Szeleshajó
Vasárnap átruccantunk Tallinnba, megmutatni Suzinak az ‘óvárost’. Mivel ilyenkor õsszel a Finn-öböl enyhén dobálós lehet a gyorshajókkal, szokás szerint nagyhajóval mentünk. Ezek a 10 emeletes házak nem nagyon szoktak törõdni a hullámzással, legfeljebb kicsit ringatnak. Picit megszeppentünk beszállás után, amikor megláttuk a kikészített “hányózacskókat” — ilyet nagyhajón nem nagyon láttunk még. Igenám, de kifogtuk az “évszázad szélviharát“, legalább 45-60km/h-ás szellõvel (ez a reptéri meteo-adat, olyan 30 km-re a tengerparttól “bent” a szárazföldön. A nyílt víz ennél azért szelesebb volt).
Fent ültünk a 9. emeleten, és jónéhány fröccsenés felcsapott egészen odáig. Állítólag az volt a “szerencsénk”, hogy a szél nem kelet-nyugati volt, mert ilyen oldalhullámzás mellett ezeket az úszó házakat sem engedték volna közlekedni, de így, hogy elölrõl (dél, dél-kelet) kapta a vizet, “simán” leküzdötte a bukkanókat.
A mellékelt kép már a visszaúton készült, akkor már csak laza 30 km/h-ás fuvallat uralkodott az öbölben, így körbe tudtam billegni a hajón. Ez a hajó boltja (leánykori — pre-EU — nevén: tax-free), az áruk, amik normálisan a szabad polcokon csilingelnek, most erõsen oda voltak rögzítve. Na, szóval egy élmény volt :-D
October 31st, 2008 at 21:02
Mekkora ötlet így rögzíteni a cuccot!