Képek csak úgy…

A helsinki hokicsapat (HIFK) pályája környékén láttam ezt a szõrös autót.

Most, hogy ismét kiláttunk a felhõk fölé, elsétáltunk a szomszédos vízhez (Lippajärvi) naplementét nézni. Itt meglepve tapasztaltuk, hogy az utóbbi napok esõi mind itt vannak a tóban. Bár nem voltunk sokkal fagypont felett, jött egy ürge egy szál fürdõnadrágban, és belecsattogott a tóba (igaz, nem maradt benne sokáig ;) )…

Vasárnap átruccantunk Tallinnba, megmutatni Suzinak az ‘óvárost’. Mivel ilyenkor õsszel a Finn-öböl enyhén dobálós lehet a gyorshajókkal, szokás szerint nagyhajóval mentünk. Ezek a 10 emeletes házak nem nagyon szoktak törõdni a hullámzással, legfeljebb kicsit ringatnak. Picit megszeppentünk beszállás után, amikor megláttuk a kikészített “hányózacskókat” — ilyet nagyhajón nem nagyon láttunk még. Igenám, de kifogtuk az “évszázad szélviharát“, legalább 45-60km/h-ás szellõvel (ez a reptéri meteo-adat, olyan 30 km-re a tengerparttól “bent” a szárazföldön. A nyílt víz ennél azért szelesebb volt).
Fent ültünk a 9. emeleten, és jónéhány fröccsenés felcsapott egészen odáig. Állítólag az volt a “szerencsénk”, hogy a szél nem kelet-nyugati volt, mert ilyen oldalhullámzás mellett ezeket az úszó házakat sem engedték volna közlekedni, de így, hogy elölrõl (dél, dél-kelet) kapta a vizet, “simán” leküzdötte a bukkanókat.
A mellékelt kép már a visszaúton készült, akkor már csak laza 30 km/h-ás fuvallat uralkodott az öbölben, így körbe tudtam billegni a hajón. Ez a hajó boltja (leánykori — pre-EU — nevén: tax-free), az áruk, amik normálisan a szabad polcokon csilingelnek, most erõsen oda voltak rögzítve. Na, szóval egy élmény volt :-D

Ahogy azt korábban már hangoztattam, a “régi” jó kis épületekbõl [az igazán régi, ablaktalan lepukkant épületszárny persze maradt, csak a modern, csupa üveg épületektõl váltunk meg] kipateroltak minket az NSN térigénye miatt, és vadonatúj épület(ek)be települtünk; bár maradtunk a Karaportti campusban.
Elöljáróban annyit, hogy a helyet a “Workplace Resources” tudós munkatársai tervez(tett)ék meg rendkívûl korszerûen és tudományosan, csupán a hely leendõ használóit (illetve azok igényeit) felejtették el megkérdezni elötte…

Az új helyrõl készítettem egy gyors fotósorozatot még beköltözés elött, “csak úgy” ;-) Hátha véletlenül egy “lakberendezõ” szakmunkás ötleteket merít belõle ;-( Ez a minapi HVG-t olvasva sajnos kicsit nagyobb kontraszt, mint gondoltam: “amit a profi ingatlanosok nem tudnak. Ok nem értik, egy kutatás-fejlesztéssel foglalkozó cég esetében a munkakörnyezet minimum egyenrangú motivációs tényezo a versenyképes fizetéssel, a kihívást jelento feladatokkal, a kreatív kollégákkal, a minoségi melót honoráló fonökökkel.”

Nagyjából kétféle munkahely létezik az épületben. Az ablakok melletti sorban van az ún. “flexi-space”. Itt lehet elvileg nap, mint nap dolgozni. Reggel beállítgatod a széket, asztalt (modern ám: gombnyomásra motor emeli), monitort; kipakolod a kis szekrénykédbõl a bögrédet, fülhallgatót, laptopot, papírhalmot. Este aztán visszahányod a szekrénykébe, és másnap más helyen újra felépíted a szentélyedet. Ha csak nem vagy 110%-ban rokkant esetleg aszisztens, akkor nincs saját helyed: minden nap egy új kihívás ;-)

Az épület közepe az ún. “drop-in space”. Ezek a kis ívek munkára alkalmatlan kis kucorgóhelyek (bár szintén asztalállító elektronika zümmög bennük). Az ötlet az, hogy a mobil, folyamatosan mítingelõ managerek két fontos megbeszélés között itt gyorsan elintézhetnek egy e-mailt, kinyomtathatnak egy oldalt a napi sajtóból, vagy mittomén. Átmenetileg, egy-két órás használatra, arra jó. Csakhogy kevés az ilyen típusú ember, a szint [illetve az egész épület] nagyrésze viszont ilyen. Természetesen nincs annyi “flexi” hely, mint ahány nem-mobil dógozót a területre beosztottak, tehát lesznek olyanok, akik bizony ezeken a helyeken fognak 8 órát lehúzni. Aztán még nyolcat. Stb… A Workplace Resorurces tudósait ilyen helyen ültetném csak egy-két hétig, tuti sírva menekülnének….

