyi után nagyot sóhajtottunk és felültünk a Flytogetre, amivel kiszáguldottunk a reptérre, és aztán vissza Helsinki…

Szóval itt nem mentõmellény van az ülés alatt, hanem az üléspárnába lehet kapaszkodni vízreszállt túlélés esetén.
Mégegyszer, a többi kép itt tornyosul.