Képek csak úgy…

Az izlandi hamu éjfél óta valahol felettünk lebeg. Sajnos a felhõktõl nem tudom megítélni mennyit változtatott a fényviszonyokon, reggel az átszüremlõ napfényen nem látszott semmi különös. A légteret viszont teljesen lezárták, jelenlegi infók szerint szombat délután 3-ig biztosan, aztán majd meglátják.

A reptér majdnem teljesen kiürült, a check-in pultok zárva.

Kettes terminál, az összes Finnair járat innen indul(na). Bár a háttérben egy security-check kapu nyitva van, csak reptéri azonosítókártyával lehet keresztülmenni rajta.

Az útlevélellenõrzés (a schengeni terminál vége). Itt hosszú tömött sorokban szoktak álldogálni a mindenféle ferdeszemû népek.

A terminál és mögötte a reptér betonja szintén pihen.

Apropó pihenés, láthatóan volt néhány utas, aki a reptéren töltötte az éjszakát (és ezek szerint a mait is kénytelen lesz). Pokrócokat osztottak nekik, többen már egész jól berendezkedtek a padokon…

Ezt minap lõttem a garázsban. Életvédelmi teszt konnektor és egy baszott nagy csavar segítségével… O.o

Rigában már voltunk párszor, így sok újdonsággal nem szolgált. Viszont itt történt meg, hogy a belváros egyik terén a teraszon kortyolgattunk italokat — sõt még a kabátokat is levettük. A “macskás házon” a Nap csak pont a sast világította meg amikor arra jártunk. Jól nézett ki, ahogy a fény kiemelte a madarat (a pucsító seggû macskák között).
A belváros szélén szálltunk meg az Edvards hotelben. Korrekt kis szálló, de itt már csak a szokásos pici szoba jutott. Viszont csendes és az udvarban lehet parkolni.

Vasárnap még sétafika az óvárosban, aztán hétfõn irány a piac. Azért szar dolog, hogy a legközelebbi valamirevaló piac 350 km-re van Helsinkitõl… Bevásárlás után még tévelyegtünk egy kicsit a városban mire megtaláltuk a Tallin felé vezetõ kiutat (éppen átépítik a híd/felüljáró-rendszert, ahol elvileg le kellett volna kanyarodni). Ezt az akadályt is sikeresen vettük, és pár órával késöbb visszahajóztunk az örök hó hazájába…

Kuldiga már erõsen nyugat-Lettországban van, de így is csak nagyjából 130 km-t kellett autókázunk. Szállásunk — a Hotel Metropole — pont a belváros közepén volt. Jóformán egy lakosztály méretû szobát kaptunk, majdnem tökéletes volt (csak az ágy volt túl puha).
Nem egy ilyen “western” jellegû/építésû házzal találkoztunk, ahol ilyen “szögletes” fõfal mögött rendes sátortetõ bújt meg.

Vasárnapi sétánk közben szûnni nem akaró harangozásra lettünk figyelmesek. A harangozás alatt egy húsvéti körmenetet találtunk. Nem messze volt az ortodox templom, ott elõzõ éjfélkor buliztak — idén egybe esett az ortodox és katolikus húsvét.

Jó kis faházas óvárosa van Kuldigának, kis patak is elõtûnik itt-ott, aztán eléri a belváros szélén a marha széles és igen gyors sodrású Venta folyót (amin európa legszélesebb zúgója [rapid] is van. A szép kis téglás hídról pont rálátni.)

Szombaton Jelgavával folytattuk. Ez egy nagyobbacska város és jól hangzott a “tartalma” is: itt található a balti országok legnagyobb barokk kastélya, amit ugyanaz a Bartolomeo Rastrelli tervezett, aki a szent-pétervári Téli Palotát (Ermitázs) meg Peterhof gyönyörû kastélyát is.
Ehhez képest nem volt nagyon lenyûgözõ a Jelgava palota. Manapság egy egyetem mûködik benne és láthatóan törõdnek is vele, kívülrõl viszont kissé rohad. Bár nyomokban emlékeztetett az Ermitázsra, azért ez nem érte meg a kitérõt.

