Irány Közel-Kelet! (01)
A reptér felé kellemesen telt az idõ, a taxisofõrrel megbeszéltük a vantakoski-i vidrákat. [Ritka a beszédes finn, meg kell becsülni az ilyet.]
A kellemetlenebb részek a gép fedélzetén következtek, amikor rájöttünk, hogy a Malév fölött is eljárt az idõ és a válság. Sör nem volt, a kaja pedig (valószínüleg költségcsökkentés címén) egy fél sajtos szendvics volt amit hindutól muzulmánig mindenki elnyelhet. Kóser kajának (ami a régi békeidõkben álllítólag még sok-sok fogásból állt) is csak egy narancsot, egy almát és egy csomag pászkát adtak [valószínûleg a sabbathra tekintettel]. Szerencsére valaki nem kérte a sajtos szendvicset, így Tamásnak is jutott. Mindezek mellett üditõen hatott a finn nyelvû biztonsági bemutató jellegzetes magyar kiejtéssel.
Miután megérkeztünk Budapestre, ettünk a Ralloú szüleinél, majd bementünk a Múzeum cukiba “egy sörre”, ahol aztán Matusz már alig bírta nyitva tartani a szemét.
Hazamentünk és lefeküdtünk. Ralloú és Tamás örömére Matusz förtelmes hortyogásba kezdett, amit csak a vizespalack pattogtatására [ez a trükk véletlenül derült ki] szakított meg egy-egy kis idõre (ezt a következõ éjszakák optimizálásánál majd figyelembe fogjuk venni).
February 26th, 2010 at 11:02
Vantakoski-i vidrák?
February 26th, 2010 at 14:05
Térült-fordult a szó ;) Kirándulásról, túrázásról beszéltünk, amikor Vantakoski mellett elhajtottunk. Ekkor hivatkozott a sofõr valami ott élõ állatra, amit nem értettünk finnül (õ meg nem tudta se magyarul, se angolul), így körbeírással próbálkoztunk. Szóval jó pár percig — mint késöbb kiderült — a vidrák viselkedésével voltunk elfoglalva a taxiban.
February 27th, 2010 at 12:02
8-) Úgy hangzott, mint valami MB II… izé FB II focicsapat neve. 8-)