Vendégségben. A Házigazda (programozó) élete (talán?) elsõ sajtosrúdját készíti. A kinyújtott nyers tészta értelemszerûen kevés derékszöget tartalmazott. Ezt könnyen korrigálni lehetett, így aztán szép szabályos rudakat lehetett szabni ;-)
Szerencsére amúgy nem ennyire kocka õ… ;)
Szintén egy egri bölcselet. Ha nem érted, még nincs gond, térj rá vissza pár év múlva :-D
A derék finnek a Mikulást fáklyákkal köszöntik (a városban esetleg fáklyás felvonulással, itt vidéken csak egy-két, a fûbe kitûzött fáklyával). Merthogy véletlenül pont ma van a függetlenségük napja. Finnország ma 91 éves.
Hát, ez a Red Piano Show elmaradt…
Pedig ez egy nem mindennapi, látványos show lett volna, az tuti (bár “kissé” buzisra volt hangolva, de hát ugye…). Már majdnem kész volt a csarnok, úgyhogy nekem legalább sejtésem van a dologról, a közönség csak sajnálkozhat. Igaz, legalább a repülõ- és vonatjegyeket is visszatérítik nekik a jegyáron felül…
A fények pörögtek, a színpadra az utolsó díszleteket rámoltuk felfelé; éppen csak a helyére kellett volna gurítani(!) a színpadot. [bár szívesen megnéztem volna ezt az aktust, alsó hangon 22 tonnányi volt.]
Aztán jött a hír, mindenki eldob mindent, vissza a startmezõre, kezdõdik a load-OUT. Fél háromkor.
A képen a kirakodás felénél járunk, a színpad kétharmada már “lapokra szerelve” fekszik a kocsikban (amikenk darabja majd’ másfél tonna). A maradék színpadtól hátra (jobbra) felé egy letörés volt (márhogy nem vízszintes volt a színpad), ott álldogált egy csillag közepén a piros zongora — meg gondolom a többi zenész is oda került volna. Mindenféle felfújható fallikus szimbóleumok is ott sorakoztak (pl. hámozott banán, a “zsinórpadláson” meg egy gigantikus felfújható csöcs). Elõre felé a színpad másik része (itt már lebontva) foglalta a helyet az Aréna feléig, (látszik keresztbe az elsõ fénytartó [truss], na az még bõven a közönség feje felett lett volna, szintén rendhagyó elem) a színpad végsõ (leendõ) helyén meg a fényeken túl a mindenféle gigászi neonalakzatokat és ilyesmiket rámoltak láncokra. Ja, meg egy videofal is függött ott, de az is akkora, hogy egy kamionnyi elembõl állt össze. Szóval, ahogy az YLE (az itteni MTV) fogalmazott “masszív színpadi munka” ment pocsékba ma. ;-(
Mire az ajtókat nyitották volna (fél hét), a csarnok már gyakorlatilag megint üres volt.
Ez a kedves kis Hóember álldogál itt a sarkon tüntetõleg. ;)
Ahogy az imént említettem, hûl a levegõ. Ma még láttunk hajókat, csónakokat a kikötõben, ahol a belsõ rész már fagyott volt, talán egy centi is lehetett a jég. Egy motorcsónakos még “kitörte” magát, de ha a többi hajós nem siet, ott marad a hajója a következõ szezonig.
Korán jött, de ránkfér — a sötétség sokkal szebb fehérben.
Helsinki központjában, a Kiasma mellett a Mannerheim lovának seggénél ledöntöttek egy nagy halom havat. Mûvészeti alkotás, címe Talvi 2008 (Tél 2008). Itt a szomszédban, ahol most már vagy két éve csak egy építkezési gödör van, volt a Makasiini — eredetileg az itteni MÁV raktárai (olyasmi, mint a Nyugati mögött volt a mai WestEnd és a Vágány utca között, csak nem annyira lerobbanva, hanem használatban). Ez a Makasiini amolyan mûvészeti meg közösségi hely volt, ahova mellesleg télen nagy halmokba hordták a havat (gondolom a környezõ utcákról lepucolt pelyheket). Na hát azoknak a hóhegyeknek állít emléket ez a rendhagyó “szobor” ;)
(a kép hátterében a finn Parlament látható)
Ps: Tegnap még azt hittük milyen jópofa ez a kupac hó, erre ma reggelre megérkezett a valódi, idei fehér szõnyeg… Jó, hóembert még nem lehet belõle építeni, de a tél elkezdõdött.
Akár hiszitek, akár nem, a Win31 egészen mostanáig éldegélt körülöttünk.
A BBC hírébõl kiderült, hogy PiciPuha idén november 1-tõl nem ad el több Win31-et. Jó, igazából csak arról van szó, hogy néhány célgépen még ez fut(ott), nem igazán normál otthoni használatra maradt fent ilyen sokáig.
De hogy a Virgin és a Quantas Win31-et használjon a repzajain, na azt nem gondoltam volna ;)
Ma az amerikai Disturbed játszott itt, ezzel be is fejezve az európai turnéjukat. Mint minden koncert, este 8 körül kezdõdött, de ezek a hardcode csókák már reggel itt szobroztak a bejárat elött (nem jegyért, a pénztár máshol van). Ha ehhez hozzáteszem, hogy az éjjel fagyott, akkor lehet igazán “csodálni” a teljesítményt.
Mi közben meg raktuk össze a cuccot. Ennyi backdroppot még nem láttam egyben (ez a színes vászon a színpad hátuljánál, általában az együttes logójával). Ezeknek vagy hat különbözõ paplanjuk volt (mondjuk látványos volt, nem vitás), elszórakoztunk egy darabig, míg mindegyik a helyére került (meg a végén vissza a dobozba).
A koncert amúgy teltházas volt. Ami még érdekes, hogy a tömeg alatt jégpálya van, azon kis mûanyag járólapok. Elvileg ezek faltól-falig kitöltik a teret, így nem tudnak mozogni, gyakorlatilag azonban van némi játéka a cuccnak. Na, hát egy rock-koncert nem a mozdulatlan nézelõdésrõl szól, biztos jókat csúszkáltak a srácok ;)
