Képek csak úgy…

A Háromkilences napon (09.09.09) egy beteg gyerekekért segélykoncert volt a sportcsarnokban. Magán a koncerten nem dolgoztam (csak utána), de beültem a nézõtérre, végülis egész jó kis együttesek is megfordultak a színpadon (69Eyes, Sunrise Avenue, Anna Abreu, stb). Érdekes szerkezet volt amúgy, a küzdõtér közepére rakták, az egyik oldalon rockosabb zenét, a másikon lazábbakat játszottak felváltva. Igazából ez egy “adománygyûjtõ” tévémûsor, ennek megfelelõen playback az egész show. De igazinak kell kinézni, így a srácok megszakadtak bent. Minden együttes egy (azaz 1) számot játszott, — bár néha késöbb visszajöttek ismételni, — vagyis minden szám után felszerelés csere, színpad rendezés, miegymás. Nem unatkoztak, no. :)
A mûvészbejáróhoz ültem, ott találtam szabad helyeket — mint késöbb kiderült, valamilyen rejtélyes okból direkt üres sorok voltak ott. Egyszer-kétszer még elhajtották az odakucorgókat (szerencsére engem békénhagytak), aztán feladták a biztonságiak. Én meg így kisvártatva egy nagy csapat visongó 14 éves leányzó között találtam magamat. A záróakkord a Tokio Hotel volt, ezek a kiscsajok megõrültek már a várható színpadralépés elött egy fél órával. Érdekes volt egy ilyet “belülrõl” átélni :D

Na, aztán mûsor után elrámolni egy “élmény” volt. Ez helyi szervezés volt, roadie-k nincsenek, hanem a legnagyobb itteni rendezvényszervezõ (Eastway) legénységét segítettük ki. Sajnos nekik minden rendezvény/színpad különbözõ, így aztán nincs begyakorolt sorrend meg mozdulatsor; mindent improvizálnak, és az bizony itt-ott egymásra várással jár. Ami hajnali kettõkor nem feltétlenül tölti el boldogsággal az embert. De legalább a nyári fesztiválokon már megismert arcokkal nyomtuk :)