Ha már a meetingroom szóba került. Természetesen, mint azt bármely “open-office”-ban dolgozó mókuska tudja, hogy telefonálni, beszélgetni illetlenség az asztaloknál, mert az igen zavaró bír lenni pár tíz méteren belül (= az egész emelet hallja, amikor bablevest kérsz vacsorára). Ezért ilyenkor az ember elvonul egy kis két-háromfõs zárt szobába, onnan intézi a telefonját, esetleg ott beszéli meg a project elkövetkezendõ öt percét. Ebbõl következõen az összes korábbi helyen temérdek ilyen apró szobácska volt.
Itt nem… Van két-három “telefonfülke”, ami egyetlen egy székkel van ellátva, így gyors, ad-hoc megbeszélésekre alkalmatlan (bár alapterületébe bõven beleférne további 1-2 szék):

Ezen kívül szintenként (~150 ember) kb. 3-4 nagy (8-16 fõs) mítingrúm található, melyek feltehetõen a nap 24 órájában “foglalt”-nak látszanak majd a “foglalási rendszerben”, de amúgy is csak 2-4 ember lesz egy-egy megbeszélésen (igen hatékony helykihasználás). Csúcstechnológia agyatlanul ismét: a zajos, elavult kivetítõket felváltotta a cool és modern plazma-képernyõ. Igenám, de amíg a kivetítõ a teljes falat bevetítette, és a túlsó sarokból is jól látható volt a lefelé ívelõ grafikon egy szélsz-mítingen, a képernyõk bizony nagyon kicsik ezekhez hatalmas szobákhoz. A legközelebbi székrõl még pont látszanak, de aztán…
Ez persze bizonyos szemponból elõny, hiszen a szoba fala üveg, mindenki belát, titkos, bizalmas anyagok megtárgyalása szóba se jöhet. A másik oldalról (a megbeszélésen résztvevõk felõl) meg a koncentrálást rendkívüli módon zavarja a kinti jövés-menés.

Természetesen a rekreációról se feledkeztek meg bölcs építtetõink. A végeláthatatlan flexi-asztalsort megtöri egy furcsa magastámlás színes kanapé. Funkcióját tekintve — a chil-out-on túl — ez lenne az ad-hoz megbeszélések helye, magas támlája biztosítja, hogy a szófoszlányok nem zavarják a 10 centire ülõ fleximunkásokat, és a 25 centire ülõ drop-in melósokat. Lótúrót, persze hogy kihallatszik, és nem kicsit lehet zavaró emellett dolgozni ;-(

Az épület végén legalább egy üvegfallal elválasztott pihenõ/megbeszélõ övezet. Akár jó ötlet is lehetne, kár, hogy a drop-in asztalok ebbe is belelógnak, zéró privacyt biztosítva mind a megbeszélõknek, mind az ott dolgozni szándékozónak…

Na, hát így néz ki a vadi új iroda. Gyönyörû, dizájnos, csak funkcionálisan alkalmatlan a feladatra.
Egy-két hét használat után jelentkezem majd, hol tart a “change management”, mexoktam-e valahogy avagy sem.

