Nyár van, nyár van, a strandokra kirakták a “Vigyázat, silarit!” táblákat.
UPDATE:
Okés… Azt hittem a “szilikon” felismerhetõ lesz a cikk címében, illetve a szótárbejegyzésben, de úgy tûnik direktebb megjegyzést kell idebiggyesztenem :)
Silarit = Silikonilla suurennetut rinnat = Szilikonnal növelt mellek.
Történt pedig, hogy békésen nézelõdünk a kedvenc strandunkon, amikor alacsonyan áthúzott egy kisrepülõ, majd kisvártatva a vízen fékezett a fürdõzõk legnagyobb ámulatára. Szépen elevickélt a partig, ott rádobták a sziklára a kikötõkötelet, majd beballagtak a kávézóba egy sütire meg egy kávéra… Hát, így is lehet ;)
A Múzeumok éjszakáján (illetve délutánján) a kisföldalatti állomásain mindenféle események voltak, kiállítástól performanszokon keresztül kórus elõadásig. Az Oktogonon például jazzt játszottak nekünk.
Jelentem, az AC/DC az LGT-tõl lopott díszletet. :)
A Metallicáról kiszabadulva rögtön az Olimpiai stadionba hajtattam, ahol az AC/DC-t építettük. A német színpados gárda valószínûleg most láthatta elõször a saját színpadát, mert fingjuk sem volt arról, hogyan is kéne kinéznie, melyik elem hova csatlakozik. Szerencsére volt elég idõ a próbálkozásokra, így idõben elkészült a színpad a berámolásra… Szerda reggel begördült a harminc egynéhány kamion, és elkezdõdött a load-in. 5 óra alatt minden a helyén volt, pedig igazán zsúfolt színpad lett a vége, két elõzenekar cucca + az ACDC felszerelése mind fent a stage-en.
“Szerencsére” kissé felhõs volt aznap az idõjárás, így a 11 környékén lenyugvó Nap nem nagyon sütött az öreg zenészbácsik szemébe. Nagy show-t csináltak a papák, láthatóan élvezték a turnét, pedig ez már az utolsó állomások egyike volt.
Az egyik utolsó számnál a küzdõtér közepére épített színpadra átszambázott a gitáros, majd ott egy gitárszóló csúcspontján földre vetette magát, amikor négy zsák konfettit fújt fel a sûrített CO2 a közönség fölé, beterítve mindent.
Az utolsó számnál ágyukat durrogtattak, de nagyon cselesen. A színpad két oldalán “hagyományos bronz” ágyuk álltak, pici pyro töltettel, éppencsak füstölögtek begyújtáskor. A színfalak mögött azonban combos durranó töltetek voltak, ezek adták az ágyuk “szinkornhagját”. Pont ott ültünk mellette, még jó, hogy tudtuk, hogy mi következik :)
Aztán az egész koncert lezárása egy extra tüzijáték lett (normálisan csak fél perc, de itt a világosság miatt megtoldották, így majd’ két percig repdestek a rakéták).
A kirámolásról hajnali háromra értem haza, aztán hatkor kelés, hogy elérjük a nyolcórás repzajt Pestre. Persze a taxis eltévedt (az “Airport taxi” nem talált ki a reptérre?!), de még idõben kézi irányítás alá helyeztük sofõrünket, így maradandó károsodást senki sem szenvedett.
És most pihi.
Sûrû a június, a Provinssi Rockról hazatérve (hétfõn hajnali 6-ra értünk haza) rögtön aznap “kénytelen voltam” egy kis Metallica koncertélményt összeszedni. Ezek se mai csávók, de hogy mi a zene és hogy kell show-t csinálni, ahhoz nagyon értenek.
A színpad a küzdõtér közepén volt, így egyrészt körben lehetett ülni a lelátón (több hely, bár így is pár óra alatt kiárusították az összes jegyet mindkét koncertre), másrészt a küzdõtéren mindenki az elsõ sorban volt, így nem volt eszetlen helyezkedés.
