Képek csak úgy…

Technológiailag fejlettek, az összes lámpa ledes, némelyek ráadásul napelemmel felszereltek. Mégis, a lámpa mellett általában ott áll egy egyenruhás piros zászlóval, aki a lámpa piros jelzésekor a gyalogosok elött tartja a zászlaját, zöld jelzéskor pedig a keresztben igyekvõ bicikliseket próbálja feltartani. Ezek a kis sárgák nem értenek a jelzésbõl, csak akkor veszik tudomásul, ha valaki fizikailag keresztbe áll (épp ma láttam a metrón: a peronon fel van festve az összes ajtó helye, tisztán jelölve hol fognak leszállni, és hol kell neked várni a vonatot. Csúcsforgalom kezdete volt éppen. Egy egyenruhás széttárt karokkal áll a beérkezõ szerelvény adott (még zárt) ajtajánál, és így tartja vissza a két oldalról beinduló tömeget amíg az ajtó kinyílik, és akkor már a kiömlõ tömegnyomás úgyis elsodor mindent az útból.) A közlekedés amúgy félelmetes, de mûködik. Pirosnál szabad jobbra kanyarodni, és ilyen esetben a gyalogos ugrik, nem az autós vár.

És itt látható a Mennyei béke kapuja a Mennyei béke terérõl fényképezve (meg az ominózus zászlórúd). E mögött nem sokkal kezdõdik a Tiltott város. A fotós háta mögött pedig a tér (a tankos diáktüntetõs) Maó õfelsége mauzóleumával, talán a parlamenttel, egy csomó “papír”-sárkány röptetõvel. Szintén gigászi.

Pár órás repülés a SAS economy plusszán (van hely a lábnak! De csak 4 sornyi ilyen hely van a gépen…), és máris Pekingben találja magát az ember. A reptéren minden zökkenõmentes, az a töménytelen kínai, aki a helsinki útlevélellenõrzést úgy be szokta dugítani, itt úgy átfolyt a vámon, mint víz a szitán (igaz, itt nem három, hanem harminc határõr pecsétel :) ). Szingapúrból a SARS idejébõl ismerõs “Health declaration form”-ot is ki kellett tölteni, majd hõkamerával jól megnézték nem vagyok-e lázas. Ezek itt még mindig félnek? Pedig eddig mindig ebbõl az országból kifele mentek az érdekes vírosok, nem befele…
A legnagyobb gáz a taxi itt. Nem beszélnek semmilyen nyelvet, utcán leinteni egy taxit így reménytelen (hacsak nincs felírva egy kártyára az úticélod). Sikerült a szállóba érni valamivel 3 elött, és mivel ez a Tiltott város “mellett” van, gyorsan elszaladtam megnézni. Kémeim jelentették, hogy pár éve renoválták, talán mostanra befejezték. Hát sajnos nem, még a középsõ épületeket festegetik, nem látszik belõlük sok az álványzattól. A többi azonban kész, és gyönyörû. Aprólékosan kipingálva, bõven aranyozva; fenséges, hatalmas.
Kifele jövet akadt egy kis probléma, a Mennyei béke kapuján nem engedtek ki, mert épp a zászló(le)vonó ceremóniára készültek, és a kapu pont azzal van szemben. Aztán végül elkordonoztak a túloldalon jobbra egy kis csapást, amire ráengedték egyszerre az idõközben felgyülemlett tömeget. Hmm. Túléltük :) Viszont az én utam balra vezetett volna, így kerülhettem meg az egész gigászi teret.
A második képen még a nagy tömeg kialakulása elötti idõben játszódik, ahol a kis kínai turistákat szépen kettes sorba állította az idegenvezetõ (legalább nem kellett megfogniuk a melletük álló kezét)…