Az õszi szezon ezennel elkezdõdött…

Most, hogy a hosszú napoknak és a zenei fesztiváloknak vége, a szabadban meg csak szerencsével (vagy esernyõvel) lehet tartózkodni, beindul a MOZI.
Egyik festari üldözi a másikat idén õsszel is. A hagyományos szezonkezdés már megvolt a tapiolai EspooCiné rendezésében augusztus végén, de a lényeg csak most jön.
A 22. Rakkautta & Anarkiaa (Love & Anarchy) avagy hosszú nevén a Helsinki Nemzetközi Film Fesztivál (www.hiff.fi) idén 11 napon keresztül nyújt elfoglaltságot a filmkedvelõknek. Szeptember 17. és 27. között öt moziban vetítenek le nagyjából 150 filmet.
A nyitófilm a The Informant! lesz, Steven Soderbergh sötét, ám komikus filmjében az amerikai kartellek világába tekinthetünk be. A film igaz történeten alapul. 1992-ben egy agrár mammut cég nagyágyúja, Mark Whitacre (akit itt Matt Damon [Bourne trilógia, Ocean’s filmek] alakít) elmeséli az FBI-nak, hogyan egyeznek meg gyakorlatilag világszerte bizonyos adalékanyagok árán a gigacégek. Igenám, de bizonyíték is kell az ügyhöz, így Mark egyszercsak titkosügynök szerepben találja magát. Mivel azonban kicsit labilis alkat, az FBI-os meló nyomása kellõen átalakítja az életét, itt-ott komikus szálat vonva a történetbe. A valóságban ez az ügy indított el egy rakás antitröszt nyomozást egy sor különbözõ iparágban, melyek eredménye milliárd dollárnyi büntetésben mérhetõ.
Ez azonban csak a kezdet! Az uszkve 150 film tényleg a világ minden tájáról érkezik. A szokásos északi szekción belül az észtek valamint az oroszok kaptak nagyobb hangsúlyt idén, több rendezõ el is kíséri a filmjét Helsinkibe. Európából a franciák és az angolok szerepelnek külön szekcióban, de a többi ország is képviselteti magát. Például Gabe Ibanezt, a Hierro spanyol rendezõjét a fõszereplõ Elena Anaya is elkíséri, akit viszont a »Selection Semi-Officielle« több filmjében is feltûnik. Messzebbrõl is jönnek vendégek, az uruguayi producer, Fernando Epstein, aki az »América Independiente« szekció filmjeiben (Hiroshima, Gigante and Acné) vett részt, szintén elkapható egy kis csevejre a filmjei után. Az amerikai kontinenst az »Anti-Hollywood« filmjei teszik teljessé. Keletre tekintve találhatunk Bollywoodi termékeket is, ám meglepõ módon nem indiai film lesz a leghosszabb. John Woo, a Red Cliff I-II filmje egy kínai kosztümös eposz, maratoni 5 órás (!) vetítéssel küzdhetõ majd le (szünet van). Ázsiából fõleg Japán filmek vannak terítéken, de van egy igazi kimcsi western csemege is, a dél-koreai The Good, The Bad, The Weird.
Az animáció szerelmeseinek is tartogat jóságokat a fesztivál. Úgy néz ki, hogy idén az Animatricks, ami eddig egy különálló animációs fesztivál volt, betagozódott a R&A alá. Sebaj, vagy harminc friss finn rövidfilmet hoznak nekünk az Andorrába. Persze máshonnan is jönnek animációs filmek, például az Oscar-díjas ausztrál rendezõ, Adam Elliott Mary & Max címû filmjét is láthatjuk (ennek producere, Melanie Coombs, el is látogat a vetítésre).
Hoppá, Afrikáról még nem is szóltunk, pedig lesz etióp, nigériai (Nollywood a harmadik legnagyobb -wood!), és dél-afrikai mozgókép is.
Miután már nagyon elfáradtunk a mozifotelekben, a fesztivált az ausztrál-angol-francia Bright Star, 19. században játszódó romantikus dráma zárja majd.
Jó szórakozást!
Októberben aztán folytatjuk majd a dél-amerikai fókuszú Cinemaissí fesztivállal.

Mottó:
“… mert akinek nincs annyi vegyes pálinkája,
hogy elég legyen a gyárig, az SZÁRADJON KI!”
/Hofi Géza/

A boltok ugyan néhol este 10-ig nyitva vannak, de alkoholos italokat csak reggel 9-tõl este 9-ig lehet kapni (de csak 4.7% alatt. E fölött csak ALKO-ban, ami még kevésbé van nyitva). Utána így néznek ki a kutak, éjjel-nappalik és egyéb boltok sörös-pultjai. Gyászos látvány… Ha jól értem, otthon is ez az irány.
Egy kis finn alkohol-tilalom-történelem.

Az alábbi tallini kirándulást a VikingLine-nal ejtettük meg, mert ez a Silja/Tallink 40 eurós ajánlatával szemben 18 erzsibe fájt csupán (Ezzel a kuponnal, ha más is szeretne ócsóért arra járni, különben 33 juró).
Mivel jól éreztük magunkat, úgy gondoltuk, hogy menjünk vissza pár hét múlva, ezúttal autóval, így jól be tudunk majd vásárolni. 3 óra csak elég rá… Ezért aztán megnéztem az autopakettiket. Kiderült, hogy sajnos nem lehet leszállni autóval, ha csak egy naponbelüli oda-vissza útra (päiväristeily) megy az ember. ;-( Ez ugyan csúnya dolog, de nem ez a dolog pikantériája. Hanem, hogy felszállni viszont lehet! Az “FCPARK” csomaggal szépen beparkol az ember a hajóra, azt megcsónakoztatják oda-vissza Tallinig, majd kigurul ismét HKI-ben. És ez olcsóbb, mint leparkolni HKI-ben a kikötõben (ahol közismerten rabló árakon dolgoznak). A normális izzókat betiltják az idióta EU bürokratákok, mert így húdemennyi energiát megspórolunk (meg kamionnal hordjuk a pénzt a fénycsõgyártó lobbi zsebébe); de a darabonként mondjuk másféltonnás vasdarabokat inkább utaztatjuk, ahelyett, hogy rendesen le lehetne õket állítani a parton… Zöldpolitika, a faszom, az. (pardon)

