Képek csak úgy…

A Finn Függetlenséget valamint a Télapót nem töltöttük tétlenül, hanem megpróbáltunk idõben eljutni a “falu kúltúrházába” találkozni Gogol Bordelloval.
Ez azért nem volt teljesen triviális, mert vasárnap éjjel óta megállás nélkül szakadt a hó és egyetlen nap alatt közel annyi hullott, mint tavaly egész januárban — pedig az egy rekord hónap volt. Autóásás után az utakkal kellett megküzdeni, mert a nemzeti pirosbetûs alkalmából a szokásosnál kevesebb hókotró küzdött az elemekkel: még az autópálya is vastagon havas volt. Azért épségben megérkeztünk, lendületbõl felparkoltunk egy hókupacra, és így éppenhogy lekéstük az elõzenekart.
De a lényeg szerencsére még csak most következett: Gogol Bordello gypsy-punk-rock ugrálós zenéje (trivia: “Hütz and the Béla Bartóks” az együttes eredeti neve). Az ülõhelyek majdnem teljesen üresek maradtak, mindenki a parketten tolongott (illetve késöbb: ugrált).
Nem tudom hogy bírják az iramot… Egyik szám a másikba folyt, már vagy az ötödiket játszották egyhuzamban, mikor megálltak szusszanni és beszélni pár mondatot. Aztán megint jöttek egymás után a számok. Egyszer-egyszer az elõzenekarból (Gyevocska) illetve valami helyi romaegyüttesbõl (valami Sankkari?) is feljöttek a színpadra, a legvégén már alig fértek el. ;)
Jó mulatós közönség is volt (bár erre a zenére amúgyis nehéz nem mulatni), jól sikerült bulit hoztak nekünk ide a hó közepébe.