Képek csak úgy…

Ezúttal Stockholmban a Városházát néztük meg, jó alaposan. Bár a Nobel-díjakat nem itt adják át, a bankett viszont a városháza dísztermeiben zajlik. A fõ helyszín a “Kék Terem”, ami vörös téglákból épült (eredetileg kék vásznat akartak a falra húzni, de az építésznek megtetszett “nyersen”. A kék vásznat kihúzta a tervbõl, de a nevet már nem nagyon lehetett megváltoztatni). Itt található a fõ asztal a díszvendégekkel (királyi család, Nobel-díjasok). A szomszédos Arany teremben is vacsorával kezdõdik a bankett, viszont azt késöbb táncparketté varázsolják. Szegény béke Nobel-díjazott nem vesz részt ezen a ceremónián, az õ díját Oslóban adják át…

Békésen üldögélünk a hajó seggében, búcsúzunk a távolodó Helsinkitõl, amikor egyszercsak pezsgõt kínálnak. Sorsjegy is jár mellé, mint aztán kiderül. Hát, ha már így jártunk, megvárjuk a sorsolást, bár ilyen helyen sosem nyerünk. Most viszont kihúzták a számot, mienk lett egy üveg behûtött pezsgõ! Jól indul a stockholmi kiruccanás. :-)

Nos, egész tegnapig Budapest és Helsinki idõjárása mintha össze lett volna kötve. Ám ma hajnalra Helsinki fokjai elhúztak Pestre, így itt nulla, ott meg tizenpár Celsiusnak örülhetnek a népek. Lett is rögtön havas táj emitt, remélem mostmár így is marad – különben semmi síelés nem lesz idén… Azért ennél hidegebb kéne, hogy a tavak (ad absurdum a tenger!) befagyjanak, de hát ne legyünk telhetetlenek.

Gyönyörû napunk volt vízkeresztkor, a kedvenc Haukilahti kávézónk is kinyitott. Az õrült finnek megállíthatatlan sorokban araszoltak a nulla fokos tengerbe megmártózni – ezúttal azonban nem csak idõsödõ hölgyek, de férfiak is becsobbantak. Hát jégkockák nem voltak idén…
Nem tudom mindek szurkoljak igazán, hogy maradjon ilyen napos kellemes tavaszi idõ, vagy kezdõdjön végre el a tél…

Visszaértünk :-)

Az Oktogonon botlottam ebbe a gyöngyszembe. Egy mezei “military-shop” ez, de – figyeloda! – népi tulajdonban ám! Aztanemsemmi. :-)

Idén nem a Matáv-székház festõdött be fénnyel (mint az már talán hagyományosnak volt mondható), hanem a Március 15. tér. Úgy ahogy van, szõröstül bõrüstül. Egy érdekes átlátszó gomba nõtt a tér közepére, ahonnan az teret és a környezõ házakat bevilágították – ráadásul naponta cserélõdõ mintákkal. Tök jó hangulata lett az amúgy kicsit lepukkant térnek a színes fényektõl :)
Szilveszter, buli! Kicsit túlterveztük a kaját, még a jövõ héten is ezt eszik az összes rokonaink/ismerõseink. Ettõl eltekintve kellemesen telt el a szilveszter este. Idén (is) lehetett tüzijátékot venni, be is ruháztam egy 50 és egy 16 csöves pirotechnikai arzenálba néhány kisebb “vacak” kíséretében. Éjfél után levonultunk a Vörösmarty tér mellé, és elsütöttük õket. Hát a 16-os kétségkívül több volt, mint egy petárda, de nem ment túl magasra. Node az 50-es telep! Amíg az lõdözött, a “konkurens” tüzijátékok is kicsit megpihentek: õk is ezt bámulták. Különféle magasságig tûzcsóva, fent valami színes robbanás, majd csillám/villogássá vált. Jó buli ez a tüzijátékosdi :)

»»» B Ú É K ! «««

A Gödörben (illetve a levezetõ lépcsõn) “Karácsonyfa” kiállítás van, mindenféle érdekes fenyõfa kompozíciókkal. Ez a Varjúfa tetszett meg közülük :-)

A Belvárosban elég sokat mászkálunk mostanában – lévén, hogy ezúttal itt szállásoltuk el magunkat. Egyszerûen megdöbbentõ, hogy majd’ minden második autó szélvédõjében ott díszeleg a “mozgásában korlátozott személy részére” szóló igazolás… Ez itt épp egy Chrysler PT Cruiser ablakában volt, de ezer másikat is látni az utcákon. Némelyik “csak” szabad szemmel is láthatóan fénymásolat, a többi “valódi”. Talán az egyik legmedöbbentõbb egy víz/gázvezetékszerelõ furgon volt ilyen kis cetlivel ellátva. Csövekkel, szerszámosládával…
Mit mondjak… :-(

A koncert elõzenekara Frenk volt, akit még a Szigeten “ismertünk meg” (ott is valaki ismertebb elött játszott a PestiEst színpadon). Érdekes egy fazon, annyi szent, de kellemes zenét játszik. Íme:

Nade a lényeg ma az, hogy a Quimby 15 éves születésnapi buliját tartja itt a Pecsában. Végre visszatértek az “életbe” (a legutóbbi koncert túl steril volt), és egy fergeteges bulit nyomtak le. Annyi ráadás volt, hogy az összes BKV járat befejezte mûködését mire kiértünk a Ligetbõl! Az összes “régi slágert” eljátszották, ráadásul a friss számaik is egészen jók lettek (csakhát az elõzõ album nem, dehát annyi baj legyen). Néha a közönség rázendített a “Boldog születésnapot”-ra (hol a “Hepibörzdéééj”-re, hol a Halász Jutka-félére).