Még mindig a Mennyei Béke tere. A Mao mauzóleum és a Quianmen (Fõbejárat, a régi városkapu a tiltott várostól délre) között gyerekek “tréningeztek”. Az egyik oldalon rendes gyorskorcsolya edzés folyt, csak görkorival. Kicsit szokatlan, de semmi érdekes. A másik oldalon azonban a srácok térdvédõben és bukósisakban verekedtek… Jó, nem ököllel, hanem cselgáncs-szerûen — próbálták a másikat földre vinni. Fura népsportok vannak errefelé…
Ma béreltem egy autót és kikocsikáztunk a Falhoz (jó másfél-két órás út). Több szakasz van a környéken rendbetéve, én a kicsit messzebbi, nem annyira tömeges Mutianyu-t választottam. Szuvenírárusból persze itt is folyót lehet rekeszteni, de legalább fent a falon nem voltak turistahordák. A Fal hihetetlen, de … tényleg Nagy. El nem bírom képzelni, hogy lehetett ezen gyorsan közlekedni fel s alá, mert a lépcsõi eszméletlenek. Keskenyek és picik, nagyon oda kell figyelni hova lép az ember. De kinek van erre ideje amikor épp támadnak a mongol hordák?!
Párszáz méterenként bástyák, némelyekre fel is lehet kapaszkodni, a többin csak átslisszolni. Nyáron mondjuk jó lehet behúzódni ezekbe hûsölni egyet… Felfelé libegõztem — tudom lusta vagyok –, de lefele gyalogoltam. Ekkor látva a szembejövõ (gyalog fel) arcokat, nem bántam azt a 3 eurót amiért felrepítettek a libegõn :) Itt különben két felvonó is van (külön cégek, egymástól elég messzi bástyákhoz visznek fel), az egyik alatt meg szárazbob pályát is csináltak — le is lehet “szánkózni” a hegyrõl :-)
Mindenesetre sikerült majdnem a legjobb idõben ellátogatni ide, a színek állítólag októberben a legszebbek. Messze látszott valami magas csipkés, havas hegység is, a fal meg folytatódik fel-le a hegyormokon, ameddig a szem ellát.
