Képek csak úgy…

Britney bébi “remek” playback-show-t mutatott be Helsinkiben, a Femme Fatale turné keretében. A pozitív oldal, hogy a 22 kamiont elég gyorsan ki-, be- és összeraktuk, valamint a show pontosan kezdõdött, a negatív oldal pedig a show volt.
Odafent: a konfettiszóró berendezés még nem foglalta el a végleges helyét.

Egy ilyen eseményre az ember nem az “énekesnõ” hangja miatt megy, hanem maximum a show-ért. Mint ilyen, én egy Lady Gaga-típusú látványos elõadást vártam.
Na, az elsõ szám úgy kezdõdött, hogy a hátsó videófal szétcsúszott (pont úgy, ahogy Tina Turner Golden Eye belépõjében), majd Britney kisasszonyt betolták az emeleten egy bútorszállító izén (pont úgy, ahogy a Disturbed szokta a koncertjeit kezdeni), ott mozgolódott egy kicsit, majd egy pneumatikus egyszemélyes lifttel leereszkedett (pont úgy, ahogy a Rammstein koncerten láttuk múltkor), ugrándozott a táncosai között a földszinten is, majd betoltak egy trónt, ebben helyet foglalt és körbetáncolták (pont úgy, mint Madonna belépõje volt legutóbbi koncertturnéján). És ez még csak az elsõ szám volt… Najó, a második, mert az elsõ csak egy videó volt, ami aztán késöbb is sûrûn elõfordult: az elsõ fél órában (ennyit nézhettem a színpad elõl) kábé a harmada egyszerûen csak videó volt… ;-|

Kifelé is elég rendezett volt a csapat, de megint találkoztunk túlsúlyos színpaddarabbal, amit a “biztonság” kedvéért targoncára helyezett néhány plusz ballaszt felhelyezésével lehetett mozgatni ;-)

Az egyik crew lady, egy idõ után egy baszott nagy szivarral (és amúgy tök lazán) rendezgette a sorokat. Megígértem, hogy nem mutatom meg a képet az anyukájának, úgyhogy légyszi ne forwardoljátok neki ti sem ;-)

Még mindig õsz van, de már nem sokáig húzza. Itt-ott már megjelentek a hókarók az út mellett…

Évente asszem kétszer van a belvárosi kikötõben halpiac, ahol mindenféle jó kis halkészítmény kapható, feltételezhetõen közvetlenül a “termelõktõl”. Fõleg pácolt hering, lazac (lohi) és szivárványos pisztráng (kirjolohi) az elterjedt, de amúgy van mindenféle. Szép vitorlások is beállnak ilyenkor a kikötõbe, mondjuk jó kis lazaclevest lehet rajtuk ebédelni.
Idén ismét véletlenül keveredtünk ide, Ralloú nõvérének mutattuk éppen a várost megfele, amikor (szerencsére) belebotlottunk a sok halba.

Rantakymppi futóverseny, fõleg Espoo tengerpartja mellett vezet körbe, ebbe nevezett be a fenti csapat. Mindenki élve beérkezett ;)

Már megint átrendezõdõben az állatvilág felettünk, kergetik õket a hófelhõk…

Bár már elég régen, Húsvétkor jártunk a szomszéd fõvárosban — Moszkvában –, a lustaság fél egészség vonalon mozogva csak most kerültek elõ a fényképek… Gyorsan berendezõdtek hát egy galériába, és itt meg is lehet tekinteni õket.

Ez a nyár is véget ért, ideje megszabadulni a karperecektõl.
bár csalok, pár napja már leküzdöttük õket a kezemrõl

2010, a tavalyi
2009, az elsõ

És végül itt van a “gyors” vasárnapi Sziget összefoglaló is ;)
A délutánt a Gogol Bordello fergeteges bulija kezdte a Nagyszínpadon. A mai nap — sõt talán a hét — legjobb eseménye ez volt. A közönség is jól rákészült, faltól falig ember volt a mezõn, pedig még öt óra sem volt (az õket követõ koncerten fele ennyien se voltak). Láthatóan Gogolék is bepörögtek és egy jó húsz perccel tovább nyomták. Amit mi egyáltalán nem bántunk, de miután elvileg fél óra volt a következõ zenekar és õ közöttük a cserére, gondolom erõsen felnyomták a stage manager és a crew vérnyomását :-D

A tömeg közben tovább fejlesztette a crowd surfinget: matracon utaznak a tömeg tetején. Az egyik csávó be is érkezett a színpad elötti árokba, ahol az InKal le se szarta, a fotósok szedték le és ott örvendezett a srác a -1. sorban. Aztán a fotósokkal együtt kiterelték ;)

Egész héten láttam ezt a ‘Hangosabban!’ bábut, de csak most sikerült világosban ráközelíteni. Fejlett technológia ám ez a kartondoboz, a kezeivel integetni is tud!

A következõ nagyszínpados a The National, akik megintcsak nem egy idevaló zenekar volt. ( Lecserélhetné már a Sziget a Nagyszínpados programszervezõt… ;( ) Szóval olyan kis langyos tingli-tangli jött ki belõlük. A nézõsereg is erõsen megfogyatkozott, aki maradt, az is csak gondolom megszokásból, hogy mégiscsak ez a legnagyobb színpad a környéken.

Szerencsére a fesztivál másik finn résztvevõje, a Sonata Arctica elég gyorsan következett a Metál színpadon. Hogyan jön ki ilyen vékony hang ebbõl az emberbõl, azt nem tudom.

