Képek csak úgy…

Fred, Annemarie & Ralloú
Ralloú családját ismerve nem is meglepõ, hogy stockholmi rokonok is vannak. ;) Nos, mivel Stockholmot és a múzeumait már úgyis láttuk párszor, most más dolgunk nem volt, mint sétálni egy kicsit a város eddig számunkra ismeretlen részein, majd találkozni a rokonokkal. Nézelõdtünk, beszélgettünk, ebédeltünk egy jó olaszosat, aztán kiautóztunk Stockholm szélére a tengerpartra. Csodák csodája, itt is be van fagyva a víz. Épp morfondíroztunk, hogy vajon elég stabil-e a jég — át akartunk menni a túlpartra –, amikor elzúg mellettünk egy autó, rá a jégre, és nyomja neki rendesen, csak úgy porzott a hó utána. Innen már nem izgultunk nagyon ;-)
Szóval átsétáltunk a szemközti szigeten lévõ “nyári lak”-hoz, egy nagyon takaros kis ház éppencsak Stockholm városhatárán kívül. Igazán jó lehet ez nyáron, talán kipróbáljuk akkor is ;)

Fred nyomja a gázt a házi motorosszánján

Végre valahára Silja Line-nal úsztunk át Stockholmba a hétvégén! Eddig mindig a konkurenciával, a piros Viking Line hajóival mentünk (leszámítva egy rövid ålandi utat), mert az általában nagyságrendekkel olcsóbb. Most viszont akciózott egyet a kék-fehér társaság — meg már mi is mindenképpen ki akartuk próbálni — így elmentünk rokontlátogatni Stockholmba.

A hajón sokat dob ez a központi “sétatér”. A nagy, levegõs tértõl olyan szabadabb az egész, ráadásul a belsõ kabinok is ablakosak. Sokkal látványosabb és a kabinok is “frissebbek” (Ez a hajó idén 20 éves, de a Viking hajói is 26 illetve 19 évesek, szóval nem a kor miatt néz ki jobban).
Az étteremválaszték jobb, mint a piros hajókon, de “mulató” rész az itt elég kevés, és az is nagyon széttagolt.
Szóval tényleg elegánsabb, de talán kicsit unalmasabb az egész cucc.

A Tax Free-ben van egy rész a lányoknak. Az összes többi a fiúké.

Klikk és nagy
Pénteken a Kalléban (eredetileg Kaarle XII, csak ez túl bonyolult a finn nyelveknek) az Apolló Big Band (vagy fúvós-zenekar?) csinált bulit. A mûsor elsõ felében fõleg filmzenéket játszottak, aztán szünet után jött egy énekes csaj is (Laura Virtala, mint kiderült valami musical/színésznõ), és nagyjából régi diszkóslágereket nyomtak. Pl. Dancing Queen oboával és trombitával ;-)
Jó hangulatú buli volt, ügyesek voltak a fúvósok.

(Lent a bárban a csapos meg gyûjti a sörösdobozokat. Ha az ember olyat hoz, ami még nincs neki, az egy ingyensört ér. Kapott egy üres borsodis dobozt, én meg egy teli korsót. Jó biznisz :-) )

Ez itt nálunk álldogál a parkolóban. Azért ilyen furcsa, mert be van dugva a kettõhúszba, és naponta két órát olvad (ez amúgy elég nagy hülyeség, mert így befolyik a víz olyan helyekre, ahova a hó nem jutna el, ott aztán megfagy majd megint felolvad. Nem jó az a karosszériának…), így az oldaláról lecsurgott a hó, de a teteje megmarad. Ott aztán szépen rétegesen látszanak a havazások és a napsütéses napok ;-)

Klikk és nagy

Hirtelen felindulásból vettünk egy sífutó szettet. Évekig csak béreltünk, mert az az évi pár alkalom, amikor sífutásra adjuk a fejünket, olcsóbban kijön úgy.
Viszont megvan az a baromi nagy hátránya, hogy csak a bérlés helyszínén (általában a bodomi-tó behavazott jegén) lehet siklani.
Most viszont kitágult a horizont ;-) Ki is mentünk a “nyílt vízre”: a tengeren mentünk egy pár kilométeres kört, a rengeteg sziget között “szlalomozva”. Az egyik szigetre (Miessaari) szépen akkurátusan ki voltak téve körbe a “partra lépni tilos!” táblák. Ez valami katonai bázis volt sok antennával (meg pár ágyuval/löveggel, de ezt már csak a bing-en láttam — a google maps-en ügyesen pont felhõbe burkolódzik a tenger azon része).

Kicsit késõn értünk ki, már lefelé ment a Nap.

Klikk és nagy