Képek csak úgy…

Van az a bizonyos Szlengblog, ugye. Még 2008-ban megnevezték az Unikumot, mint Gömbkóla, akkor még senki sem sejtette, hogy lesz is ilyen :)
Norvégiában, Tromso-ben sétálgatva, egy marokkói kebabosnál találkoztunk a jelenséggel. A gömbkóla is marokkói illetõségû, nem tudom, hogy máshol is forgalmaztak-e focisított kólát.
A kólában amúgy nem tudom, hogy mi van (úgy néz ki folyadék az nincs): a kézipoggyászban két szakaszon is simán átengedték a repülõréri röntgenboyok, míg a fogkrémre ugrottak azonnal. :-o

UPDATE:
Sam. Joe talált a sufniban hasonló ereklyét az elõzõ FociVB-rõl is:

Ez a nap a Rammsteinrõl szólt. (megtaláltad a monitort az átlátszó dob alatt? Nem rossz súgógép ;) )
Reggel — mit reggel, hajnalban! — elkezdtük betolni a temérdek cuccot a színpadra. Baszott nagy kellékek, abból meg sok. A villanyszerelõknek is akadt dolguk, külön betápot kellett építeni a masszív energiaigényükhöz. Aztán az újonnan hozott generátor is beszart kicsinykét, lóhalálában kerítettek egy másikat. Azt már le se emelték, ott a nyergesvontatón üzemelték be ;-)
Gyakorlatilag nem volt a színpadon, de a színpad mellett se annyi hely, hogy egy gombostût leejtsen az ember. De nem csak a színpad volt tele, hanem a légtér is:

A zsinórpadláson szép nagy lámpák és motorblokkok meg a tököm tudja még mi minden kapott helyet.
Kapunyitás 13:00-kor volt, pont addigra sikerült elkészülni és eltakarni mindent. Pár perccel késöbb futva megjelentek az elsõ Rammstein rajongók, akik ettõl a perctõl kezdve nem mozdultak az elsõ sorból a nap végéig…

A nap az X-stage-en Kari Tapio-val kezdõdött, ami ugyan érdekes választás egy rockfesztiválra, de hát otthon a Szigeten is folyton teltházas volt a Slágerfesztivál sátor Korda Gyuri bácsiékkal. Meg hát õ az egyik (ha nem A) legnépszerûbb énekes ezen a földdarabon.
Aztán az Ismo Alanko & Teho-osasto folytatta a sziget-színpadon (mint látszik a videón, még a Nap is kisütött mára!).
Viikate itt is elõfordult, de most nem néztük õket sokáig. El is mentem egy kicsit szunnyadni, az a két órányi alvás nem volt kielégítõ a múlt éjjel.

Stam1na és Bullet For My Valentine volt a két “elõzenekar” — már amennyiben ez a fogalom létezik egy fesztiválon.
Aztán jött a fõ attrakció, amire olyan 22.000 ember volt kíváncsi (úgy, hogy idén tavasszal már jártak itt Helsinkiben az Arénában).

A BFMV után fekete függöny mögé bújt a Nagyszínpad. Amíg azt páran tartották, mi kicsit szétdobtuk a berendezést. A fenti képen még bebugyolált kerekekrõl és motorblokkokról lekerült az “álcaháló”, az elöbbi videókon látható függönytartó truss-t is le kellett varázsolni, meg egy kicsit betolni ezt-azt.

Aztán lehullt a függöny, ami átváltozott egy irdatlan német zászlóvá, majd az is lerobbant és kezdetét vette a show. A zene az olyan, amilyen, de a show! Itt egy videó a Du Hast-ról, csak úgy mutatóba. Pirotechnika, fények, díszletek, futópad, csillogás, mittomén. Ami belefért.

A koncert után még rámoltunk egy kicsit, aztán csendben elosontunk a hajnali kettõkor induló hálókocsink irányába. Érdekes, hogy amit nappal 2-3 óra alatt megtesz a vonat, éjjel 5-6 óráig tart. De így legalább tudtunk aludni egy kellemeset a hétfõi munkanap elött :-) (ami azért ennek ellenére nagyjából kimaradt)

A Nagyszínpadon a délutánt a PMMP kezdte. Jobban szólt ugyan, mint múltkor a Kivenlahti rock-on, de ott sokkal dinamikusabbak voltak a leányok.

