Képek csak úgy…

Tudva azt, hogy mennyi cuccot rámoltunk be, egy igen látványos show-ra számítottam. Mivel nem voltam itt amikorra minden a helyére került, nekem is meglepetés volt szinte minden. ;-)

Az elõzenekar után egy nagy félköríves fekete függöny ereszkedett a színpad elé. Amikor a show végül elkezdõdött, nem a fekete ment fel, hanem egy fehér jött le, amire aztán valami filmet vetítettek. Az elsõ szám alatt is ott maradt a vászon, de akkor már a színpad is látszott, így egész érdekes látványt értek el (valahol már láttam egy hasonló elõvásznas ötletet, de nem emlékszem melyik együttes próbálkozott vele).

Aztán a következõ számban feltûnt a zöld Gaga-jármû, és már egy kicsit táncolgattak is, de csak a harmadik szám végére jött le a színpadra Lady Gaga (addig csak valami emelvényen álldogált). Na de a Just Dance-nél kigyulladtak a neonfények, és az általam látott félkoncert leglátványosabb része következett.

Ebben aztán úgy kifulladtak a táncosok is meg Gaga õnagysága is, hogy hosszú másodpercekig csak a zihálását lehetett hallani, aztán meg elkezdett mindenféle hülyeségeket beszélni. Persze volt Finland így, meg HellSinki úgy (a külföldieknek nem csak Bjudápeszt nevével van problémájuk, Helszinkit se tudják kimondani rendesen. Majdnem mindig Hell Szinki! lesz belõle…) . Ezt néhány — számomra — ismeretlen szám követte, aminek a látványvilága sem volt egetverõ, majd hirtelen legördültek a függönyök és egy majdnem zene- és ötletmentes videót bámultunk pár percig — amíg a színpadon az autót ki, a metrókocsit meg betolták. Ez kissé leültette a már-már formálódó hangulatot…

Aztán felgördült a függöny, és a metrókocsis felvonás következett, többnyire nem nagy slágerekkel, de legalább látványos táncos elõadással. A táncosok különben kitettek magukért, nem lazsáltak a színpadon.

A számok között továbbra is folyamatosan dumált a Hölgy, egyszer-kétszer egy teljes amerikai motivációs bullshitet is lenyomott (kábé “te vagy a legjobb, kövéren, bénán, hülyén, szard le aki mást mond, te így vagy szép/jó/ügyes és az ász”. Csak kicsit hosszabban…), közben mindig lelkendezett, hogy ez a Finland közönség milyen királycsászár.

Már-már feladtam a reményt, hogy ebbõl szórakozás lesz, amikor a Money Honey címû szám következett, amire végre megint elkezdett mulatni a nép.

Aztán a Telephone elötti átvetkõzéskor kicsomagolt magából felvett a földrõl egy bedobott zászlót:

Ehhez tudni kell, hogy itt a nagy szomszédot kifejezetten rühellik a népek, lett is nagy fújolás meg füttyögés az orosz zászló láttán. Nem is értem, ez hogy került ide… A zászlóra rá volt írva, hogy “Russia loves Lady Gaga”, nem lehetett összetéveszteni egy finn zászlóval. Ráadásul ez már a második elõadás volt (tegnap is volt egy), valamint most nem is mennek egyáltalán az oroszokhoz (talán Kievbe, de ott se lettek volna felhõtlenül boldogok az orosz zászlótól). Szóval rejtély… Persze észlelte a fújolást, gyorsan összegyûrte a zászlót, és elütötte valami poénnal, de hát ami megtörtént, az megtörtént.
UPDATE: ezen a videón látszik, hogy a zászlót nem õ hozta be, hanem az “egyszercsak” ott termett a lába elött. A 13-ai videón nincsen semmilyen zászló ugyanitt, szóval ez egy spontán bedobott cucc, csakhát így járt vele… ;) Na, de a közjáték után jött a Telephone, viszonylag mozgós szám, szóval megint kezdett feldobódni a nép.

Erre mi történik? Feltolnak egy zongorát, és Gaga õnagysága egy szál zongorával “unplugged” estbe kezd. Dõl belõle a hülyeség, közben kalimpál egy kicsit, ez aztán elvezet odáig, hogy elõadja a Speechless címû számot. Közben kigyulladt a zongora is (direkt ;-) ) ami nem is nézett ki rosszul, csak közben semmi más nem történt. Amikor már a hangmérnökök is úgy gondolták, hogy vége, és kikapcsolták a zongorát és a mikrofont, Gaga visszakövetelte õket, hogy õ most inkább mégis énekelne mégegy unalmas számot (You and I) a zongorával.
Na ekkor jöttem ki a terembõl…

Az utolsó négy szám az sláger volt (Alejandro, Poker Face, Paparazzi és a záró Bad Romance), úgyhogy gondolom a közönség végül elégedetten távozott. Nekem kissé csalódás volt (bár gondolom azért is, mert pont a mélypontnál hagytam abba, és néhány vizuálbomba — lángoló angyal, gigantikus halfej — akkor még nem lövõdött el). Sajnos azoknak lett igazuk, akik azt mondják, hogy Lady Gagának nincs összesen egy koncertnyi száma… (Ezt persze látványossággal lehetett volna pótolni, de fõleg jóval kevesebb beszéddel sokat dobott volna a produkción.)

Mivel volt még egy csomó idõm az esti koncertig, szokásomtól eltérõen nem közvetlenül az Arénába mentem, hanem a belvárosnak vettem az irányt, hogy majd a Mannerheimntién elcsorgok északnak útközben valahol egy kis ennivalót is vételezve.
Alig értem azonban a belváros szélére, kék villogás. Rendõrbácsi idegesen ugrál fel és alá, próbálja terelni a forgalmat a belvárosba vezetõ úttól elfelé.
Telefonos segítséget kértem, kiderült, hogy a város közepén egy teherautó leszakított egy felsõvezetéket és ezért lezárták a környéket. Bárhol máshol teszi ezt, nem lett volna túl nagy gond, de itt majdnem az összes villamosvonal átmegy, valamint az átmenõ autóforgalom is elég nagy (fõleg ilyenkor munkanap délutánján).
Szerencsére itt a villamoshálózat elég rugalmasan kezelhetõ, így még a villamosokat is el lehetett terelni. Ez azért egy ügyes tervezés, bár autós kerülõút az már nem volt ilyen jól kitalálva.
Az itteni rendõröknek különben fogalmuk sincs, hogyan is kéne forgalmat irányítani. Az otthoni legügyetlenebb közlekedési rendõr is köröket verne az itteniekre, ha meg már páros forgalomirányításról lenne szó, az itteniek csak forgatnák a fejüket, hogy olyan is létezik… Képes volt egy rendõr egyedül fel-alá szaladgálni egy keresztezõdésben, néha ezt-azt elengedve, másokat megállítva. Az autósok ugye hol láttak rendõrt, hol meg nem, tétováztak, bambultak, mentek ha állni kellett volna, és álltak amikor meg menni lehetett volna. Míg a rendõrbácsi társa békésen álldogált és unatkozott ugyanabban a keresztezõdésben a villamossínen, demonstrálva, hogy az az út le van zárva (de ott amúgyis állt már keresztben egy villogó rendõrautó), ahelyett, hogy az egyik oldalt õ, a másikat meg a kollégája irányította volna. Persze botjuk sem volt, sõt egy árva zseblámpa se (már szürkület volt). Csak reménykedni lehetett, hogy a rendõr nyitott tenyerét (=”állj meg”) észreveszi a közeledõ Kamaz. Végül észrevette, satufék…