Képek csak úgy…

Idén ünnepelte 40. születésnapját a leghosszabb múltú finn rockfesztivál. Mostmár szokás szerint ott voltam, ismét a nagyszínpadon (Niittylava). A telefonom egy kissé nedves lett a végén (és ezt rosszul viselte), így most fényképek sajnos nincsenek: szavak csak úgy. UPDATE: Sikerült vakon beüzemelni a telefont (“csak” a kijelzõ halott, a telefon ettõl még mûködik — igaz, baromi nehéz egy érintõképernyõn eltalálni a nem látható dolgokat), így pár képet sikeresen kinyertem az eszközbõl.

A még békés és üres Rantalava.

A bejárat, nyitás elött egy perccel.

Pénteken a fesztivál elsõ fellépõi között volt a Canned Heat, akik az elsõ “igazi” Ruisrock fesztiválon is részt vettek, 1971-ben. Igazából mondjuk a magyar Metró-t kellett volna meghívni, õk ott voltak az 1970-es induláskor :)
Nálunk a Mezõn (Niity) a Finntroll kezdett a közönség számára, de mi addigra már az esti sztár, Ozzy Osbourne szerelésén és hangpróbáján túl voltunk — csodás dolog egy nagy színpad, három-négy együttes is elfér rajta pici kerekeken guruló egységeken. (Apropó kis kerekek: vadonat új riser rendszert vettek erre az alkalomra, amit atomjaiból kellett egységgé teremteni. Csak a kerék 7 darabból állt, természetesen nehezen hozzáférhetõ és nehezen csavarodó csavarral. A fiatalok még vasárnap is kerekeket csavaroztak, és még így is maradt. Brrr.) Ja, a Finntrollban az egyik “kollégám” bátyja játszik (a bratyók amúgy a Moonsorrow-t csinálják együtt).
A trollok hörgése után a szintén finn Negative nyálmetálja következett, õk amúgy már sokadszorra járnak erre. Miután végeztünk a changeoverrel, átballagtam a szomszédos Sátorszinpadra (Telttalava), ahol Jenni Vartiainen énekelt egy egészen megpakolt sátor közönsége elött. Itt jegyezném meg, hogy ez a fesztivál nem is rockfesztivál (ami nem baj, csak tény), elfér rajta Jenni poppos éneklése, a Finntroll hörgése, meg a Baseballs rockabillyje is. Azért persze Slash is erre járt hogy rockzene is legyen. ;-)
A színpadunkon a NOFX punkrockja következett. Míg másoknak vagy rendes méretes backdropjuk van, vagy semmi, a NOFXnek egy maximum A2-es méretû kis “zsebkendõjük” volt a háttérben. Szerintem komoly volt, mert viccnek elég bénán nézett ki ;)
Velük egy idõben a jó öreg Paviljonki színpadon az Amorphis játszott, még pont elértem õket. Aztán sietni kellett vissza, hogy Ozzy Osbourne együttesét a helyére toljuk.

Ozzy úgy néz ki, mint saját öreganyja… Mozogni minimálisat mozog a színpadon, a pihenõsarkában mégis ott volt a kis oxigénpalack. Volt egy hab-gépágyúja, amit néha felkapott és hol a biztonságiakat lõtte vele tarkón, hol sikerült az elsõ sorokat beterítenie vele. (Vasárnap este áldottuk is rendesen, mert a qrva nehéz mélynyomók is összeragadtak a habtól. Nem volt egyszerû széttépni a százkilós cuccokat…) Ettõl függetlenül még mindig van valami húzása a zenéjének, pláne így a hajnali egy óra körüli extázisban.

Ez már csak a koncert utáni “ürítés”, ezért nincs túl nagy tömeg

Már csak párat kell aludni, és idedöntök közel száz képet a juhannusi Norvég kirándulásunkról a 70. szélességi fok környékérõl.
Aztán lehet, hogy a Rusirock közbeszól, és nem lesz idõm rá, de majd meglátjuk.

Järvenpää-ben idén is volt Puistoblues. Mivel blues-t általában nem a legifjabb nemzedék szereti, az oldsmobilok is nagy számban képviseltették magukat. A parkolóban is…

…meg a backstage-en is.
A fenti mondatomat rögtön meg is cáfolja a tény, hogy az elsõ sorban sem vénemberek várakoztak a ZZ-Topra:

A színpadon azért várakozott egy idõsebb is, Jack személyesen:

Bár a fesztivál egy teljes hétig tart a városkában, a hétvégi nagykoncert az igazi csábító erõ. Természetesen ez nem csak a ZZ-Top-pot jelenti, egész délután szólt a zene. Csak mi éppen mökkizni voltunk 150 kilométerre, nem akartunk nagyon korán indulni, így éppen csak a lényegre értünk ide.

ZZ-Top a színpadon. Pont ugyanúgy néznek ki, mint ahogy az ember elképzeli õket a százéves képekrõl és filmekrõl. Csak a kezükön látszik az idõ, de azt földi halandó úgyse látja olyan messzirõl.

