Pont egy héttel Eric Clapton után Santana is eljött közénk.
Amikor elõször hallottam a helyszínrõl, azt hittem, hogy valahol “vidéken” lesz a koncert, mert ilyen nevû stadion nincs is Helsinkiben. Merthogy legutóbb, amikor ezen a focipályán jártam az Olimpiai stadion mellett, még Finnair Stadionnak hívták. Ma éppen Sonera Stadion. Fejlövéssel kéne gyógyítani azt, aki kitalálta, hogy cégekrõl is el lehet nevezni ilyesmit, ráadásul párévente — a ‘marketing budget’ függvényében — átnevezni, had szívjon a nagyérdemû… No mindegy.
Szóval az építés nem volt túl bonyolult, attól eltekintve, hogy egyszercsak elkezdett esni az esõ… Santanának két csurig töltött kamionja érkezett, de ezen felül a hangrendszer (PA) helyi szállító volt. Minden analóg, a keverõpult is dögnehéz “világháborús” darab, amihez ráadásul még egy wing (még egy fél keverõpult) is kapcsolódott, mert a nagy pulton nem volt már elég csatorna ;-) A gitárerõsítõk egy vagyont érnek. Asszem három Dumble erõsítõ is volt a rackben (ilyenbõl összesen nincs 300 se a világon). Érdekes volt a beállás: a színpadon Carlos “helye” mellett jobbra két jó hangos kabinet állt (tetejükön egy Jézus kép). A gitártech bácsi néhány santanás futamott játszott és a kitartott hanggal mászkált közelebb-távolabb a kabinettõl, hogy pont a megfelelõ mennyiségû visszhangot/gerjedést és torzítást szedje össze a gitár. Amint megtalálta a poziciót, megjelölte a színpadot, hogy azt a számot pont itt kell játszani. Aztán ment tovább, egy másik jellegzetes akkorddal, és bejelölte a következõ szám pontos helyét. Érdekes, praktikus “trükk” az egyedi hangzás megfogásához.
A gitárerõsítõk mellett állt egy Leslie is az orgonához (az a kalapos ürge a fenti képen az orgonista), szintén egy analóg kütyü, ettõl vibrál az orgonahang.
És mindezeket a kütyüket csak egy vékony sátor védte a nyári “monszuntól”… A színpad oldalfala a sátor tetejénél (~2,5 méter magasan) ért véget, de ott tele volt gyûrõdéssel. Az esõ természetesen megtalálta ezeket a “zsebeket” és szép nagy víztasakokat gyûjtött. Amit persze illik kilöttyinteni mielött a nyomás átszakítaná a falat és váratlanul valami harmincezer dolláros cuccra zúdulna kétvödörnyi víz. Bár ilyenkor óvatosan, irányítva bökdöstük a zsebeket, de azért mégiscsak fél méterre csobogtattunk ezektõl az ‘ócsó’ kütyüktõl. Nem voltak nagyon boldogok a roadie-k, pláne, hogy ez volt a turné elsõ állomása, még egész Európa elöttük állt…
Végül nem lett semminek sem baja, a koncert elött az esõ is elállt, úgyhogy happy end ;-)
Carlos az egyik számban két gitárt is használt. Lásd fent: az egyik a nyakában lóg, egy másik pedig a kép jobb szélén egy állványon áll. Szépen odagitározta magát az állványos eszköz mögé, majd egy szempillantás alatt átfogott arra a gitárra, azzal folytatta egy kicsit, majd megint vissza a nyakában lógóra ;)
Élveztem a koncertet, Carlos nagyon nyitottan, közvetlenül, lazán zenélt nekünk egy jó 20 számos koncertet, néhány “beszélgetõs” résszel lazítva.
A koncert elött a VIP lelátó pálmafái kontrasztban az idõjárással…
Ja, majdnem el is felejtettem megemlíteni az elõzenekart! Erja Lyytinen és zenekara játszott egy bemelegítõ órácskát Santana elött. Egy kiváló blues-gitáros leányzó (és totál nincsenek még hozzászokva, hogy mások hurcibálják a szerszámaikat utánuk ;) )
Egész kis minifesztivált hoztak össze. Két finn elõzenekar is volt. Az elsõrõl, a Von Hertzen Brothers-rõl lekéstünk (de õket már úgyis láttam elégszer idén), a második viszont Michael Monroe volt, elõször színpadon az új svéd gitárosával Dregen-nel (Az elõzõ hétvégén a Provinssi Rock-on volt az utolsó fellépése a réginek, Ginger-nek). Szokás szerint nagy lendülettel játszottak — és a közönség is vevõ volt rájuk –, Michael alig gyõzte pörgetni a mikrofont azon a nagy színpadon.
