Kedves Olvasó Tömegek!
Elnézést kérek, amiért nem vettem észre korábban, hogy a régi posztok képei eltûntek. Ennek az az oka, hogy a régi cím (thing.pps-net.hu/~cstom) már nem elérhetõ többé, a képek viszont onnan szerettek volna letöltõdni az Ön brózerébe…
Szerencsére semmi nem veszett el, csupán egy halom bejegyzésben át kellett írni az URLeket, ami ezennel megtörtént, visszaadva az Internetnek eme rendkívül lényeges információ- (és kép-)halmazt.
A finn Mikulás rénszarvast (is) tojt idén, aki feltehetõen sok tejport legelt és kólát is ivott rá (legalábbis ilyen ízû a végtermék).
Az idei Action Hero székfoglalója:
Semmi különös, csak
Captain’s log, csillagidõ 1323079800: Az idei szezon elsõ hava megérkezett. Pont az amúgy szabadnappá minõsített Mikulás Napjára lesz mibõl hóembert építeni.
Érdekes. Finnország eddig arról is híres volt, hogy ha valamit széthagytál, az ottmaradt, nem vitte el senki.
Mostmeg már az erdei sétaúton a padot is hozzá kell csavarozni a sziklához? =:-o
Szerdán egy újabb szomszéd járt itt, a svéd acél (metál) egyik jeles képviselõje, az In Flames töltötte meg a régi Jégcsarnokot.
Az apropó alighanem a nyáron kiadott Sounds of a Playground Fading album — a címadó számmal kezdõdött a setlist, és a mûsor közel fele errõl az albumról hangzott el –, de bõven elõjöttek régebbi, dallamosabb számok is.
A hang jóformán tökéletes volt, szépen tisztán szólt a cájg.
A fények meg igazán szépen megtervezett látványt szolgáltattak. A háttérben 8 mozgatható LED-szekrény mászkált, a színpad fölött 4 truss-t lehetett le-föl mozgatni és dönteni, sõt hátul keresztben az egyik truss egy tucat Showgun-nal is mozgatható volt.
A “képek” fõleg monokrómok voltak (zöld, kék vagy piros), de azokat aztán mindenféle okosságokkal megbolondították. Nem volt egy perc megállás sem, nagyon dinamikus fényjáték kísérte a zenét.
A lenyûgözõ fényjátéknak meglett azért a böjtje, mert ez azt is jelentette, hogy órákat töltöttünk a lámpák elcsomagolásával… Szerencsére, okosan, trussal együtt kerültek a kocsikra, de még így is sok volt belõlük ;) A svéd crew békésen viszonyult az élethez, meghát másnap szabadnapjuk is volt, nem kellett eszeveszetten sietni.
Svéd popzene bukkant fel itt a legújabbkori Magyarország gyerekkorából: A Roxette. A kilencvenes évek eleje tele volt velük (Listen to your heart, The Look, It Must Have Been Love, Joyride, stb.) de aztán méla csönd. Az énekesnõt (Marie Fredriksson) 2002-ben agydaganattal kezelték, de szerencsésen túlélte azt. Azonban felépülése után sem kezdték újra Per Gessle-lel a Roxettet, hanem inkább külön-külön szólóban nyomták.
Aztán 2009-ben elkezdtek újra együtt zenélni, 2010-ben már-már rendszeresen felléptek, majd idén februárban elkezdõdött a Roxette Charm School – The World Tour. Ennek a végefelé Helsinkiben találkoztunk egymással. Korábban Pesten már jártak, és olyan híreket hallottam, hogy unalmas az elõadás és örökké elfelejtik a szöveget, de ezt nem tapasztaltam, itt nálunk rendesen tudták olvasni a lábuk elött heverõ karaokegéprõl a dalokat. ;-)
Az kétségtelen, hogy a show elég egyszerû volt, és néhány setlistet megnézve kiderül (ez itt a helsinki), hogy az egyetlen változó elem a zenekar bemutatásánál elhangzó “spontán” gitárszóló (otthon a Tavaszi szél vizet áraszt címû nagysikerû dalocskát, itt valamelyik híresebb helyi polkát játszotta el Christoffer Lundquist — a fenti képen a baloldali kalapos gitáros).
A húszéves nóták viszont még mindig fülbemászóak, és ezúttal a közönség is jól énekelt.
Egy idõ után lehullott a hátsó lepel, és az aktuális szám háttere egy csillagos ég lett. Ilyesmit már láttam, azt hittem, hogy pár fehér LED-et belevarrtak a backdropba, és így megvan a csillagosodás. Aztán két szám múlva kiderült, hogy ez annál bonyolultabb lepel, egy egész jó kis low-res színes képernyõt varrtak a háttér drapériába. Ez az ötlet igazán tetszett.
A novemberi Esõ (=finnül “Sade“) becsorgott az Arénába.
Konkrétan a 80-as évek smooth jazz, soul énekese, Sade népszerûsítette az új, Soldier of Love címû albumát.
