Szeretem az ilyen meeting helyszíneket ;) Egész nap kint “vidéken” unalmas slideshow-k, de közben/utána hó és tenger és napsütés, késöbb pedig jó kis füstös szauna következik majd.
A tenger épp fagy befele, de mivel hirtelen lett -10 fok, a víz még pont elég “meleg” ahhoz, hogy gõzölögjön egy kicsit.
A minap találtunk a közeli szupermarket mélyhûtõpultjában néhány szép, egész fagyasztott csirkét. Olyan két kiló környékiek. Jó kis biocsirke. És nem is drága, mintegy 26ezer forintért már hozzá is lehet jutni… =:-o
Nooormáááális?!
Helsinki legsötétebb napjain néhány fényes dolgot csinálnak városszerte, ezzel is oszlatva a téli morcot. Az olimpiai torony szivárványszínben játszik, a Finlandia Hall nagy fehér tömbje is színessé válik ilyenkor.
A Senatorintorin (a NagyFehér Templom elött) meg egy saját magát megoldó Rubik-fény-kocka pörög zenére. Szépen lehet követni a “lépéseket”, míg a végén befordul az utolsó lap is a helyére, és örül magának a kocka (villog egy kicsit büszkén).
Amúgy így készült:
Ilyen rég nem volt, hogy ne valami házibuli-jellegû összejövetelen töltsük az óévbúcsuztatót. Idén viszont úgy alakult, hogy a Barba Negra nevû kalózhajó-zene-kocsmában kötöttünk ki.
Ez a nem túl nagy hely, a XI. kerület egyik eldugott gyárudvarában található, nem messze a volt Westel irodáitól. Belül elég minimalista, de tetszetõs deszka-dekor. A középsõ pult egy hajót stilizál, árbóccal, és DJ pulttal. A szélén még egy pult (kellett is ennyi, mert a kiszolgálás bûn lassú volt — mondjuk a választékra viszont nem lehet panasz), sõt még melegételes rész is van.
December utolsó hetében mindenféle híresebb együttes adta itt egymásnak a kilincset, elég jó koncerthelyszínnek néz ki.
A szilveszteri mûsort a Magic Mosquitoz és a Flitter Sisters bemelegítése kezdte. Ez valami vicc-zenekar, de így koraesti hülyülésnek elég jók voltak.
Az éjfél elötti két órát a Quimby zenélte végig. Megint volt pár új számuk (még a trombitás Józsi is énekelt egy számot, pedig eddig meg se szólalt), de a jó kis régi számaik is elõkerültek — fõleg a ráadásban. Szépen lazán nyomták le a majdnem két órát. Bár Líviusz nem volt egészen fullos aznap, viszont Kis Tibi igen jó formában volt.
A közönség is elég jól viselte a koncertet. Érdekes, hogy bár az összes jegy elkelt, mégsem volt az a fullasztó tömeg érzése az embernek: pont a még könnyedén elviselhetõ sûrûség alakult csak ki.
Aztán az éjféli Himnusz éneklés és pezsgõzés után azonnal a Kiscsillag vette át a színpadot egy jó másfél órára. Lovasi megszõrösödött (mondjuk Líviusz is, csak nála nem volt ennyire feltünõ), és felcsapott valami dizájner-szemüveget is az orrára. Úgy látszik változik az imidzs, így, hogy a Borznak már vége?
Õk is jónéhány új számot játszottak, szerencsére a karácsonyi ajándékhalomban már találkoztunk a CD-jükkel, így nem értek teljesen készületlenül a nóták. Amúgy Mosquitozzal fellépõ három piros Flitter Sisters jó aknamunkát végezhetett a backstage-en, mert végül mindhárom zenekarral felléptek pár szám erejéig.
Erre a helyre még érdemes lesz odafigyelni, jó a zene és egész kellemes a légkör is. Ha a pultosok is felgyorsulnának egy kicsit, akár tökéletes is lehetne.
B.Ú.É.K.!
Csak két apró szemelvény a környék “életébõl”:
Érdekes háziállatokkal mennek az emberek a fél vekni kenyérért, ha ezt külön ki kell írni a bolt ajtajára…
A régvolt mozi területét az “épülõ” görög közösségi ház körbekerítette. Volt egy párfokos lépcsõ a park és az utcaszint között (eredeti célja már homályba vész), szerintem adta volna magát, hogy egy kisajtót ide építsenek. De nem, úgy látszik logikusabb volt a lépcsõ mellé rakni a kiskaput.
