Képek csak úgy…

A reptér felé kellemesen telt az idõ, a taxisofõrrel megbeszéltük a vantakoski-i vidrákat. [Ritka a beszédes finn, meg kell becsülni az ilyet.]

A kellemetlenebb részek a gép fedélzetén következtek, amikor rájöttünk, hogy a Malév fölött is eljárt az idõ és a válság. Sör nem volt, a kaja pedig (valószínüleg költségcsökkentés címén) egy fél sajtos szendvics volt amit hindutól muzulmánig mindenki elnyelhet. Kóser kajának (ami a régi békeidõkben álllítólag még sok-sok fogásból állt) is csak egy narancsot, egy almát és egy csomag pászkát adtak [valószínûleg a sabbathra tekintettel]. Szerencsére valaki nem kérte a sajtos szendvicset, így Tamásnak is jutott. Mindezek mellett üditõen hatott a finn nyelvû biztonsági bemutató jellegzetes magyar kiejtéssel.

Miután megérkeztünk Budapestre, ettünk a Ralloú szüleinél, majd bementünk a Múzeum cukiba “egy sörre”, ahol aztán Matusz már alig bírta nyitva tartani a szemét.

Hazamentünk és lefeküdtünk. Ralloú és Tamás örömére Matusz förtelmes hortyogásba kezdett, amit csak a vizespalack pattogtatására [ez a trükk véletlenül derült ki] szakított meg egy-egy kis idõre (ezt a következõ éjszakák optimizálásánál majd figyelembe fogjuk venni).

Az “itt már jártam” két új zászlóval bõvült, mivel meglátogattuk a Holt-tenger környékét. Hárman mentünk, Ralloú, Matusz meg Tamás. Matusz végig jegyzetelte a túrát, a következõ bejegyzések fõleg az õ tollából származnak [bár Tamás itt-ott belekotnyeleskedik majd].

Tessék továbbkattintani a jobb felsõ sarokban ;)