Képek csak úgy…

Hát, voltunk egy ilyenen is. Hogy a végén kezdjem, az Omega maga jó volt: zene is, látvány is, élmény is.
Nade a helyszín és szervezés… :( Elõször is, se az Omega, se a Hungaroring weblapján semmi infó arról, hogy hol is lehetne jegyet kapni. Ha az ember ezt az akadályt mégis sikerrel veszi, még akkor sincs birtokában annak a tudásnak, hogy pontosan hol lesz a koncert. Sebaj — gondoltuk — majd ki lesz táblázva. Nem volt. Sikerült a pálya túloldalán megállni, de így legalább végigcaplattunk a Forma1-es szubkultúra krémjén (errõl legyen elég ennyi, szociológusoknak kiváló kutató terep lenne). Ez a 22. F-1 Magyar Nagydíj volt, ez idõ alatt mégsem sikerült a pálya körül egy rendes utat építeni, közvilágításról már ne is álmondjunk…
Mindezek ellenére odaértünk, egy lepukkant parkolóban álló közepes mértetû színpadhoz, ahol épp parókában parádézott az (akkor úgy gondoltuk) elõzenekar. Hangosítás pocsék, de hát ez így szokott lenni, nehogy jobban szóljanak mint a nagyzenekar. Majd akkor behuzogatják a helyükre a potimetiket (szerencsére ez bejött, az Omega tisztán szólt, mint az állat). Igen ám, de a poénzenekar után felcsörtetett a színpadra Mr. Jordan, hogy õ már nincs a Versenyben (gyk. F1), viszont dobolna nekünk pár számot a zenekarával. Hát legyen, legyintettünk, azt a két-három számot kibírjuk ezzel a szar hangosítással is. A negyedik-ötödik szám környékén már elkezdõdött a füttyögés és ütemes “Omega, Omega!” kiáltozás, de ügyesen lenyomtak legalább 10-12 számot olyan egy óra idõtartamban. Mintha az õ koncertjük lett volna :-(
Na, de aztán végre jött a Kóbor és mindent megbocsájtottunk :-) Kétszer jöttek a végén vissza. És nem a Gyöngyhajú lány volt az utolsó szám, kénytelenek voltak még egy utolsó számot játszani nekünk :) De bácsik, kérem! Legközelebb gondolják át jobban a helyszínt!