El ne felejtsem, még a PMMP elött, a sziget-színpadon a jónevû Puolustusvoimien Varusmiessoittokunta (Honvéd Sorozottak együttese?) nyomta a bulizenét. Vendégénekesnek ott volt Osmo Ikonen és mégvalaki nagy szemüveggel, kicsit baltával faragott arccal, de jó hanggal. A kora délutáni idõponthoz képest már elég sok nép táncolt a tényleg jó “bemelegítõ” zenére.

Nade aztán leszakadt az ég. Bár a Sonata Arctica felkészült a válaszcsapásra, és telerakta propán-bután gázfõzõvel a színpad elejét.

Sonata Arctica megnyitja a piro-szezont. Érdekes, hogy mindig a dobosok vannak besózva a legjobban. Itt is a dobos srác gyúrta és lazította a lábát, ütötte a levegõt a dobverõivel meg úgy egyáltalán izgult rendesen a színpadra robogás elött.

Hát, szombat volt a vizes nap, még egy kis szivattyúzás is beugrott a színpad mögött.

Nem mindenkinek jutott szép formatervezett dizájner-csizma…

Késöbb az Atreyu lépett a Nagyszínpadra, majd átvonultam a szigetre egy kis Disco Ensemble-t hallgatni, mielött befejeztük volna a napot a

Cypress Hill-lel. Kicsit fáztak a srácok, pedig ugráltak mint állat.

Igen gyors pakolás után irány a hálózsák, mert vasárnap hajnali fél hatra jön a Rammstein…

Idén (is) bepofátlankodtam az egyik legnagyobb finn fesztiválra, gyakorlatilag visszakézbõl a Nagyszínpadra irányítottak ;-)
A cél a Rammstein megtekintése volt, hiszen idén télen/tavasszal pont lemaradtam az Aréna koncertjükrõl. A Provinssin direkt nekik egy baszott nagy (és masszív) színpadot építettek — mint látszik, a “normál” fesztiválfelszerelés a színpad feléig sem ér fel. Miközben a világ grammokban méri a CO2 kibocsátást, a Rammsteinre pár nagyságrenddel nagyobb CO2 várakozott a színpad mögött. Ezekbõl lesznek a mindenféle látványos kilövések.

Idén Nagyszínpados: Mew(DK), Lauri Tähkä & Elonkerjuu (FI), 30 Seconds to Mars (US), PMMP (FI), Sonata Arctica (FI), Atreyu (US), Cypress Hill (UK), Stam1na (FI), Bullet For My Valentine (UK), Rammstein (DE)

Na de kezdjük az elején. Elvileg sátras szállás volt, ezért az elsõ utam a kempingbe vezetett:
[továbbisvan, mondjammég?]
(more…)

Múlt hétvégén volt minálunk a Kivenlahti Rock, az espooi rockfesztivál (péntek-szombat-vasárnap). Szép nagy területnek gondoltuk, több színpad is szerepelt a mûsorban, meg kajáldák meg minden. Na, hát egy salakos focipálya és a mellette lévõ parkoló alkotta a helyszínt. Csoda, hogy a Szigettõl annyira oda meg vissza vannak a “külföldi vendégek”? ;)
De nem is ez a lényeg. Az eseményt egy Nagy Ausztrál Sör(jellegû ital) gyártó cég szponzorálta, csak az õ sörüket lehetett kapni. Viszont az állítólag csak jéghidegen az igazi. Ezt marketingtámogatva, a hûtõkön ott a hõmérõ, -1 — -3 fok az uralkodó tartomány… Az idõjárásról asszem elég annyi, amenyi a pultoskislányról látszik (sapka, sál…). Ki a fene akar ilyenkor szuperhideg túlhûtött sört inni?! Miért nem lehet csak “normálisan” hûtöttet kiszolgálni?

No comment…
(vonatközlekedési gyorshírek)

Egy Sziget-napijegy áráért kipróbáltuk (szigorúan nézõként/hallgatóként) a helyi rockfesztiválunkat. A szombati, viszonylag napfényesnek ígérkezõ napot választottuk, PMMP-vel a “sztárlistán”. A “nagy”-színpadhoz a Viikate (lásd fent) poénkodásai között érkeztünk meg; már-már megtelt a salak is ugráló fanokkal. Aztán kis sörözés következett, miközben valami szólt a sátorból (a “másik” színpad).

