Képek csak úgy…

Egy Sziget-napijegy áráért kipróbáltuk (szigorúan nézõként/hallgatóként) a helyi rockfesztiválunkat. A szombati, viszonylag napfényesnek ígérkezõ napot választottuk, PMMP-vel a “sztárlistán”. A “nagy”-színpadhoz a Viikate (lásd fent) poénkodásai között érkeztünk meg; már-már megtelt a salak is ugráló fanokkal. Aztán kis sörözés következett, miközben valami szólt a sátorból (a “másik” színpad).

A következõ fellépõ a Disco Ensemble volt, aki a nevével ellentétben közel sem Disco-t nyom. Korábban már találkoztam velük valamelyik fesztiválon, nem hagytak rossz emléket. Bár a basszeros az NDK-s bajszával és pajeszával eltévedt pár évtizedet ;) Na, most is pörögtek becsülettel, a közönség is mozgolódott — de az is lehet, hogy ez már a közben eltûnõ Nap és egyre sûrûbb felhõzetnek volt köszönhetõ (ti. ugrálva kevésbé fázik az ember).
Sajnos a felhõsûrûség elérte a kritikus tömeget és leszakadt… A közelben a sörsátor segített ki átmenetileg, majd egy gyors rohammal bevettük a “másik” színpad sátrát, ahol végülis egész kellemes reggie szórakoztatott (Jukkapoika & Sound Explosion Band). Szerencsére az esõ is elállt, így visszamerészkedtünk az est fõattrakciójához, a PMMP-hez. A lányok egész érdekes mozgáskombinációkat vetettek be két éneklés között; a lehetõségekhez mérten szép látványos show-t csináltak (közben megint vizesedett az idõ, így nem láttam pontosan minden részletet).
Bár eredetileg — ötlet szinten — felmerült, hogy a vasárnapot is meglátogatjuk, az enyhén átfagyott testünket hazacibálva ezt igen gyorsan elfelejtettük…

Hát izé… Szegény kicsit megöregedett, megszélesedett. Nem volt egy egetverõ show, na. ;-(
Úgy mozgott, mint mondjuk az orákulum a Mátrixban (egy néger mámi a konyhában). Hangja még csak-csak elõcsillan, de a turnézást szerintem vagy tíz éve abba kellett volna hagyja…
Nem azért, mintha a kor számítana — pölö Tina Turner szintén nem mai csirke, és úgy végigpörögte a showt, hogy tényleg öröm volt nézni — de ha minden szám után hosszú percekig kell pihenni, akkor talán már nem kéne erõltetni az élõ fellépéseket.
99-ben volt itt Helsinkiben, ugyanebben az arénában, akkor még így nézett ki a koncert plakátján:

A load-out meg olyan laza volt, mint egy vasárnapi piknik, ennek megfelelõen viszonylag sokáig elpiszmogtunk vele. Ahogy beszélgettem a videós roadieval, kiderült, hogy a tegnapelötti Green Day videósa (Sharky, akivel én dolgoztam, kölcsönös megelégedésre) a jó haverja. Aztán az is kiderült, hogy miért tûntünk egymásnak ismerõsnek: két éve már találkoztunk az R.E.M. koncertjén ;)

UPDATED

Megvolt a Green Day “minifesztivál”. Két elõzenekar is volt, a svéd The Hives és a lassan már-már vénülõ Joan Jett and The Blackhearts (Bad Reputation [ezzel kezdtek], I Love Rock ‘n’ Roll)
Publikusan az eseményt Kylasaari elhagyott kikötõjében tartották. De nézzük csak, a tour szerint valójában hol is vagyunk :-D

Tény és való, a sarkon volt egy klasszikus, ám szerencsére kicsi cigánytelep, fõleg román és bolgár rézbõrûekkel. Szociális központnak álcázva.
A koncert amúgy nagyot durrant, annyi pirotechnikát ellövöldöztek, amennyit még a Magyar Honvédség is megirigyelhetett volna a sorállomány kiképzésénél.
Ezek az amerikai idióták rendesen felpörögtek (kicsit túlóráztak is), a dobos úgy feldobva jött le a színpadról, hogy ihaj; végigpacsizott mindenkivel, aztán tovább szárnyalt a konténerek felé.

