Képek csak úgy…

Ez egy jó nap volt, tessék csak a piros vonalat és a jobboldali skálát skubizni. Minimum -25°C, maximum -15°C, átlaghõmérséklet -23°C. Helsinki, Tél vs. Globális Felmelegedés…

Ez a kellemes behajtani tilos tábla a Länsi Auto-arena (fõleg jéghoki pálya, bár most épp kosármeccs zajlott itt) lelátójánál díszeleg. Nem ám a bejáratnál, csak az ülésekhez vezetõ lépcsõnél. Tehát a büfébe még behozhatom a pisztolyomat?

Megnéztük a finn színházmúzeumot a Kaapeli (régi kábelgyár Rouholahtiban) egyik csarnokában. Nem túl régi a finn színjátszás, és az is svédül kezdõdött. De legalább büszkék rá :)
A legizgalmasabb a színpad (fény és hangtechnikával) és a backstage (öltöztetõ szobával és különféle hangkeltõ izékkel) volt.

Nem oly’ rég írtam a magas vízállásról, azóta befagyott az öböl. A jég(?) jótékonyan elûzte a vizet, de a sziklákon látszik, hogy mennyit mászott lefele a jégtakaró a kiindulószinthez képest.

Egy kis folyócska – vagy inkább csatorna – nem fagyott be Tapiolában, az egész kacsapopuláció itt dõzsölt.

Január 24-28 között (pont a pesti Filmszemlét megelõzõ héten) volt itt HKI-ben egy “kis” dokumentumfilm-fesztivál, valami 120 filmmel. Ez azért jó, mert normálisan esélyem sincs finn filmeket nézni, de itt angol felirat kerül rájuk. Ezen felbuztulva rögtön egy amerikai filmmel kezdtünk, ami finnül volt feliratozva, de ez mellékes :) Egy halom érdekes filmmel kerültünk szembe, ezek egy részérõl az euroASTRAn regélnék inkább.
A fenti kép egy rendhagyó filmbemutatón készült. A Revolution! címû film premierjén együtt énekelt a közönség a filmmel és az alkotókkal (a mikrofonnál az Agit-Prop énekese [balra] és a film rendezõje, de a többiek is ott ültek körülöttem). A felkészültebbek kis ledes lámpácskákat hoztak, a többiek a mobiljukkal világították a “szövegkönyvet” az ismeretlenebb dalrészleteknél… :) Térhangzás Live!

Most, hogy (a globális felmelegedés ellenére) lehullott egy kevés hó, elõ lehet venni a téli sportszereket, és megkezdeni az idénynek megfelelõ edzésterv kialakítását. Például a hóbiciklizés egy jó ötletnek tûnik.

Miután TRf blogjába csak regisztráció után lehet írni, úgy gondoltam, hogy a “trackback” egy fájdalommentesebb megoldás a reagálásra :) Tehát:
Jelentem, nem minden hülyeség Magyarország központú. Igenis, a faszság univerzális. A finnek (lálálá) is képesek ugyanerre, sõt! Ha egyszer felbontanak valamit, az egy jó félévig úgy is marad. Ha kiásnak egy lukat tavasszal, az bizony egész nyáron ott van (ha a lukat vissza is temetik, aszfaltot azt nem raknak a tetejére). Majd az elsõ fagykor állnak csak neki aszfaltozni (mi sem kell több egy tartós fedõréteg létrehozásához). Vannak a környékünkön kátyúk, amik minimum 3 éve léteznek. Néha betömködik õket, azt egy-két hét alatt kijárják az autó megint. Nagyritkán aztán kihasítanak egy nagyobb darabot a felszínbõl, hogy rendesen leaszfaltozzák, de ez évek kérdése… [Ugyanakkor pozitívan megjegyzendõ, hogy a nagyobb forgalmú utakat (értsd autópálya, autóút) évente, kétévente újraburkolják]
Ehhez a témához tartozik a fekvõrendör-fetish. Az a mellékút, ahol lakunk, két fõutvonalat köt össze, mondjuk egy kilométer hosszú. Ebbe belefér 2 körforgalom, és 11 (értsd tizenegy!) bukkanó + egy tök felesleges lámpás keresztezõdés (virtuálisan nulla keresztforgalommal).
Egy szó, mint száz – és bár ettõl neked nem lesz jobb, de – az a kurva ország nem lóg ki a sorból, csak hozza az átlagot.
Vagy csak a finnugorok hülyék. (?)

Ez egy szedett-vedett bejegyzés csupán…
1. Csak a jegyzõköny miatt: MA végre igazán megérkezett a tél Finnországba: szép 10-15 centis havat kapart el a hókotró ma hajnalban az ablakunk alatt az útról.
2. Találtam egy olyat, hogy Radioblog. Ez arra jó mondjuk, hogy zenéket “bloggolhat” az emberfia. Gyorsan frisítettem is a londoni Gotan Project és a pesti Quimby bejegyzésemet, mostmár nemcsak kép, de kívánság esetén hang is van! :-) Egy ízelítõ ide is azért:

Az a kis európai szellõ, vagy az enyhe idõjárással járó töménytelen víz kicsit megemelte a Finn-öböl vízszintjét. Annyira, hogy Helsinki belvárosáról már elkezdtek mindenféle vészforgatókönyveket írni, meg homokzsákokat készíteni.
Mi csak a szokásos Haukilahti “túránkon” (értsd: kávé+süti) döbbentünk meg a magas vízen. Mondjuk összehasonlításul 2006 márciusában így nézett ki (a lámpa most a vízben állva világít, akkor meg volt fél-egy méter a jégfelszín és a lámpa alja között):