ViiniExpo
Ma délután a ViiniExpo (“Finnország legnagyobb szeszes kiállítása és vására”) szakmai napján jártam. Érdekes keveréke volt ez a nagy forgalmazóknak (importõröknek) és a kis pincészeteknek. Szlovénia, Olaszország és Spanyolország vonult fel fürtökben kis(ebb) termelõkkel; a franciák természetesen hoztak mindent. Nos, el nem ítélhetõ módon egy osztrák Zöld Veltelínivel kezdtem, csak hogy legyen honnan indulni :) A következõ stand, ami felkeltette az érdeklõdésemet a Fair Trade borok voltak (mitõl Fair Trade egy bor? Hát ugyanattól, mint a kávé, banán, akármi…) fõleg Chile/Argentína/Dél-Afrika a vadászterület. Egy-két jó-közepes bort öblögettem itt.
Spanyolok. Sajnos a nagy része itt olcsó bor volt (még az ALKO-ban is megvehetõ 6-7 euróért. Tömegtermelésre és eladásra mennek sajnos…). De a Torres standjánál sikerült jobbakat is találni. A Celeste (2005) illata például lenyûgözõ. Talán cseresznye? Szájban az alkohol viszont elõretör, mint kiderült 14,5%… A Torres Mas Borrás Pinot Noir (2006) és Mas La Plana Cabernet Savignon (2004) ugyan nem kifejezetten spanyol (az elöbbi az USA-ban, utóbbi Chilében terem), de rendkívül érdekes, jó borok.
A Szlovének is felvonultak, ha jól értem ott is hasonló problémák vannak, mint Magyarországon: sok apró pincészet kis palackszámmal dolgozik — nagyjából elfogy az országon belül. Pedig lenne mit kóstolni innen máskor is. Egy 2004-es Merlot a gyümölcsös illataival hívta fel magára a figyelmet, de más (CS,CF) boraik is kiválóak.
Még egy kis Szicilia is belefért két borral. Nem kellett csalódnom, bár sajnos a választék nem volt éppen fényes…
Magyarországot Tokaj környéke képviselte (mert mi más… a többi területet már mind ismerik a finnek, Tokajt még nem annyira. :-| De sebaj, próbálkoznak, nem csak aszú volt!). Nagyobb kereskedõknél lehetett látni fõleg Oremus palackokat, és mintha a Mandolás 2004 Furmint ezüstérmet kapott volna itt? Vagy legalábbis valami ilyesmi papír lobogott az egyik kiállítónál…
Egy kis standon aztán néhány magyar pincészet is bemutatkozott, a Tokajicum “fõborászával” Majoros Lászlóval beszélgettem levezetésül a finom borai mellett.
Volt még itt a Királyudvar pár érdekes bora, meglepetést igazából a “Sec” [száraz] elnevezésû félszáraz Furmint okozott — a magyar bortörvényre az egyik oldalon valamint a bor túltengõ savasságára a másik oldalon hivatkoztak amikor rákérdeztem erre az ellentmondásra. ;) Általában (és valjuk be, sokszor joggal) ódzkodom a bioboroktól, de Pendits Krakó dûlõbõl származó furmintja (2006) elismerésre méltó.
Jó borral repül az idõ, így a franciákra nem jutott idõ (kivéve néhány igen jó Champagne-t), majd legközelebb.
Az esemény szervezõje — ha jól értem — a Viini magazin. No, õk próbálták oktatni is a népet (illetve a népet majd szombaton) egy rögtönzött “akadályversennyel”. Az állomásokon különféle boros feladatok (vagy inkább bemutatók) voltak. Az egyik asztalnál néhány borhibát lehetett “kóstolni”, a másiknál ugyanannak a bornak különbözõ hõmérsékletû verziói kerültek a poharakba, majd a kaja-bor párosítás alapjaival próbáltak meg tisztába hozni (miért is hülyeség a rénszarvashoz adott pirosbogyó mellett bármiféle jó borélményre számítani).
Egészségemre :-D
March 17th, 2008 at 15:36
Nocsak :) Ha odajöttél volna a Tokaj standhoz akkor akár találkozhattunk is volna. úgy 1pm és 4pm között a Hillával tartottuk ketten ott a frontot.
Nekem amúgy a Krakó két ok miatt tetszett, egyrészt én rajongok midenért ami organikus, másrészt különösen tisztelem a női borászokat. Maga a bor amúgy kiugrik a többi tokaji furmont közül a zöldséges, zelleres enyhén medvecukros aromáival. Izgalmas, aki szereti az ilyen ízvilágot annak be jön.
Nekem a Királyudvar Lapis és Sec furmint vitték a pálmát és a Demeter Zoli Főbora valamint a Királyudvar 6 puttonyosa.
Nagy kár, hogy Finnországban ilyen borokat nem lehet kapni és szerintem kevés az esély, hogy kiskereskedésben kaphatók lesznek.
March 17th, 2008 at 23:46
Hát, Tokajt zárásra tartogattam, elég volt az utolsó órát ott tölteni… Tudtam én, hogy ott nem csak két-három korty lesz, ha egyszer elkezdünk beszélgetni — márpedig elkezdünk — , akkor nehéz szabadulni ;)
March 18th, 2008 at 06:40
Aztán rájöttem, hogy te csütörtükön voltál kinn én meg utánna. De azért pazar volt és izgalmas a Tokaji stand.
March 18th, 2008 at 14:09
erről a pirosbogyós dologról mesélj még…
March 18th, 2008 at 15:06
Ez a pirosbogyós izé, — amit fingomsincs hogy hívnak magyarul — egy kesernyés, savanykás dolog. Namost egy ilyen mellé becsúsztatni egy jó bort vétek, mert úgyse érzed a savait egyáltalán (rossz bort meg mindek vennél a szádba amúgy is).
Szóval a rénszarvashoz hiába illene valami jófajta nedû, a rén mellé viszont “klasszikus páros” ez a pirosbogyó is. Ez meg üt majdnem mindent. Vagyis vagy egy igen nagyon savas bor kell oda, amit kevésbé tud elnyomni, vagy elhagyni a piroskát (az meg gondolom szentségtörés a finneknek).
Bár persze itt, ahol a “Magyar Fehér Bor” a vezetõ “bor”márka, úgyismindegy…
March 20th, 2008 at 16:18
A puolukka vagyis a vörös áfonya (űngélusúl Cowberry, felvidéken kövi málna) csak akkor gáz, ha éretlen. Az érett állapotban szedett friss verzió az szerintem nem bünteti le jobban a nyálkahártyát mint egy átlag ribizli vagy egres.
A vörös áfonyás körettel készített rénszarvashoz én kései szüretelésű maradékcukros furmintot (somlóit) próbáltam párszor és bejött :)
Szerintem amúgy a savas-savanyás kajákhoz én a punktusz-kontrapunktusz elve alapján inkább testesebb, extraktédesebb magasabb alkoholtartalmú domináns borokat szeretem.