A következõ fellépõ a Disco Ensemble volt, aki a nevével ellentétben közel sem Disco-t nyom. Korábban már találkoztam velük valamelyik fesztiválon, nem hagytak rossz emléket. Bár a basszeros az NDK-s bajszával és pajeszával eltévedt pár évtizedet ;) Na, most is pörögtek becsülettel, a közönség is mozgolódott — de az is lehet, hogy ez már a közben eltûnõ Nap és egyre sûrûbb felhõzetnek volt köszönhetõ (ti. ugrálva kevésbé fázik az ember).
Sajnos a felhõsûrûség elérte a kritikus tömeget és leszakadt… A közelben a sörsátor segített ki átmenetileg, majd egy gyors rohammal bevettük a “másik” színpad sátrát, ahol végülis egész kellemes reggie szórakoztatott (Jukkapoika & Sound Explosion Band). Szerencsére az esõ is elállt, így visszamerészkedtünk az est fõattrakciójához, a PMMP-hez. A lányok egész érdekes mozgáskombinációkat vetettek be két éneklés között; a lehetõségekhez mérten szép látványos show-t csináltak (közben megint vizesedett az idõ, így nem láttam pontosan minden részletet).
Bár eredetileg — ötlet szinten — felmerült, hogy a vasárnapot is meglátogatjuk, az enyhén átfagyott testünket hazacibálva ezt igen gyorsan elfelejtettük…

Hát izé… Szegény kicsit megöregedett, megszélesedett. Nem volt egy egetverõ show, na. ;-(
Úgy mozgott, mint mondjuk az orákulum a Mátrixban (egy néger mámi a konyhában). Hangja még csak-csak elõcsillan, de a turnézást szerintem vagy tíz éve abba kellett volna hagyja…
Nem azért, mintha a kor számítana — pölö Tina Turner szintén nem mai csirke, és úgy végigpörögte a showt, hogy tényleg öröm volt nézni — de ha minden szám után hosszú percekig kell pihenni, akkor talán már nem kéne erõltetni az élõ fellépéseket.
99-ben volt itt Helsinkiben, ugyanebben az arénában, akkor még így nézett ki a koncert plakátján:

A load-out meg olyan laza volt, mint egy vasárnapi piknik, ennek megfelelõen viszonylag sokáig elpiszmogtunk vele. Ahogy beszélgettem a videós roadieval, kiderült, hogy a tegnapelötti Green Day videósa (Sharky, akivel én dolgoztam, kölcsönös megelégedésre) a jó haverja. Aztán az is kiderült, hogy miért tûntünk egymásnak ismerõsnek: két éve már találkoztunk az R.E.M. koncertjén ;)

UPDATED

Megvolt a Green Day “minifesztivál”. Két elõzenekar is volt, a svéd The Hives és a lassan már-már vénülõ Joan Jett and The Blackhearts (Bad Reputation [ezzel kezdtek], I Love Rock ‘n’ Roll)
Publikusan az eseményt Kylasaari elhagyott kikötõjében tartották. De nézzük csak, a tour szerint valójában hol is vagyunk :-D

Tény és való, a sarkon volt egy klasszikus, ám szerencsére kicsi cigánytelep, fõleg román és bolgár rézbõrûekkel. Szociális központnak álcázva.
A koncert amúgy nagyot durrant, annyi pirotechnikát ellövöldöztek, amennyit még a Magyar Honvédség is megirigyelhetett volna a sorállomány kiképzésénél.
Ezek az amerikai idióták rendesen felpörögtek (kicsit túlóráztak is), a dobos úgy feldobva jött le a színpadról, hogy ihaj; végigpacsizott mindenkivel, aztán tovább szárnyalt a konténerek felé.

A közönségben a szokásosnál is több kis- és gyerekkorú tartózkodott, úgylátszik ez a poppos punkrock esti mesének is elmegy.
A nagyobb kölkök (akik ugye még mindig elég alacsonyak, de már esélyük volt valamit látni) kisebb dombocskákat kapartak a talpuk alá a területet beborító kövekbõl ;)

Jaigen, és elrámoláskor valahogy hozzámkerült egy pár alig használt nevesített (Tré Cool) dobverõ is:

UPDATE: Hehe, a Novarockon ugyanebben a felállásban nyomták a mûsort: The Hives, Joan Jett és a Green Day szépen egymás után (szombat, kék színpad). Csak egy csomagban eladók ;)

Az ember nem esik kétségbe, ha a finn pusztákon hirtelen Volvót kell javítania. Elõveszi a kisbaltát, és megfaragja a motorháztetõt.