Peking: Tiltott város
Pár órás repülés a SAS economy plusszán (van hely a lábnak! De csak 4 sornyi ilyen hely van a gépen…), és máris Pekingben találja magát az ember. A reptéren minden zökkenõmentes, az a töménytelen kínai, aki a helsinki útlevélellenõrzést úgy be szokta dugítani, itt úgy átfolyt a vámon, mint víz a szitán (igaz, itt nem három, hanem harminc határõr pecsétel :) ). Szingapúrból a SARS idejébõl ismerõs “Health declaration form”-ot is ki kellett tölteni, majd hõkamerával jól megnézték nem vagyok-e lázas. Ezek itt még mindig félnek? Pedig eddig mindig ebbõl az országból kifele mentek az érdekes vírosok, nem befele…
A legnagyobb gáz a taxi itt. Nem beszélnek semmilyen nyelvet, utcán leinteni egy taxit így reménytelen (hacsak nincs felírva egy kártyára az úticélod). Sikerült a szállóba érni valamivel 3 elött, és mivel ez a Tiltott város “mellett” van, gyorsan elszaladtam megnézni. Kémeim jelentették, hogy pár éve renoválták, talán mostanra befejezték. Hát sajnos nem, még a középsõ épületeket festegetik, nem látszik belõlük sok az álványzattól. A többi azonban kész, és gyönyörû. Aprólékosan kipingálva, bõven aranyozva; fenséges, hatalmas.
Kifele jövet akadt egy kis probléma, a Mennyei béke kapuján nem engedtek ki, mert épp a zászló(le)vonó ceremóniára készültek, és a kapu pont azzal van szemben. Aztán végül elkordonoztak a túloldalon jobbra egy kis csapást, amire ráengedték egyszerre az idõközben felgyülemlett tömeget. Hmm. Túléltük :) Viszont az én utam balra vezetett volna, így kerülhettem meg az egész gigászi teret.
A második képen még a nagy tömeg kialakulása elötti idõben játszódik, ahol a kis kínai turistákat szépen kettes sorba állította az idegenvezetõ (legalább nem kellett megfogniuk a melletük álló kezét)…