Képek csak úgy…

Tavaly decemberben már egyszer nekifutottunk, akkor nem jött össze; most újra eljöttek. Johny bácsi a rózsaszínû szemüvegével és a sárkányos kaftánkájával tiszteletét tette Helsingforsban.
A színpad még mindig óriási, — és ami múltkor nem derült ki, csak most a helyretoláskor –, nem is fért be az Arénába: egy sort a bal szélen vissza kellett bontani belõle :) Három részben épül a stage, a két széle és a közepe külön, ezért aztán csak a végén derült ki a helyszûke. A képen a színpad közepe látszik jól, ez majd egyenesen begurul a helyére. Az aréna felénél a szekrények mögött sejlik a jobb oldal (a bal építése még el sem kezdõdödött), ez majd befordul (mint mondjuk egy ajtó) oda az N betû elé.

Na szóval adva volt ez a nagy fekete felület, és gyakorlatilag az égvilágon semmi nem történt rajta. Sir Elton bejött, körbesétált, majd lehuppant a piros zongorájához a világító csillag közepén — és ott is maradt végig; a zenészek fent a vízszintesen játszódtak, a színpad fele meg üresen tátongott ;-/
Tippket kérek, az óriás videófal (ami szintén csak éppenhogy fért el a csarnokban) felbontása vajon mekkora lehet?
A válasz: Mindössze 1024 pixel széles, és 576 pixel magas. Ahhoz képest, hogy az N900-asnak 800×480-as 3.5″-os kijelzõje van, ez, a mondjuk 50 méteres kijelzõ alig nagyobb felbontású :) (Kijelölöd, látod.)

Ma a gyárba érkezvén frissen lefúrt hórudakat találtam (ezek segítenek a hóhányóknak, amikor akkora a fehérség, hogy nem látszik az út). Akkor szokták lerakni õket, amikor már várható valami havazás…
De hát még csak most kezdõdött Október, könyörgöm hova sietünk ezzel? ;)
(Igaz, a szélvédõrõl már kapargászni kell reggel. Mental note: visszarakni az autóba a fûtõtestet)

Kedvenc angol tanárnõm — akitõl most finnül tanulok — igazából egy lengyel tanárnéni. Volt olyan kedves, és elküldött egy meghívót a lengyel filmhét megnyitójára.
Balra a lengyel nagykövet asszony, Joanna Hofman érdeklõdik; jobbra Waldemar Krzystek, a Kis Moszkva rendezõje beszélget a film bemutatója elött.

A Cirque du Soleil jár itt nálunk a Saltimbanco címû showjukkal. Elõadás alatt sajnos nem lehet fényképezni (nehogy lepotyogjanak), de az oldalukon van fent ízelítõ. Látván ezt a “picike” elõadást (Arena show), igazán kíváncsi lettem, milyenek lehetnek otthon, Las Vegasban (Resident show), vagy egy más, nagyobb utazós helyen (Touring show)…
Káprázatos elõadás! Bár igazából semmi nagyon extra trükk nincs a mûsorban, az egész elõadás nagyon szépen össze volt rakva. Élõ zene is járt hozzá. Látványos, hangulatos, és a “szerencsés” nézõket be is vonták a játékba. Volt egy srác, aki tényleg nagyon ügyesen részt vett a showban, ugrált, színészkedett, jó partner volt ;-)
Még vasárnapig játszanak itt Helsinkiben, aztán továbbállnak Turkuba.

Ma volt egy kis szabadidõm Helsinkiben. Ahogy sétálgattam, egy szõrme-ellenes “tüntetéssel” találkoztam az Espa végénél…

Születésnapra többek között egy Rubik-gömböt kaptam. Az öreg Rubiknak elég agyament ötletei vannak ;)
Ehhez mondjuk inkább ügyességre, mint logikára van szükség. Még mindig nem egészen értem, hogy mitõl és hogyan forog a középsõ gömb, ennek ellenére a golyókat rendben kiraktam a “fészkükbe”.

Hát, a finneknél nincs éppen atombombányi biciklis tömeg az autómentes-napi felvonuláson… Igaz, itt vannak bringautak dögivel, nincs nagyon miért “tüntetni”. Mindenesetre sokkal több publicitásra, és sokkal kevesebb autóra számítottam; a forgalmon sajnos nem látszott az önmegtartóztatás… A vonat (illetve egyáltalán a tömegközlekedés) viszont féláron volt a mai nap tiszteletére!
A rendõrségnek piros pont, hogy biciklis rendõrök zárták a forgalmat a menet végén (az elején azért villogós rendõrmotorosok vágták a rendet)

Vasárnap meg Tom Jones énekelt Helsinkiben. Egész jól megtanult már táncolgatni is így vén korára (69). Milyen más crew lett volna, mint walesi? ;) A srácok most indulnak turnézni, egyelõre jobban ropták és élvezték a show-t, mint a közönség (a századik koncert után idetévedõ roadie-k általában csak katatón módon ülnek a székükben és/vagy egy könyvet olvasnak a kis lámpácskájuk mellett).
Kicsit lassan indult a koncert, régi, lassú számokkal. Aztán felcsendült egy két közismertebb nóta, a nézõk is elkezdtek mozgolódni (a biztonságiak meg ezúttal hagyták a széksorok közti táncikát). Eljutottunk a vége felé egy “diszkó-blokkhoz”, ekkor már szinte “tombolt” a közönség. Meglepetésre valami techno-disco is keveredett a mûsorba, szerencsére csak másfél szám erejéig. Van karizmája az öregnek, kiváló kis koncert volt.
Aztán persze elrámolni itt is kicsit lassan sikerült: 4 kamiont 4 óra alatt, az nagyon szintidõn aluli. Dehát olyan béna elrendezésû truss-ok voltak, hogy jóformán csak egyesével lehetett leengedni õket. A többi lámpa csak várakozva csüngött a levegõben, míg az alatta levõ sort szereltük szét…

Dolgos hétvége volt.
Szombaton Hartwallban a Nightwish fejezte be a 2007 óta tartó turnézást (már legalábbis a jelenlegi albumukkal). Legnagyobb meglepetésemre az egész crew német volt (pedig a zenekar finn). :-o Kettõ és fél kamion cucc volt, de valami irgalmatlan módon el volt cseszve a szervezés. Berámolás hajnali 4-kor kezdõdött (na ebben nem vettem részt), és vagy kettõig elszöszmötöltek vele a srácok. Máskor ennyi idõ alatt 20 kamion kiürül…
Na mindegy, a koncert jó volt, megfelelõ mennyiségû pirotechnikát is eldurrogtattak. Kicsit a kelta vagy ír zene felé húznak mostanában ezzel az “új” énekesnõvel, ami nem feltétlenül tesz nekik jót.

A minap csak úgy futólag hõzöngtem egy kicsit az energiatakarékos baromkodáson. Merthogy én rühellem a fénycsöveket — nem csak a színük, hanem fõleg a vibrálásuk miatt –, és ezek az új “izzók” bizony csak feltekert fénycsövek. Már az EU-n kívülre költözést fontolgattam, amikor megtaláltam az Osram “fából vaskarikát” megoldását.
Halogén izzó egy rendes menetes búrába forrasztva. Tadaam! Megmenekültem :)
És ilyenbõl van normál “gyertya izzó” is (a vékonyabb menettel), így az esetlegesen meglévõ keskeny lámpabúrákat se kell lecserélni.
Igaz, hogy dupla annyiba kerül, mint a hagyományos izzó, de nem tízszer annyiba, mint a fénycsöves-lobby izzó.