Képek csak úgy…

Ma délután a ViiniExpo (“Finnország legnagyobb szeszes kiállítása és vására”) szakmai napján jártam. Érdekes keveréke volt ez a nagy forgalmazóknak (importõröknek) és a kis pincészeteknek. Szlovénia, Olaszország és Spanyolország vonult fel fürtökben kis(ebb) termelõkkel; a franciák természetesen hoztak mindent. Nos, el nem ítélhetõ módon egy osztrák Zöld Veltelínivel kezdtem, csak hogy legyen honnan indulni :) A következõ stand, ami felkeltette az érdeklõdésemet a Fair Trade borok voltak (mitõl Fair Trade egy bor? Hát ugyanattól, mint a kávé, banán, akármi…) fõleg Chile/Argentína/Dél-Afrika a vadászterület. Egy-két jó-közepes bort öblögettem itt.
Spanyolok. Sajnos a nagy része itt olcsó bor volt (még az ALKO-ban is megvehetõ 6-7 euróért. Tömegtermelésre és eladásra mennek sajnos…). De a Torres standjánál sikerült jobbakat is találni. A Celeste (2005) illata például lenyûgözõ. Talán cseresznye? Szájban az alkohol viszont elõretör, mint kiderült 14,5%… A Torres Mas Borrás Pinot Noir (2006) és Mas La Plana Cabernet Savignon (2004) ugyan nem kifejezetten spanyol (az elöbbi az USA-ban, utóbbi Chilében terem), de rendkívül érdekes, jó borok.
A Szlovének is felvonultak, ha jól értem ott is hasonló problémák vannak, mint Magyarországon: sok apró pincészet kis palackszámmal dolgozik — nagyjából elfogy az országon belül. Pedig lenne mit kóstolni innen máskor is. Egy 2004-es Merlot a gyümölcsös illataival hívta fel magára a figyelmet, de más (CS,CF) boraik is kiválóak.
Még egy kis Szicilia is belefért két borral. Nem kellett csalódnom, bár sajnos a választék nem volt éppen fényes…
Magyarországot Tokaj környéke képviselte (mert mi más… a többi területet már mind ismerik a finnek, Tokajt még nem annyira. :-| De sebaj, próbálkoznak, nem csak aszú volt!). Nagyobb kereskedõknél lehetett látni fõleg Oremus palackokat, és mintha a Mandolás 2004 Furmint ezüstérmet kapott volna itt? Vagy legalábbis valami ilyesmi papír lobogott az egyik kiállítónál…
Egy kis standon aztán néhány magyar pincészet is bemutatkozott, a Tokajicum “fõborászával” Majoros Lászlóval beszélgettem levezetésül a finom borai mellett.
Volt még itt a Királyudvar pár érdekes bora, meglepetést igazából a “Sec” [száraz] elnevezésû félszáraz Furmint okozott — a magyar bortörvényre az egyik oldalon valamint a bor túltengõ savasságára a másik oldalon hivatkoztak amikor rákérdeztem erre az ellentmondásra. ;) Általában (és valjuk be, sokszor joggal) ódzkodom a bioboroktól, de Pendits Krakó dûlõbõl származó furmintja (2006) elismerésre méltó.
Jó borral repül az idõ, így a franciákra nem jutott idõ (kivéve néhány igen jó Champagne-t), majd legközelebb.
Az esemény szervezõje — ha jól értem — a Viini magazin. No, õk próbálták oktatni is a népet (illetve a népet majd szombaton) egy rögtönzött “akadályversennyel”. Az állomásokon különféle boros feladatok (vagy inkább bemutatók) voltak. Az egyik asztalnál néhány borhibát lehetett “kóstolni”, a másiknál ugyanannak a bornak különbözõ hõmérsékletû verziói kerültek a poharakba, majd a kaja-bor párosítás alapjaival próbáltak meg tisztába hozni (miért is hülyeség a rénszarvashoz adott pirosbogyó mellett bármiféle jó borélményre számítani).
Egészségemre :-D

A finn/dán? Bonbon édesipari cég egy igen étvágygerjesztõ ötlettel ált elõ: tehénszarral (Bullshit, oké, tudom, bikaszar, de ezt nem igen használjuk magyarul). És mint ehhez méltó marketingfogásként egy székrekedéses bikával (már vöröslik a feje ahogy a sok kis bogyót kinyomja) illusztrjáják a finom nassolnivalót. :-) Gratulálok. ;-)

Hétfõn egy kanadai ürge mosta az agyunkat az Agile dolgokról (Scrum és társai), meg hogy a tradicionális waterfall mekkora ökörség (amiben azért lehet is valami). Alapvetõen érdekes volt — ez persze nem látszik az elöttem ülõ füzetében, aki már a harmadik lapot kezdi összegrafitizni :) — még ha nem is feltétlenül értek egyet vele mindenben. Attól félek, hogy átesünk a ló túloldalára ismét és ezt a dolgot (methodology?) kezdjük el ráerõltetni és használni mindenre, miközben ez csak szoftverfejlesztésre találták ki.
Fura volt a “politically correct” szóhasználattal szembesülni. Itt Finnországban a kétkezi foglalkozások jórésze “-mies“-re végzõdik (pl. putkimies), ahol a “mies” férfi-t és ember-t is jelent. Ezért érdekes, amikor egy nõre mondják ezt, de itt ez természetes. Angolul dolgozva az egy ember által egy nap alatt elvégzett meló mértékegysége a Man Working Day (MWD), ahol a “man”-nel ugyanaz a helyzet mint elöbb a “mies”-szel, szintén tök természetes, senkinek fel nem tûnik, hiszen a Man itt nem Férfit hanem Ember-t jelöl — még ha történelmileg talán van is némi nemi alapja.
Namost ez az amerikában szocializálódott emberke PD-t használ rövidítésül. Úgy mint: Person Day :-)