A hétvégén (mint az elõzõ bejegyzésbõl kiderült), villámlátogatásra ideiglenesen hazánkban állomásoztunk.
Nem ment zökkenõmentesen azonban a megérkezés. A repülõút azzal kezdõdött, hogy kicsit késve szállítottak be a gépbe. Mikor mindenki elhelyezkedett, a kapitány elnézést kért, megjelölve az okot: nem találták a gépet ezen az “irdatlan nagy” HKI reptéren: valaki rossz helyre parkolta ;) Eseménytelen repülés után néhány utolsó zötyögõs forduló után ereszkedünk Ferihegy betonja felé, már épp az utolsót egyenlíteném (“fülkidugítás” – tudományosul megnevezve), karnyújtásnyira a kifutó, amikor a hajtómûvek felbõgnek, a gép orra az égnek, és mi rálépünk az “újra dobhat” kockára…
Megvolt életem elsõ átstartolása. Jó, hát nem egy touchdown, még levegõben voltunk, de talán azért jobb így :)
(Arról most feledkezzünk el, hogy vajon a jobb oldali kifutón történõ átstartolás után miért balra kellett fordulnunk — keresztezve a másik kifutó légterét –, miközben a baloldali kifutó végén két gép is ott álldogált felszállásra készen?)
Valami lokális zivatart látott a meteomókus a radaron, ezért átmenetileg lezárták a repteret. Így hát elmentünk megnézni Gödöllõt, majd 20 perccel késöbb gond nélkül landoltunk a “kissé” nedves reptéren. (Késöbb a városban teljesen száraz aszfaltot találtunk — igencsak helyi vízömlés volt ott Vecsésen…)

Mint az több újság is megírta: Nem lesz kordon az Andrássyn.
Ja. Ott nem. Csak egy utcával beljebb… Eddig, ha le is zárták az Andrássyt, az ezzel párhuzamos utcákon még lehetett közlekedni — hiszen ezek azok, amelyek a Hõsök tere felé egyirányúak, a következõ kettõ szinten csak az Oktogon felé lehet közlekedni, legközelebb a Podmaniczky járható északi irányban. Most ügyesen ezt az irányt blokkolták a nagy “védelmi övezettel”. Ráadásul kettõ körül — amikor arra jártunk családot látogatni — már le volt zárva hermetikusan, miközben a menet csak négy körül indult az út másik végérõl, ide ötnél elöbb nem értek el…
Erõszak ellen, hermetikusan. Bravó.

Aki hiszi, aki nem, a Boney-M még létezik. Sõt koncertezik! Itt a “szomszédban” megnyílt egy szórakoztató központ, és most minden még élõ “legendát” felsorakoztatnak az induláskor. A Village People-tõl az Albán doktoron át a Boney-M-ig jönnek szépen sorban.
Well. Még jó, hogy nem széken ültem, mert leestem volna róla, amikor ez az arubai csóka megjelent a nyeszlett testével a színpadon. Kis szõrös vézna testecske, hangja nincs (although Farian [Boney-M's producer] later revealed that Bobby made little, if any, vocal contributions to the group’s records, with Farian himself performing the male parts on the songs. Farrell did, however, perform live.) és hát a mozgáskoordinációja is érdekes. Igaz, 58 éves, mit várjon el az ember (de mondjuk Mick Jagger meg 65…).
A “lányok” azonban jók voltak, és hát végül Bobby is kitett magáért szóval azért jól szórakoztunk ;-)

“Elõhívtam” a múlt szombati Finn-Magyar kosárlabda EB-selejtezõ képeit, és felkerültek >>ide<<.


2008/09/25 08:30:35, gw.altisk-kadarkut.sulinet.hu,http://images.google.hu/...q=trabant...
2008/09/25 09:07:17, gw.fallerj2-vpalota.sulinet.hu,http://images.google.hu/...q=trabant...
2008/09/25 09:07:32, gw.fallerj2-vpalota.sulinet.hu,http://images.google.hu/...q=trabant...
2008/09/25 09:14:38, gw.ai-zsambek.sulinet.hu,http://images.google.hu/...q=trabant...
2008/09/25 09:15:50, gw.zichy-zsambek.sulinet.hu,http://images.google.hu/...q=trabant...
2008/09/25 09:24:02, szerver1.kos-erd.sulinet.hu,http://images.google.hu/...q=Trabant...

Hát, úgy néz ki ma reggel a második órában eljutott az általános iskolás történelem/technikatörténet tananyag a “Trabant” bemutatásáig :-D

A tegnap reggeli lövöldözés áldozataira emlékezve ma félárbócon voltak a lobogók.
A tavaly novemberi mészárlást gyakorlatilag teljesen lemásolta — mint azt sajnos elõre láttuk. ;-(
És ne feledkezzünk meg a korábbi, talán Myrmäkit felrobbantó õrültrõl se; ugyanaz a szitu, csak akkor még nem volt “szokás” az iskolai lövöldözés az annyira majmolt Államokban sem. (Bár, állítólag 1989-ben már volt két halott itt Raumában egy iskolai lövöldözésben.)
A finn kiváló (iskolai) statisztikák mögött talán mégsincs minden annyira rendben, mint az otthonról (sõt a világból) sokan hiszik…
R.I.P.