Képek csak úgy…

Tavaly fényképeztem (valami megérzés lehetett, akkor még szó se volt “kormányzati negyedrõl) nagyjából ugyaninnen a Nyugati pályaudvar “hátulját”, akkor még sínekkel tele. Ha visszaértem Fingországba, felrakom azt a képet is, de ezen is látszik, hogy mi hiányzik…
Ma elsétáltam a körúttól a Vágány utcáig a sínek mentén, ami — ha igazak a híresztelések — legközelebb már csak mindenféle minisztérium lesz. A Vágány utcai híd elött egy bakter(?) is kijött a kis kuckójából, és szomorúan rátámaszkodott a váltóra. Úgy nézte, hogy mi a túrót csinálok ott, de aztán igen jól megértette õ is…

Az MTA karácsonyi díszben. Tavaly a Március 15. tér volt kifényfestve, idén az MTA elötti térség díszeleg.

Ma békesen utazgatok a 18-as vilingeren, amikoris a budai Skálánál (vagy a helyénél) a megállóból elindulván haladt még vagy 10 métert, majd a vezetõ közli lakonikusan, hogy valaki ráparkolt a sínekre, most bizonytalan ideig nem megy tovább a szerelvény… Budapest, te csodás! :-o
Rövid tanakodás után az utazóközönség összedobott erejével (lásd még: “népharag”) odébpakolta a jármûvet, ami még akkor is az elöbb említett módon kiigazított pozícióban tartózkodott, amikor egy óra múlva visszafelé jöttem…

Ma reggel munkába menet tárult elém ez a szép látvány: egy szaki a markolóban ül, és erõsen néz bele egy gödörbe. Ebben a fergeteges munkafolyamatban másik négy szaki segít neki: õk is néznek bele a gödörbe. A lapáton csak azért nem támaszkodnak, mert itt már tényleg teljes a gépesítés – a lapátot is markolóval hoznák úgyis, akkor meg már minek a lapát ugyebár.
A történethez hozzátartozik, hogy azért egy szaki küzdött a gödörben valamivel, de ehhez legalább hathatós támogatást kapott a többiektõl. Szóval úgy néz ki, a melós az egy ilyen állatfajta – világszerte :)

A helsinki repülõréren a security-checken szerencsésen átjutók a sokkból éppen lábadoznának, amikor rögtön egy újabb sokk éri õket: szembetalálkoznak az “igazi” Télapóval :)
A sok kis távolkeleti utas valamint a gyerekes európaiak szépen egymás után járulnak Miklós bácsihoz egy kis elbeszélgetésre. A szégyenlõsebbek a mellette felállított paravánban fényképezik egymást.

A hajó indulás elött még egyszer meglátogattuk a most éppen nyitva tartó tallini vásárt. Belestünk Miklósbá ablakán, és jól hátbafotóztuk, miközben a gyerekek épp nem merték átlépni a küszöböt sem :)

Valahol a SztPéter templom környékén parkolt ez a ló az autók között.
Ha valaki kíváncsi, hogy hol is van a fent említett templom, a Rigai virtuális kirándulás segítségével megtalálhatja :-)

Rigában töltöttük a következõ két napot. Ebbõl nagyjából egyet (kis megszakításokkal) a piacon. Szép nagy piac, külön Nagycsarnoknyi hangárok a különféle mûfajoknak (zõccség, hús, tej, hal), ezt kiegészíti még a környezõ szabadtéri stand-szekció, szóval volt mibõl válogatni. Azért jutott idõ városnézésre is. Az elsõ képen Roland látható a Városház téren. A kardja hegye volt (vagy tán még mindig) a nullkilométerkõ. Innen mér(t/n)ek minden távolságot Lettországban. Nem messze tõle látható egy emlékplakett a földön, ami az elsõ télünnepi fenyõfa helyét hivatott megörökíteni. A legenda szering 1510-ben történt elõször, hogy az örökzölddel örömködtek az emberek — akkor még az új évet ünnepelve.
Praktikus infók: a Hotel Best-ben találtunk szobát magunknak, ami, hát, nem volt éppen a nevéhez hû. Bár vadi új az épület, egy csomó kényelmetlenség, recsegõ padló, igénytelen álmennyezet és ex-szovjet személyzet rontotta a kedvünket. Mivel a belvárostól kicsit távolabb található (szerencsére közvetlen troli kapcsolattal a Városháztérrel), megnézhettük Riga kevésbe kipucolt részeit is. Bizony van még mit munkálkodni itt is. A letteknél nagyjából 30 százaléknyi orosz él (messze a legtöbb a balti országok között). A mintegy félmillió “nem állampolgár” lakossal (a 2.3 millióból) alighanem elég konfliktussal, sérelmekkel teli lehet errefelé az élet…

Ezt a nagyon ötletes megoldást láttam az örökös problémára (miszerint merre is nyílik az a fránya ajtó?) a tallini City Hotel Portusban. Nem próbálják ráírni az ajtóra, hogy “Tolni”, amit jó eséllyel senki külföldi meg nem ért (belföldi meg minek fordulna elõ a szállóban) :-)

Mikuláskor szokás szerint nem maradtunk Finnországban, áthajóztunk a baltiakhoz. Éjjel érkeztünk Tallinba, de miután elfoglaltuk a szobánkat a kikötõ melletti szállodában, még bementünk a belvárosba lófrálni egyet. A fõtéren ott találtuk a karácsonyi vásár helyét, ami így bezárva és elhagyatva is hangulatos volt (kis fabódék, fenyõillat).