Az építés érdekesen zajlott, mert a turné Tallinból jött, és elõzõ este kettõig rakodtak, aztán a crew repülõvel(!) átugrott Helsinkibe (ez kábé olyan Fehérvár-Budapest repülést jelentene odahaza), a cucc meg kompolt egyet. Fél 11-re gurultak csak be az Aréna elé, máskor ilyentájt már majdnem készen szoktunk lenni. A crew a repülés miatt nem tudott aludni, csak valami két órát, így nem voltak egészen a toppon…
Azért, ha lassan is, de még idõben összeállt a cucc: egy letisztult, egyszerû (=üres), kicsit döntött fekete színpad néhány lifttel, fölötte-körülötte pedig jó sok fény. Erõs a kontraszt a minap itt járt Britney-vel szemben, aki telerámoltatta a színpadot mindenféle vacakkal, mégse volt ott semmi, ez az 50+ éves “lányzó” pedig megtöltötte a töküres színpadot a hangjával…
A koncert egy dörgõs, villámlós esõs jelenettel kezdõdött, aminek a végén Sade feljött a színpad közepén egy lépcsõn az új Solder of Love dalával. Nem tudom, hogy felvilágosították-e õket, hogy mit jelent finnül a hölgy neve, de mindenesetre ez pont megfelelõ kezdés volt :-)
A zenekari liftekkel jól tudtak játszani, eleinte az elsõ élükön színesedtek, késöbb hol eltûntek a süllyesztõben, hol sokkal feljebb tolták velük a zenekar különbözõ tagjait.
Az egyik blokkban “kamarazenéltek” is, úgy hogy csak két liftet nyomtak fel, odagyûlt az összes zenész, gyakorlatilag megfelezve a színpadot. Amúgy 4 set volt, a második a jól ismert Smooth Operator-ral kezdõdött, a közönség nagy megelégedésére.
A koncert végén a színpad jobb alsó sarkánnál a nézõtéren táncikált egy pár, Sade kiszúrta õket (nem volt azért nagyon nehéz, mert a közönség a seggét a székhez ragasztva ült és maximum erõsen figyelt), oda is ballagott a színpad sarkára, hogy szemkontaktussal köszönetét fejezze ki a nézõtér egyetlen mozgó objektumainak ;)
A háttérben a videófal nem a színpadot “közvetítette”, ahogy amúgy elég sokan csak erre használják (ott voltak az oldalsó kivetítõk nagyítónak), hanem tényleg hangulati, színpadképi klippek mentek rajta. A vetített látványhoz egy fehér-áttetszõ függöny is hozzájárult, amit idõnként leengedtek a színpad köré, és azon is elkezdtek peregni a filmek.
Volt egy hirtelen lehulló piros függönykeret is a mûsorban, sajnos azt már nem láttam, hogyan tüntették el a színrõl. A mûsor legelején a színpadtakaró fekete függönyöket például két nagy “porszívó” szippantotta be fent a truss-on, látványos kezdés volt. Gondolom ezekre a piros drapériákra is kitaláltak valami frappáns megoldást, de sajnos addigra már ki kellett hussannom hátra ;(
Az elrámolás eleinte gyorsan haladt, éjfélre már le is bontottuk a színpadot, de valahogy mégis sikerült kettõig elszöszmötölni a berámolással, mert a sok motor és lánc összerakása és végül kamionba tömörítése beletelt egy kis idõbe.
Innen SzentPétervárra haladnak tovább, november végére Pestre is elérnek, jó szórakozást hozzá, megéri.
Betondnál látható egy videó is és még pár kép.
Haha, a Hírcsárda meggépesítette egy korábbi posztomat, ahol a Google-t eleresztettem Karinthy ellenében pár fordulóra.
Most itt az automata Karinthylizátor, ami bármilyen szöveget szétfordít darabokra :)
A Stockman áruház elött a kovács-szobornál érdekes csoportosulás volt. Régi játék, hogy bekötött szemmel valami lógatott/lóbált izét szét kell verni, és aztán a kihulló ajándékokat fel lehet szedegetni. Itt a szétvert izébõl kis állatfigurák potyogtak, akiknek a nyakukra volt kötözve mindenféle “zöld üzenet”. Hatásosabb, mint a szórólaposztás, az biztos ;-)
Október 15-ére szervezték a spanyol és egyéb “zavargások” apropóján a Világforradalmat. Ez Helsinkibe is begyûrûzött, a Kamppi elötti téren mintegy 150 ember — ennek nagyrésze újságíró és titkosrendõr — váltotta meg a világot… Ahhoz képest, hogy spanyoloknál, sõt, még a Wall streeten is tízezrek fejezték ki nemtetszésüket, itt csak pár idealista egyemista és vén komcsi volt kiváncsi az eseményre.
Ahogy nézem, Pesten se volt spanyol-méretû utcafoglalás ;(