A belvárosban véletlenül belebotlottunk az ortodox templomba, ahol kígyózó sorok álltak a hátsó kapunál megáldatni a húsvéti kajákat.
Egy gyors (de finom) ebéd után tovarobogtunk Kuldiga irányába.

Siguldában volt az elsõ napi szállásunk, egy nyolcszögletû toronyszoba a Hotel Pils-ben. Csak ajánlani tudom minden erretévedõnek.
Még pénteken körbeloholtam egy kicsit a városkát. Nem messze volt egy kis kastélyocska és egy várrom. Van nekik egy elég nagy bobpályájuk, ami nyáron is üzemel, csak ezt a tavaszi szmöttyöt nem kedvelik (télen igazi bob, nyáron meg a kerekes verzió). Kalandoroknak van még egy kis-közepes sípályája és egy elég jól kinézõ kalandparkja is (az egyikhez késõ a másikhoz korán volt ;) ).

A hegyek között Lettország — állítólag — egyetlen zártkocsis-kötélpályás eszköze (lanovka?) visz át a megáradt folyó felett 50 méteres magasságban Krimuldába. Ahol újabb romok és kastély, meg erdõ és kirándulás. Meg megáradt talajvíz (lásd fent). Ide érdemes lesz majd nyáron visszanézni, mert a környéken van még jópár érdekes rész (barlangok, kilátók), amiket most esõben és közepes ködben nem volt kedvünk megkeresni.
A “hegymászáshoz” sétabot dukál, ezeket a helyiek elég régóta faragják a fáradékony turistáknak. Csináltak is egy kis “emlékparkot” a sétabotoknak.

Szerencsére a finneknél nagypéntek és húsvét hétfõ is szabadnap, így adódott egy “rendkívül hosszú” hétvége. Tallin gyakorlatilag már teljesen finn, oda kár átruccanni. Viszont a finnek lusták az ismeretlenbe belecsapni, ezért kicsit délebbre már szinte nulla sûrûséggel fordulnak elõ. Tehát, logikusan :) , egy országgal lejjebb lõttük be az úticélt: irány Lettország. Mint kiderült, tele vannak váracskákkal, ezekbõl néztünk meg néhányat.

Elsõ Cesis volt a sorban. Viszonylag messze a via Balticától, és hát, néhol igen érdekes minõségû utakon száguldoztunk. Érdekes, hogy több fõútvonallal is találkoztunk, mindegyik 2×2 sávos volt (míg az észak-déli via Baltica csak 2×1 — néhol 2×1,5)
Sajnos a várat csak kívülrõl néztük meg, mert húsvétot tartottak (surprise, surprise), de körülötte a park, meg a városka is szép volt — és az esõ sem esett éppen. Nagy reményekkel fedeztük fel a térképen, hogy egy nagy múltú sörfõzde is van a közelben, az azonban láthatóan már csak egy elhagyott gyár volt. Talán nyáron a szezonban még üzemel?
Irány tovább Siguldába!

Helsinki — Tallin húsvéti út, a “hajnali köd” még a tengeren.
Ralloú mindeközben a büfé asztal mellett békesen szunyálja kifelé magából az elõzõ napi (mit elõzõ! aznapi) bulizást ;)

Villámlátogatást tett hazánkban a baráti Finnországban átmenetileg állomásozó (sic!) kontingens két tagú delegációja. A sûrû program során több, a fiatalság kultúrált szórakozását segítõ intézményt kerestek fel. A “nagyfröccs összehasonlító elemzése” címû alapmû konzultációján több önkéntes is részt vett, a delegáció köszönetét fejezi ki önfeláldozó munkálkodásukért.

Elnézést kérek a kedves olvasótól, de a csillagászati tavasz beköszönte ismét egy kis helyzetjelentésre ösztönzött.

Meg olyan szépen sütött a Nap a tegnap ismét frissen hullott újabb tízcenti hóra, hogy fényképeznem kellett.
Ezúttal kattintásra nagyulnak is (tekintsük ezt mondjuk Nokia X6 termékbemutatónak)