Idecsõdültek persze a finnek is (idén valahogy nem éreztem, hogy túl sokan lennének), elõkerült a féltve õrzött Jallus üveg. ;)
Bár lehet, hogy ezek mégse az északiak, merthogy egy teljes hétig egy teli üveg alkoholtartalmú folyadék mellett egy finn ember szerintem nem bír megmaradni anélkül, hogy felbontaná (hacsak nem egy egész rekesszel hoztak, de akkor az meg hogy került be a fesztiválra? ;) )

Közvetlenül a metálszínpad mellett amúgy fel voltak készülve a szivacs északi rokonokra, ez volt az italospult cégére:

Nna. Miután kiállatkodtuk magunkat a finn szonáták közepette, pihenésképpen átmentünk a budai oldalra a magyar MR2 színpadhoz Vad Fruttikat hallgatni.

Aztán kombináltuk a keményet a magyarral, és visszakerültünk a Metál színpadhoz, ahol a Tankcsapda csapatta az évi rendes szigetes fellépését.
Tök rendesek voltak, hogy már az elsõ szám alatt robbant a pirotechnika, miközben vagy ötven fotós és egy féltucat InKalos ugrált a töltetektõl pár centire… ;/ Nekem eddigre már kiváló füldugóm volt (azért mégse múlt el nyomtalanul a finn fesztiválok látványa, ahol majd’ mindenki bedugott füllel pogózik), de többen kicsit megrémültek.
Aztán késöbb is jöttek a tûzcsóvák:

Hátul a tömegben volt világító felirat is:

Ahogy haladt elõre a mûsor, Lukácsnak egyre kevesebb hangja lett, de addigra a közönség már gondolom megszokta a reszelõs rekedséget.

A Nagyszínpadot a White Lies zárta idén. Nem rossz, nem rossz, de azért ez is csak valami szintipop volt…

Hát, ennyire futotta a 2011-es, tizenkilencedik Sziget Fesziválból. Köszönjük a lehetõséget! ;)

Miután délelött kirepkedtük magunkat, elég korán kiértem a Szizsetre. Elõször sikerült elcsípni a Nagyszínpad kezdõszámát, aki ezúttal a horvát Overflow volt.

A délutánt az ilyenkor elég népes civil faluban töltöttem, élõ könyvtár “olvasása” meg ilyesmi. Aztán ötre eljutottam a Világzenére ahol a Ska Cubano melegítette be a közönséget. Õk (is) visszatérõ vendégek a Szigeten.

Onnan átruccantam a Rock színpadra, ahol a magyar Superbuttra headbangeltek a rockerek.

Apropó, a képzõmûvészeti sarokban egy mókuskerékkel hajtott seggnyaló berendezés is található, gondolom a Szigetre látogató államtitkárok és politikusok számára fenntartva.

Nem messze onnan, az Európa színpadon a szlovák Puding Pani Elvisovej zenélt. A nevük alapján valami Elvis imitátor zenekarra számítottam, de csak egy ‘tizenkettõ=egytucat’ együttes volt. Korrektek, de nem az, amit vártam…

Ismét Nagyszínpad, ahol a Kate Nash leánybanda került a deszkákra.

Innen beindult a szigetkörjárás. A múltkor említett hiányzó lángosos helyét két emberevõ vizes lufi foglalta el:

Mások meg a dinnyébe oltott vodkás eljárást vitték el a szélsõérték felé:

A Nagyszínpad mögötti játszótéren a köteleken ugrállt pár csávó. A többi szigetlakónak már az kihívás volt, hogy végigegyensúlyozzon, ezek meg ugráltak meg piruetteztek a két kötélen…

Az egyik koncert elött várakoznak a fotósok bebocsátásra várva. A magas gyerek homlokán az adott koncertre szóló “belépõmatrica” (normálisan a pólón helyezkedik el).

Ismét Nagyszínpad, Kaiser Chiefs a következõ.
A tömegben elõször jelentkezett magyar zászló. Kicsit címeres ugyan, de azért a miénk.
A szigetlakók mindenféle zászlókkal tudatják egymással, hogy õk honnan is jöttek, illetve társaikkal, hogy meddig kell beverekedniük magukat a tömegbe.

Ezután az MR2-n belehallgattam a Hiperkarma koncertjébe, de annyira be voltak állva, hogy az már fájt. Tovább haladva, a picinyke Open sátorban a Velõrózsák adott elõ a maréknyi “tömegnek”. Kispi enyhén ittas állapotban is eltalálta a húrokat, bár a számok között kicsit több idõre volt szüksége, hogy megeméssze mi a következõ feladat. ;)

A féltízes blokkot a Világzenénél kezdtük, ahol Goran Bregovic akkora tömeget vonzott, amit még a Nagyszínpad is megirigyelhetett volna. Nem csoda, egy szinte tökéletesen felépített, jó húzású mulatós mûsort hoztak.

Emeletes volt a közönség:

Közben az MR2-n a Heaven Street Seven slágereire ropta a magyar közönség.

Mindeközben a Nagyszínpad mai fõattrakciója, a 30 Seconds to Mars mozgatta a tömeget (bár korántsem akkorát, mint tegnap a Prodigy). A végén az egész színpad megtelt a közönséggel, akiket szépen lassan felhívogattak az utolsó számok alatt.


A 30STM leglelkesebb szurkolói már a délutáni koncertek alatt letáboroztak az elsõ sorok közepén, sõt alkalomhoz illó frizurát is faragtak a hajukba ;)

Böing 737 a Ferihegy 31L kifutójára fordulva
Egy nagyon jót repkedtünk Budapest és Los Angeles felett a HighFly szimulátorában. Ismét Boinggel repdestünk, legközelebb tényleg kipróbálom az Airbusukat is… Többször sikerült épségben landolni, bár lezuhanni nagyságrendekkel egyszerûbb :)