Tavaly is ugyanekkor, ugyanitt jártunk. Idén nem ide terveztük ugyan, de a környékbeli pályák és szállások kevésbé tûntek biztosnak, úgyhogy visszatértünk inkább a jól bevált völgyhöz.
Akkor erõsen mínuszok jártak, most akár +6-ig is felment a higanyszál. A fenti képen nem tudom, hogyan maradt meg a hó és jég — bár kétségkívül tetszetõs –, de a szép fehér sípályákon kívül akár piknikezni is lehetett volna a szép zöld gyepen. Éljenek a hóágyuk! :)
Elsõ nap a 2055 méteres Kaiserburg környékén melegítettünk, de a többi napon a szemközti St. Oswald 1900-as csúcsairól úsztunk le a völgyekbe. Két nap gyönyörû napsütésben. Pont, amikor már majdnem unalmas lett volna, a harmadik nap nekiállt havazni. Eleinte csak szállingózott, késöbb azonban szakadt rendesen az utánpótlás. Aztán a felhõk megunták az úszást, és leültek olyan 1700 méteres magasságba, pont a pályák közepére. Nem mondom, szép volt lenézni a csúcsokról a tejben úszó völgyre, de aztán abban síelni nem volt kifejezetten élvezetes…
Amúgy a negyvenes volt a kulcsszám a síelésen: napi kábé negyven kilométert síeltünk, max sebesség is 40-43 km/h között mozgott (de csak azért, mert lassan és óvatosan ereszkedtem, ifjú csapattársunk ennél bizonyára legalább egy tízessel többet teljesített)
Szállásunk ismét a Luggwirth fogadó volt, ezúttal egy szép tágas fürdõszobás, kétszobás lakrész. Ugyan nem kifejezetten pályaszállás, de azt az 5-10 perces autózást reggel és este bõven megérte. Varga Rezsõ és felesége bõséges és ízletes félpanziója és nagyon figyelmes vendéglátása tette teljessé ezt a rövid kis sívakációt. Egyrészt köszönjük nekik, másrészt pedig ajánlom mindenki figyelmébe. Télen-nyáron.
Egy kis politika, amibe valahogy pont belefutottunk. A kormányzó Fidesz az utolsó pillanatos törvénygyártási mániájukkal úgy felidegelte az ellenzéket — abból is a legkisebbet, az LMP-t –, hogy a képviselõik reggel a parlamenti parkoló bejárataihoz láncolták magukat. Volt “rendõri intézkedés” meg minden hajcihõ, ismét felkerült Magyarország a világ híradóinak menüjére.
Ugyanaznap délután a Miniszterelnöki Hivatal és a Parlament közötti téren az LMP “antikétharmados” tüntetést szervezett. Valószínüleg a reggeli láncos/sorompós akciónak (és az arra adott hatalmi válasznak) köszönhetõen elég nagy tömeg gyûlt össze, síppal, dobbal, nádihegedûvel.
Volt Orbán, takarodj; Fidesz-kereszt; és még egy halom ötletes és kevésbé ötletes frázis a táblákon.
A színpadon két beszéd közben a Kaukázus énekese foglalta el egy szál gitárral, és a Tartós béke címû számukba kezdett bele (“A norvég honlapokon terjed a hír, hogy visszaütött a pofon“).
Amúgy egy viszonylag elkeseredett tömeg volt, idõsek, fiatalok vegyesen.
Zöldpárthoz méltóan a hívek zöld közlekedési eszközökkel jöttek demonstrálni:
Közben a kettes villamos fényárban úszva mászkált a tüntetés háta mögött
Óvatos duhajok ezek a ferihegyi emberek. ;)
Miután megváltozott a reptér neve, nem az újat rakták ki, hanem csak az IATA rövidítését: BUD. Ez nem nagyon valószínû, hogy változik bármely irányból is fúj a politikai szélvihar, így nem kell a táblacserékkel pöcsölni a jövõben.