A dobon a két kerék pörgött. Néha a bácsik is felvették a dobszerkóhoz passzoló zöld gitárjukat. Vagy néha a szõröset, az se nézett ki szarul ;)
Apropó gitár. Szokás szerint gitárkészítés volt délután — nem csak gyerekek kezében láttunk ilyen farostlemez gitárt! :)

A koncert egy tóparton van, és bár onnan nem látszik semmi, a hangot nem lehet kordában tartani. Így egy csomó csónak csendben csordogált a blúzpiknik mellett.

A koncert után bementünk a városba, ahol este a Póka Egon Experience zenekar játszott nekünk a HeVen klubban:

Ismét egy jó hétvégét töltöttünk Lahnajärviben. Ez Helsinkitõl olyan 100 kilométerre nyugatra, még Salo elött egy nyugodt kis tó, ahol a cégnek van pár kellemes faházacskája. Jó kis társaság összejött, három házat is megtöltöttünk. Ennyi emberre már illik valami közösségit fõzni, nehogymár mindenki a kis színtelen virslicskéjét pirítgassa a tûzön. Vittünk hát egy bográcsot, amibe Miki a múltkori “pecázáson” kipróbált zuzás körömpörköltjét applikáltuk bele (a link mögötti kép a múltkori eredményt mutatja, most a sokkal szebb paprika mélyvörös színt adott a cuccnak, valamint a körmök is szépen szét/megfõttek). Megint a zúzának volt nagyobb keletje, de a köröm és a ragadós szaft nélkül mit sem ért volna.
Már-már besötétedett, mire elkészült (a fenti kép hajnali 1 körül készült), de szerencsére Finnország megóvott minket a lámpafényes vacsorától — nyáron az éjszaka közepén is legfeljebb szürkület van.
Másnap a Puistobluesra “kellett” átruccanunk (sajnálatos keresztbeszervezõdés) ZZ-Topot nézni, harmadnap pedig a szauna-tó-szauna-tó körforgásból próbáltunk valahogy kiszakadni, de ez eltartott pár óráig mire sikerült… :)

Van az a bizonyos Szlengblog, ugye. Még 2008-ban megnevezték az Unikumot, mint Gömbkóla, akkor még senki sem sejtette, hogy lesz is ilyen :)
Norvégiában, Tromso-ben sétálgatva, egy marokkói kebabosnál találkoztunk a jelenséggel. A gömbkóla is marokkói illetõségû, nem tudom, hogy máshol is forgalmaztak-e focisított kólát.
A kólában amúgy nem tudom, hogy mi van (úgy néz ki folyadék az nincs): a kézipoggyászban két szakaszon is simán átengedték a repülõréri röntgenboyok, míg a fogkrémre ugrottak azonnal. :-o

UPDATE:
Sam. Joe talált a sufniban hasonló ereklyét az elõzõ FociVB-rõl is:

Ez a nap a Rammsteinrõl szólt. (megtaláltad a monitort az átlátszó dob alatt? Nem rossz súgógép ;) )
Reggel — mit reggel, hajnalban! — elkezdtük betolni a temérdek cuccot a színpadra. Baszott nagy kellékek, abból meg sok. A villanyszerelõknek is akadt dolguk, külön betápot kellett építeni a masszív energiaigényükhöz. Aztán az újonnan hozott generátor is beszart kicsinykét, lóhalálában kerítettek egy másikat. Azt már le se emelték, ott a nyergesvontatón üzemelték be ;-)
Gyakorlatilag nem volt a színpadon, de a színpad mellett se annyi hely, hogy egy gombostût leejtsen az ember. De nem csak a színpad volt tele, hanem a légtér is:

A zsinórpadláson szép nagy lámpák és motorblokkok meg a tököm tudja még mi minden kapott helyet.
Kapunyitás 13:00-kor volt, pont addigra sikerült elkészülni és eltakarni mindent. Pár perccel késöbb futva megjelentek az elsõ Rammstein rajongók, akik ettõl a perctõl kezdve nem mozdultak az elsõ sorból a nap végéig…

A nap az X-stage-en Kari Tapio-val kezdõdött, ami ugyan érdekes választás egy rockfesztiválra, de hát otthon a Szigeten is folyton teltházas volt a Slágerfesztivál sátor Korda Gyuri bácsiékkal. Meg hát õ az egyik (ha nem A) legnépszerûbb énekes ezen a földdarabon.
Aztán az Ismo Alanko & Teho-osasto folytatta a sziget-színpadon (mint látszik a videón, még a Nap is kisütött mára!).
Viikate itt is elõfordult, de most nem néztük õket sokáig. El is mentem egy kicsit szunnyadni, az a két órányi alvás nem volt kielégítõ a múlt éjjel.

Stam1na és Bullet For My Valentine volt a két “elõzenekar” — már amennyiben ez a fogalom létezik egy fesztiválon.
Aztán jött a fõ attrakció, amire olyan 22.000 ember volt kíváncsi (úgy, hogy idén tavasszal már jártak itt Helsinkiben az Arénában).