Tallinban voltunk szombaton. Elég régen tehettünk ilyet, mert teljesen rácsodálkoztam a városkára. A kikötõ és a városközpont között egy lerobbant ipari negyed volt, emlékeim szerint még legutóbb is. (Tarkovszkij itt forgatta a Stalker igen nagyon romos képeit ’79-ben, most van itt egy Stalker utca :) ) Mostanra azonban a Rottermann negyed egészen kipofásodott. Ahelyett, hogy az egészet ledózeroltak volna (voltak ilyen tervek is), csak egy kicsit kigyomlálták; a maradékot felújították és új épületekkel frissítették fel. Kis zegzugos boltos, kávézós, piacos(!), sétálós negyeddé vált.

Az ortodox katedrális körül rajzottak a friss párocskák és a száz méter hosszú limuzinok. Kihasználják a talán utolsó napos hétvégét :)

Nem a Rottermann negyed volt az egyetlen, amire rácsodálkoztunk. Itt egy koszlott parkoló volt legutóbb, körülötte kaotikus közlekedési renddel. A parkolót levitték a föld alá, néhány óváros-falat kibányásztak a beton alól, valamint csináltak egy ötletesen érdekes lejáratot az aluljáróba, ami feldobja az egész teret. Autók természetesen kitiltva.

A fõtérre éppen csak a rend kedvéért néztünk be, amikoris az egyik mellékutcában rázendített egy katonazenekar. Aztán be is masíroztak a térre, kicsit parádéztak, majd leültek koncertezni. Valami norvég (nemkatona) zenekar volt ezen a hétvégén Tallin vendége.
Ahhoz képest, hogy csak alig valamivel több, mint 3 szabad óránk volt a városban, egy csomó dolog hullott váratlanul az ölünkbe.

Az a “háztömb”, ahol lakunk, idén ünnepelte 40 éves születésnapját. Szerveztek is egy kis udvari ünnepséget zászlófelvonással, beszédekkel (pl. egy, a “kezdetektõl” itt lakó néni is mesélt), egyszemélyes zenekarral (jobbra a sátortetõ alatt az a raklap a színpad). E jeles alkalommal a grillsütõ (a kõrakás az elõtérben) kapacitását modern technológiával is kiegészítették. Itt még csak készülõdnek a nénik és bácsik, mire pár órával késöbb visszatértünk (kicsit elázva) a nuuksiói kirándulásunkról, már akadt néhány táncolgató is. Teltházas elõadás volt :)

Ma Ferihegyen járt a Finnair 50-es éveket idézõ retrórepülõje, a Silver Bird (OH-LVE). Tavaly egy csomó helyre járt ez a madár, úgy, hogy a személyzet is 50 éves ruhákba öltözött. Manapság már csak egy mezei Airbus 319-ként szolgál, igaz, a külseje még mindig feltünést kelt itt-ott.
Mi sajnos ezúttal Malévvel jöttünk.

Pesten találkoztam ezzel a Trabival. A rendszám be van celluxozva. A népi hiedelem szerint a traffipax vakuja megcsillan a ragasztószalagon, így olvashatatlanná téve a rendszámot. Na de egy Trabival rendszeresen gyorshajtani?! ;-o

Balatonalmádiban találkoztam egy Kerékpár gumibelsõ automatával. Jó ötlet, bár jancsiszögek nélkül elég kicsi a valószínüsége, hogy pont ott lesz rá szükség, ahol az automata lakozik. ;)