A közönségben a szokásosnál is több kis- és gyerekkorú tartózkodott, úgylátszik ez a poppos punkrock esti mesének is elmegy.
A nagyobb kölkök (akik ugye még mindig elég alacsonyak, de már esélyük volt valamit látni) kisebb dombocskákat kapartak a talpuk alá a területet beborító kövekbõl ;)

Jaigen, és elrámoláskor valahogy hozzámkerült egy pár alig használt nevesített (Tré Cool) dobverõ is:

UPDATE: Hehe, a Novarockon ugyanebben a felállásban nyomták a mûsort: The Hives, Joan Jett és a Green Day szépen egymás után (szombat, kék színpad). Csak egy csomagban eladók ;)

Az ember nem esik kétségbe, ha a finn pusztákon hirtelen Volvót kell javítania. Elõveszi a kisbaltát, és megfaragja a motorháztetõt.

Holnap Green Day koncert! Most egy másik elhagyott kikötõben épült fel a koncerthelyszín (tavaly Madonna volt a nyugat-helsinki konténerkikötõ helyén), ezúttal a kelet-helsinki kalasatama (hal[ász]-kikötõ?) esik a tömeg áldozatává. Kezdem azt hinni, hogy ahol építkezni akarnak, ott a drága betoncölöpös meg úthengeres talajtömörítés helyett csinálnak egy koncertet, oszt az ugráló tömeg elvégzi a feladatot — sõt még jóesetben profit is keletkezik. ;)

Kicsit szeles az idõ itt a tenger mellett…

Mivel ez a poszt már a koncert elött látható, eldugtam a setlistet a hajtás után (hátha valaki meglepõdni akar inkább).
Read the rest of this entry »

Május elsejét (illetve Vapput) idén nem csak a szokásos és hagyományos piknikkel ünnepeltük. Felkeltünk a hajnali 10-11 körül induló vörös menetet is megtekinteni. Képek itt.

Ma reggel munkába menet, egyszercsak elémsorolt egy tehén…
Szerencsére okos jószág, a piros lámpánál megállt, így szembõl is megtekinthettem. Így Vappu (május 1.) elõestéjén az egyetemisták hányásvédõ kezeslábasban szoktak parádézni, ehhez már hozzászoktunk. De ez a tehénbõr valami plüss kabát (ergo nem hányásálló), meg a lányzóból se nézem még ki az egyetemi létet. Farsang meg már elmúlt. Sebaj, legalább vidáman indult a reggel. :-)
Este aztán bemegyünk a belvárosba, megcsodáljuk az idei részegeket. :)

A hó még mindig stabil lábakon áll…
Azt csiripelik a verebek, hogy az a hólerakó, ahova a helsinki havat szállították, annyira tele van, hogy teljesen reménytelen elolvadnia a következõ hó elött. :-)

Na ez a szívás. Feloldották napközben a finn légtérzárat, többen el is indultak errefelé, a Finnair is beállított néhány kimenõ járatot. Például egy New York-i járatot hirdetett meg 9pm-re. Aztán hirtelen mégis beszóltak a hatóságok, miszerint 8pm-tõl ismét légtérzár… A NewYork-i gépet elõrehozták 19:50-re. Ezt fõleg az a tallini fickó értékelte, akinek a kompja 19:30-ra ért a nyugati kikötõbe, és nagyjából 19:55-re ért a gate-hez — már hiába…
Aztán itt van ez a FreeBird Airlines ;) járat, ami a Törököktõl, Antalya-ból hozta (volna) haza a már pecsenyére sült finneket. Gondolom már tûkön ültek pár napja, végre megnyílt a lehetõség, felcuccoltak a gépre, már-már érezték az otthoni hó illatát — amikor 60 km-re a céltól, Tallin felett vettek egy hirtelen balkanyart és Stockholmba szállították õket (az észt légtért nem nyitották ki 20.000 láb alatt, ezért Tallin nem jöhetett szóba). Történt ez kábé fél kilenckor, amikor az alig fél órája felszállt New Yorki gép még javában a finn légtérben hasított. Ne mondja már nekem senki, hogy ezt a charter gépet nem lehetett volna leengedni… Kötve hiszem, hogy ilyen hirtelen Vantaa — illetve egész Finnország — fölé került egy “pamacs”… miközben jobbról az oroszok, balról a svédek parádéznak itt föl-s-alá a határ mellett…