Képek csak úgy…

A reptér felé kellemesen telt az idõ, a taxisofõrrel megbeszéltük a vantakoski-i vidrákat. [Ritka a beszédes finn, meg kell becsülni az ilyet.]

A kellemetlenebb részek a gép fedélzetén következtek, amikor rájöttünk, hogy a Malév fölött is eljárt az idõ és a válság. Sör nem volt, a kaja pedig (valószínüleg költségcsökkentés címén) egy fél sajtos szendvics volt amit hindutól muzulmánig mindenki elnyelhet. Kóser kajának (ami a régi békeidõkben álllítólag még sok-sok fogásból állt) is csak egy narancsot, egy almát és egy csomag pászkát adtak [valószínûleg a sabbathra tekintettel]. Szerencsére valaki nem kérte a sajtos szendvicset, így Tamásnak is jutott. Mindezek mellett üditõen hatott a finn nyelvû biztonsági bemutató jellegzetes magyar kiejtéssel.

Miután megérkeztünk Budapestre, ettünk a Ralloú szüleinél, majd bementünk a Múzeum cukiba “egy sörre”, ahol aztán Matusz már alig bírta nyitva tartani a szemét.

Hazamentünk és lefeküdtünk. Ralloú és Tamás örömére Matusz förtelmes hortyogásba kezdett, amit csak a vizespalack pattogtatására [ez a trükk véletlenül derült ki] szakított meg egy-egy kis idõre (ezt a következõ éjszakák optimizálásánál majd figyelembe fogjuk venni).

Az “itt már jártam” két új zászlóval bõvült, mivel meglátogattuk a Holt-tenger környékét. Hárman mentünk, Ralloú, Matusz meg Tamás. Matusz végig jegyzetelte a túrát, a következõ bejegyzések fõleg az õ tollából származnak [bár Tamás itt-ott belekotnyeleskedik majd].

Tessék továbbkattintani a jobb felsõ sarokban ;)

Történt egyszer, egy globális nagyvállalat élletében, hogy valaki csinált egy disztribúciós listát a levelezõ rendszerben, amin minden egyes dógozó rajta volt. Jól jött a “szokásos” belsõ marketing leveleknél. Telt múlt az idõ, egyszercsak valamelyik ilyen belsõ spam feladója a CC mezõbe írta ezt a “titkos” listát, egy másik okos meg válaszolt rá (kitalálod-e? “Reply all”-lal…). Innentõl a pokol elszabadult, 127 levél után sikerült valakinek lelõni azt a levlistát, addigra nagyjából 10 millió felesleges e-mail keringett a rendszerben (mert persze ráadásul néhány ûberokosnak minden levélre “read-receipt” kérést kell ám rakni. Hogy meglepõdhettek a hatvanezer tértivevényen ;) )
Mivel ez péntek délután történt, egy csomóan a vidámabb oldalát is látták az õrületnek.
Megtudtuk, hogy a Picipuha ezt már 2004-ben (illetve elötte valamikor) lejátszotta magával. De ilyenre én is emléxem már ennél a cégnél, vagy annak a félig-német leányánál. Pár évente elõfordul, a lefolyása nagyjából azonos. Most is úgy zajlott minden, ahogy ilyenkor “szokott”: Kérdés. De miért nekem? cc: valami kompetens emberke (mintha a “kompetens” nem lenne benne az -ALL-ban), Téves címzés, én nem tudom! Hagyd abba, nem látod, hogy mindenki? válasz(ok) az eredeti kérdésre, kérdés recall (ekkor már minek…), hagyd abba, nem látod, hogy hülye vagy? Nem látod, hogy reply all? Én ugyan látom, de te vagy hülye! Stop it! Vegyetek le errõl a listáról! Stop it! Engem is! Engem is! Ha már itt van mindenki, egy kávét? Stop it! Stop the stop! Milyen stop? Azt tudtátok, hogy az xy belsõ szolgáltatást az y:// címen milyen jól el lehet érni? Közben az óceán túloldalán is felkelnek, a spanyol ajkúak nem beszélnek angolul. Elindul egy spanyol nyelvû “hagyd abba” szál is. Románok se beszélnek, pláne nem írnak angolul, azt a kicsit is csak fonetikusan (lásd a torta utolsó szeletét). Stop the stop! Wow! Johannesburg checking in, Hi for everyone! A román nem adja fel, nem érti mi folyik, de részt vesz benne több levéllel. For God sake! Stop the “Stop the Stops”! [Ezen a ponton végre az IT blokkolja a threadet]
Volt egy kedves dolgozó, amelyik egy tortadiagrammal válaszolt az addig összegyûlt adatokat feldolgozva:

Szinte sajnálom, hogy most elutazunk, különben hétfõn custom made pólóban jelennék meg a melóhelyen :-D

Ez egy fél napnyi munkám. Pihent agy rulez.
A vonalak az egér útját rajzolják ki, a pontok meg a “várakozó” egeret jelölik. Minél tovább maradt nyugton a kurzor, annál nagyobb a pötty.

Ma a cégnél a bringatároló egy újabb közlekedési eszközzel bõvült :)
Végülis ez a méteres hó (meg a sokméteres hóhegyek) ideális terep a mindennapi síeléshez ;)

Itt járt egy újabb legenda (vagy legalábbis azt hittem, hogy azok…)
Az Aréna elõterébe ügyesen pont befér egy kamion, így nem kellett kint fagyoskodni. Viszont cserébe csak egyesével fértünk a cucchoz, azt a hét-nyolc kamionnyi bigyót úgy délután háromig építgettük össze. (külön jólesett, mert kettõtõl mítingem volt a Cégben. Azt hittem addigra már végzünk. Még szerencse, hogy van WLAN az Arénában, így a fenti kocsmából konferenciabeszélgettem :-) )

Sajnos nem követtem a DM pályafutását az utóbbi években, pedig ha megteszem, kisebb elvárással jövök a koncertre. Én viszont a régi, számomra ismert hangzást kerestem, és azt bizony nem kaptam meg… Jó kis tuc-tuc-os zene, meg látványra se volt rossz a koncert, csak éppen nem volt Depeche Mode-os…

Ha ön pontosan megcímzi postai csomagját, az biztosan a rendeltetési helyére érkezik.