Paul McCartney egy igennagyon teltházas (az olyan 15k ember) koncerttel járt itt. Majdnem azt mondtam, hogy egy gombostüvet sem lehetett leejteni, de a szemközti szektorban volt egy kábé 25-ös üres luk, valami nagyobb társaság elfelejtett eljönni. De mindenhol máshol ültek, még a ma délután felszabadított extra jegyek is elfogytak estére. Amúgy ez volt az idei év utolsó nagy koncertje, most egy kis pihenés következik.
Masszív cucc, de nagyjából 5 óra alatt felhúztuk az egészet. A fenti kép még az show elött készült, hogy látszódjon a “körítés”: A hangszórók három karéjban, gondolván a színpad mellett/felett ülõkre is. Szintén nekik fent a zsinórpadláson két “kisebb” videofal (nem a szokásos vásznas kivetítõ).
Giga képernyõ hátul (a két fehér hasáb között, itt még nem látszik), mögötte egy hadseregnyi lámpa: érdekes effekteket mutattak be velük ahogy keresztülvilágítottak a LED-ek között. A bazi színpad mögötti képernyõ melletti két nagy csík is videófal volt, ezen közvetítették (vagy 7 kamerával!) a messzi nézõknek az elõadást:
Bár állítólag a Best Live Act díjat is megkapta idén Sir Pauli, azért annyira nem volt egy egetverõ show. Jó, legalább nem szúrta ki a nézõk szemét egy laza másfél órás izével, fél9-tõl 11-ig majdnem megállás nélkül nyomta a 38(!) számot, de azért nem volt extra látványos. Most láttam egy videót egy 2008-as koncertjérõl, dettó tök ugyanaz a stage. Minek újra design-olni, ha egyszer már bevállt :-)
Azt azonban a javára kell írni, hogy többször is megpróbált finnül beszélni. És nem csak a már-már megszokott “köszönöm”, “jó estét” kifejezéseket, hanem néhányszor szép kerek egész mondattal konferálta fel a következõ számot.
A dobos (Abe Laboriel) viszont fenomenális volt. Azok a grimaszok, igazán jó volt nézni. A Dance Tonight alatt — miközben taposta a lábdobot — nekiállt táncolni, sõt közönséget táncoltatni!
A közönség különben egészen meglepõ dolgot mûvelt. A küzdõtér is székesítve volt, ilyenkor általában csak szépen csendben és rendben szabad üldögélni. Itt és most viszont a barikád elé tömörült egy kisebb tömeg valahogy, ez a középsõ szektort felállásra “kényszerítette”, azok meg — ha már álltak — egészen rockkoncertes hangulatot teremtettek ott elöl.
Deep Purple
A Deep Purple a The Songs That Built Rock turné keretében Helsinkiben muzsikált egy szimfonikus zenekarral a hátuk mögött. Hiszen már lassan õk is a “klasszikus zene” kategóriába esnek ;-)
Ian Gillan (ének), Roger Glover (bassz), Ian Paice (dob), Steve Morse (gitár) és Don Airey (keys).
A Smoke On The Water az ‘alapszakasz’ utolsó száma volt, de a többi nélkülözhetetlen szám (Highway Star, Space Truckin’, Woman From Tokyo) is benne volt a setlistben. A szimfonikus zenekar miatt itt-ott egészen “filmzenés” hangzása volt a koncertnek.
Tele volt szórva szólókkal a mûsor: dob, gitár, bassz, szinti/orgona, sõt még az énekes is fitogtatta magát egy kicsit.
2012-ben egy új stúdióalbummal jelentkeznek, de addig még van pont egy hétnyi turné észak-Európában, majd februárban egy kis kanadai kirándulás.
Az utolsó számok egyikénél a prímás (avagy elsõ hegedûs) lecserélte a karmestert a pódiumon, és õ is megmutatta, hogy mit tud, aztán a gitárossal “párbajoztak” egyet, érdekes volt.
Elõzenekar a The Milestones volt, õk tavasszal jönnek ki a negyedik stúdióalbumukkal. Bár a névbõl — meg talán a zenébõl sem — derül ki, de ez egy helsinki zenekar, valódi finnekkel :) És egy egészen jó kis rock&rollt játszanak!
A ki-be rámolás problémamentesen zajlott a német roadiekkal, talán négy kamion volt összesen… Érdekes, hogy amúgy a német srácok nem voltak nagyon toppon az angol nyelvvel. :)