A koncert egy lézershow-val kezdõdött, utána is nagyon látványos volt, pirotechnikával meg elsõrangú fényekkel. Szegény spotlámpások, akik a színpad felett ültek, biztosan örültek a színpadból fel-fel csapó lángoknak :)
Az utolsó utáni ráadásban felkapcsolódtak a közönségfények, és a tetõ alól rengeteg kisebb-nagyobb fekete (“Metallica” feliratú) strandlabda hullott a köznség fejére. Egy darabig pattogtak a tömeg tetején, aztán egyre nagyobb számban engedte le és tette zsebre õket a tisztelt közönség. A végén már csak a színpadon maradt pár darab :)
Húsz kamionnyi cucc, de olyan szervezettek voltak a srácok, hogy semmi perc alatt kirámoltuk az egészet. Végig jókedélyûen, viccelve ment a meló. Volt egy pont, amikor 7 kamiont rámoltunk egyszerre (szemben a múltkori olasz bandával, aki azt se tudta hány kamionja van összesen, jó ha egybe rámoltunk éppen).
Idei (elsõ?) fesztiválom a Seinäjokiban rendezett Provinssi Rock. Ezúttal a Nagyszínpadon ténykedtem csütörtöktõl vasárnapig. Volt egy halom híres (pl. Placebo, Children Of Bodom), egy pár jó (pl. Von Hertzen Brothers), és néhány idióta (pl. Manowar) résztvevõ. Alvás nem sok volt, meló kicsit több, de buli is akadt azért.
Ez a legnagyobb finn fesztivál, a turkui (ahol tavaly tettem tiszteletemet) csak második. Bár Pori is ott topog a dobogónál, csak annak más a stílusa.
A finnek biztonsági játékosok, ahogy a fenti, “hangtoronyból” készült képen látszik, elég rendesen beszórták tömegráccsal a Nagyszínpad elõterét. Jóformán egy labirintuson kellett átvergõdnie annak, aki az elsõ sorra hajtott. De legalább biztosan nem nyomta agyon a “tömegnyomás”.
A tömeg csak földszintes lehet, egymás nyakába ülni, neadjisten a tömegre felfeküdni tilos. És ezt a számtalan sárga mellényes erélyesen be is tartatta (a finn törvények szerint minden száz látogatóra kell egy biztonsági ember)
A szervezõknek arra is volt gondjuk, hogy építettek egy szaunát farostlemezbõl (persze a közönségtõl, sõt a csókosoktól is elzárt “szervíz területen”). Naggyon jól jött egy fárasztó nap után. Persze õk már három-négy hete építik a fesztivált, és a végén még 5-6 napig tart majd a bontás, kell egy kis lazítás.
A vénemberek a Hotel Californiával jártak a Hartwallban. Már-már olyan volt, mint egy nyugdíjas-bérletes elõadás a Zeneakadémián ;)
Viszonylag egyszerû színpad, egyszerû zenével. Érdekes, hogy több dallam is ismerõsen csengett, bár elötte csak a híres Hotelrõl tudtam, hogy Eagles szám…
– Te Béla, itt ez a födõ, szóljunk a fõnöknek?
– Má mé, az van itt a papíron, hogy egyenesen menjünk, há akkó úgy rakgyuk a követ.
– Igaz, nem mi vagyunk az agy, add azt a szegélyt, vár má’ a Sör.
[...]
– Te Jóska tolj má ide még egy kis fõdet!
– Itt van e. Né má milyen hülyék voltak a szegélyesek, szóljunk a fõnöknek?
– Ugyanmá, az van mondva, hogy tõcsük fel a szegélyig jó zsíros fõddel. Ott a szegély, oda tõtyük.
A fenti eset a Nokia vadi új épületegyüttesénél játszódik napjainkban…