A kultúrhetek keretében egy borkóstolásba torkolló borszemináriumnak volt gazdája a Magyar Követség. Az elõadás sajnos finnül volt, de hát a célközönség csak õk voltak… A Pannonhalmi Apátsági pincészetet Liptai Zsolt mutatta be, késöbb a boraikat is értõen, figyelmesen. A második asztalt a Bock pincészet foglalta el, õket Béni Gábor (Bock József veje — hja kérem, családi pincészet!) mutatta be, majd Tamás Róbert sommelier kalauzolt késöbb a palackok között. A többiek csak a borukkal voltak jelen: Wunderlich a vöröseivel, Oremus és a Bodnár Pincészet meg Tokajból (nem csak aszúval jöttek, hanem Furmint és Sárgamuskotály is volt. Ez utóbbi egy kicsit dugós volt.) Volt még valami Szekszárdról meg Villányból, de azok erõsen felejthetõ borok voltak (marketing nyelven: “kiváló ár/érték arány”, magyarul: ócsó, nemigazán csúcsbor).
Érdekes volt, hogy a közönség megoszlott a Pannonhalmi 2006-os és a Bock 2005-ös Pinot Noirja között, ki erre esküdött, ki meg arra (én Bock párti vagyok ebben a kérdésben). Pannonhalmán viszont a 2006-os Hemina (Pinot Blanc, Chardonnay, Rizling) volt a húzó bor. Azt mondják a kereskedõk, hogy itt a fingeknél a nagyközönség számára párezer féle bor létezik (az ALKO kínálatában), de az éttermek és bárok több, mint tízezer fajtából válogatnak, köszönhetõen a(z ALKO-tól) független kereskedõknek. Elég érdekes piac ez, hogy a tömegeket csak az olcsó lõrével itatják. Esélyük sincs a népeknek így borkultúrálódni; bármennyire is sírnak a finn borkultúra hiányáról. Hát csoda ez?
Gyorsan kiderült, hogy amúgy jövõ héten Helsinkiben lesz a ViiniExpo (a finn Wine & Spirits, borok ezer számra), hát persze hogy oda is el kell majd menni :)

Amint korábban láttuk, egész eddig jóformán hómentes volt a tél. Most, hogy kitavaszodott a hóvirág helyett csak a hó nõtt ki a földbõl.
Eredetileg egy gigászi hóhegyet akartam iderakni a sarokról, de mire lefényképeztem volna, elhordták a hóhordó teherautók — szegények, most hogy dolgozhatnak végre, igen serények…

HKI-ben egy virágbolt elött állt ma egy gigászi holland kamion. Hát ilyen zsúfoltan utaznak szegény virágok keresztül Európán…

Kozma Péter fényfestése eljutott ide Fingországba is (a Magyar kultúra hetei keretében), bár itt egy csöppet kisebb léptékben festeget talán három lámpácskával a Lasipalatsi környékén (bezzeg a decemberi MTA festés! Na az valami volt!). Ma az mbar oldalába nyomta a fényt (bent meg ment a buláj), a járókelõk meg néztek nagy szemekkel.
Több kép _itt_.

Helsinki belvárosában, a Lasipalatsi hátsó oldalán van egy szép nagy “multi-touch” képernyõ. Erre fel lehet küldeni fényképeket, aztán azokat húzogatni, nagyítani/kicsinyíteni lehet, rendezgetni õket. Jópofa játék.
Itt meg egy fényképet ábrázoló fénykép elött álló embereket ábrázoló fénykép… A Fal segítségével.

Itteni szakács ismerõsünk magyar fõzõklubbot tart a finneknek. Múltkor valahogy odatévedtünk, és ártatlanul megkérdeztük, hogy mi lenne, ha mák lenne. Csak bosszantásból, mert itt ugye ez nem kapható csak 10 grammos kiszerelésben, díszítésre. Az ötlet nyílt fülekre talált, csak mákot kellett szerezni — ami szintén megoldódott.
Szóval ma, a palócleves* után mákos gubát készítettek a finnek (kis magyar segítséggel). Volt nagy szörnyülködés :-) , de aztán alapvetõen tetszett nekik (bár túl cukrosnak találta némelyik). Még repetát is vettek belõle, szóval olyan rosszul nem sikerült.

*Eredetileg Gundel János Mikszáth Kálmán számára kreálta ezt a leveset, amikor az író azt a kívánságát fejezte ki egy alkalommal, hogy “olyan levest szeretne enni, amelyben minden íz, zamat és finomság bennefoglaltatik”. Mikszáth az észak-magyarországi Palócföldrol származott — ezért nevezték el a számára kreált fogást “Palóclevesnek”.