A BFMV után fekete függöny mögé bújt a Nagyszínpad. Amíg azt páran tartották, mi kicsit szétdobtuk a berendezést. A fenti képen még bebugyolált kerekekrõl és motorblokkokról lekerült az “álcaháló”, az elöbbi videókon látható függönytartó truss-t is le kellett varázsolni, meg egy kicsit betolni ezt-azt.

Aztán lehullt a függöny, ami átváltozott egy irdatlan német zászlóvá, majd az is lerobbant és kezdetét vette a show. A zene az olyan, amilyen, de a show! Itt egy videó a Du Hast-ról, csak úgy mutatóba. Pirotechnika, fények, díszletek, futópad, csillogás, mittomén. Ami belefért.

A koncert után még rámoltunk egy kicsit, aztán csendben elosontunk a hajnali kettõkor induló hálókocsink irányába. Érdekes, hogy amit nappal 2-3 óra alatt megtesz a vonat, éjjel 5-6 óráig tart. De így legalább tudtunk aludni egy kellemeset a hétfõi munkanap elött :-) (ami azért ennek ellenére nagyjából kimaradt)

A Nagyszínpadon a délutánt a PMMP kezdte. Jobban szólt ugyan, mint múltkor a Kivenlahti rock-on, de ott sokkal dinamikusabbak voltak a leányok.

El ne felejtsem, még a PMMP elött, a sziget-színpadon a jónevû Puolustusvoimien Varusmiessoittokunta (Honvéd Sorozottak együttese?) nyomta a bulizenét. Vendégénekesnek ott volt Osmo Ikonen és mégvalaki nagy szemüveggel, kicsit baltával faragott arccal, de jó hanggal. A kora délutáni idõponthoz képest már elég sok nép táncolt a tényleg jó “bemelegítõ” zenére.

Nade aztán leszakadt az ég. Bár a Sonata Arctica felkészült a válaszcsapásra, és telerakta propán-bután gázfõzõvel a színpad elejét.

Sonata Arctica megnyitja a piro-szezont. Érdekes, hogy mindig a dobosok vannak besózva a legjobban. Itt is a dobos srác gyúrta és lazította a lábát, ütötte a levegõt a dobverõivel meg úgy egyáltalán izgult rendesen a színpadra robogás elött.

Hát, szombat volt a vizes nap, még egy kis szivattyúzás is beugrott a színpad mögött.

Nem mindenkinek jutott szép formatervezett dizájner-csizma…

Késöbb az Atreyu lépett a Nagyszínpadra, majd átvonultam a szigetre egy kis Disco Ensemble-t hallgatni, mielött befejeztük volna a napot a

Cypress Hill-lel. Kicsit fáztak a srácok, pedig ugráltak mint állat.

Igen gyors pakolás után irány a hálózsák, mert vasárnap hajnali fél hatra jön a Rammstein…

Idén (is) bepofátlankodtam az egyik legnagyobb finn fesztiválra, gyakorlatilag visszakézbõl a Nagyszínpadra irányítottak ;-)
A cél a Rammstein megtekintése volt, hiszen idén télen/tavasszal pont lemaradtam az Aréna koncertjükrõl. A Provinssin direkt nekik egy baszott nagy (és masszív) színpadot építettek — mint látszik, a “normál” fesztiválfelszerelés a színpad feléig sem ér fel. Miközben a világ grammokban méri a CO2 kibocsátást, a Rammsteinre pár nagyságrenddel nagyobb CO2 várakozott a színpad mögött. Ezekbõl lesznek a mindenféle látványos kilövések.

Idén Nagyszínpados: Mew(DK), Lauri Tähkä & Elonkerjuu (FI), 30 Seconds to Mars (US), PMMP (FI), Sonata Arctica (FI), Atreyu (US), Cypress Hill (UK), Stam1na (FI), Bullet For My Valentine (UK), Rammstein (DE)

Na de kezdjük az elején. Elvileg sátras szállás volt, ezért az elsõ utam a kempingbe vezetett:
[továbbisvan, mondjammég?]
Read the rest of this entry »

Múlt hétvégén volt minálunk a Kivenlahti Rock, az espooi rockfesztivál (péntek-szombat-vasárnap). Szép nagy területnek gondoltuk, több színpad is szerepelt a mûsorban, meg kajáldák meg minden. Na, hát egy salakos focipálya és a mellette lévõ parkoló alkotta a helyszínt. Csoda, hogy a Szigettõl annyira oda meg vissza vannak a “külföldi vendégek”? ;)
De nem is ez a lényeg. Az eseményt egy Nagy Ausztrál Sör(jellegû ital) gyártó cég szponzorálta, csak az õ sörüket lehetett kapni. Viszont az állítólag csak jéghidegen az igazi. Ezt marketingtámogatva, a hûtõkön ott a hõmérõ, -1 — -3 fok az uralkodó tartomány… Az idõjárásról asszem elég annyi, amenyi a pultoskislányról látszik (sapka, sál…). Ki a fene akar ilyenkor szuperhideg túlhûtött sört inni?! Miért nem lehet csak “normálisan” hûtöttet kiszolgálni?

No comment…
(vonatközlekedési gyorshírek)