AC/DC a stadionban
Jelentem, az AC/DC az LGT-tõl lopott díszletet. :)
A Metallicáról kiszabadulva rögtön az Olimpiai stadionba hajtattam, ahol az AC/DC-t építettük. A német színpados gárda valószínûleg most láthatta elõször a saját színpadát, mert fingjuk sem volt arról, hogyan is kéne kinéznie, melyik elem hova csatlakozik. Szerencsére volt elég idõ a próbálkozásokra, így idõben elkészült a színpad a berámolásra… Szerda reggel begördült a harminc egynéhány kamion, és elkezdõdött a load-in. 5 óra alatt minden a helyén volt, pedig igazán zsúfolt színpad lett a vége, két elõzenekar cucca + az ACDC felszerelése mind fent a stage-en.
“Szerencsére” kissé felhõs volt aznap az idõjárás, így a 11 környékén lenyugvó Nap nem nagyon sütött az öreg zenészbácsik szemébe. Nagy show-t csináltak a papák, láthatóan élvezték a turnét, pedig ez már az utolsó állomások egyike volt.
Az egyik utolsó számnál a küzdõtér közepére épített színpadra átszambázott a gitáros, majd ott egy gitárszóló csúcspontján földre vetette magát, amikor négy zsák konfettit fújt fel a sûrített CO2 a közönség fölé, beterítve mindent.
Az utolsó számnál ágyukat durrogtattak, de nagyon cselesen. A színpad két oldalán “hagyományos bronz” ágyuk álltak, pici pyro töltettel, éppencsak füstölögtek begyújtáskor. A színfalak mögött azonban combos durranó töltetek voltak, ezek adták az ágyuk “szinkornhagját”. Pont ott ültünk mellette, még jó, hogy tudtuk, hogy mi következik :)
Aztán az egész koncert lezárása egy extra tüzijáték lett (normálisan csak fél perc, de itt a világosság miatt megtoldották, így majd’ két percig repdestek a rakéták).
A kirámolásról hajnali háromra értem haza, aztán hatkor kelés, hogy elérjük a nyolcórás repzajt Pestre. Persze a taxis eltévedt (az “Airport taxi” nem talált ki a reptérre?!), de még idõben kézi irányítás alá helyeztük sofõrünket, így maradandó károsodást senki sem szenvedett.
És most pihi.