Képek csak úgy…

Szerencsére még elutazás elött megnyílt a szokásos Borfalu a Felvonulási téren, gyorsan végigkóstoltam a fehérborokat majd levezettem némi sötétebbel. A fehérek között sikerült pár “kannás” kategóriájúba is belenyúlni (úgy ismer meg az ember újdonságokat, ha próbálkozik. Nem mindig fizetõdik ki az érdeklõdés :) ), de befutott pár említésreméltóbb is. A Veress pincészet rendkívül érdekes boraival állított ki, elsõként a Pintes fajtájú bort említeném, ami állítólag a filoxéra után eltûnt, de valamikor a hatvanas években “megtalálták” egy ültetvényben, és ismét felélesztették. Ezt a volt “államigazdasági” területet szerezték meg Veressék, náluk van egyedül ebbõl a fajtából. Fûszeres, testes bor, savakkal jól ellátva. Nagy hátránya, hogy csak félszáraz… Veressék “Cuvée”-je viszont olyan csontszáraz, hogy szinte kiált egy kis plusz vízért (fröccsnek kiváló). Egy másik érdekesség a SzentGaál fehér Kadarkája volt. Szintén fûszeres, de alapvetõen paprikás ízvilággal marad hosszan a szájban. Szerintem nem egy “kvaterkázós” borfajta, de megfelelõ kaja mellé kitûnõ.
A vörösöket most nem említem, mert tényleg csak levezetésül szolgáltak Eger-Villány útvonalon.

Bár az augusztus 20-ai ünnepségsorozat elõl már elmenekülünk, a légiparádéból sikerült részleteket megnézni. Mivel a tisztavatást a Hõsök terén éppen próbálták, a “légierõ” is átrepült néhányszor felettünk különféle érdekes kötelékekben :-)