Képek csak úgy…

Január 24-28 között (pont a pesti Filmszemlét megelõzõ héten) volt itt HKI-ben egy “kis” dokumentumfilm-fesztivál, valami 120 filmmel. Ez azért jó, mert normálisan esélyem sincs finn filmeket nézni, de itt angol felirat kerül rájuk. Ezen felbuztulva rögtön egy amerikai filmmel kezdtünk, ami finnül volt feliratozva, de ez mellékes :) Egy halom érdekes filmmel kerültünk szembe, ezek egy részérõl az euroASTRAn regélnék inkább.
A fenti kép egy rendhagyó filmbemutatón készült. A Revolution! címû film premierjén együtt énekelt a közönség a filmmel és az alkotókkal (a mikrofonnál az Agit-Prop énekese [balra] és a film rendezõje, de a többiek is ott ültek körülöttem). A felkészültebbek kis ledes lámpácskákat hoztak, a többiek a mobiljukkal világították a “szövegkönyvet” az ismeretlenebb dalrészleteknél… :) Térhangzás Live!

Most, hogy (a globális felmelegedés ellenére) lehullott egy kevés hó, elõ lehet venni a téli sportszereket, és megkezdeni az idénynek megfelelõ edzésterv kialakítását. Például a hóbiciklizés egy jó ötletnek tûnik.

Miután TRf blogjába csak regisztráció után lehet írni, úgy gondoltam, hogy a “trackback” egy fájdalommentesebb megoldás a reagálásra :) Tehát:
Jelentem, nem minden hülyeség Magyarország központú. Igenis, a faszság univerzális. A finnek (lálálá) is képesek ugyanerre, sõt! Ha egyszer felbontanak valamit, az egy jó félévig úgy is marad. Ha kiásnak egy lukat tavasszal, az bizony egész nyáron ott van (ha a lukat vissza is temetik, aszfaltot azt nem raknak a tetejére). Majd az elsõ fagykor állnak csak neki aszfaltozni (mi sem kell több egy tartós fedõréteg létrehozásához). Vannak a környékünkön kátyúk, amik minimum 3 éve léteznek. Néha betömködik õket, azt egy-két hét alatt kijárják az autó megint. Nagyritkán aztán kihasítanak egy nagyobb darabot a felszínbõl, hogy rendesen leaszfaltozzák, de ez évek kérdése… [Ugyanakkor pozitívan megjegyzendõ, hogy a nagyobb forgalmú utakat (értsd autópálya, autóút) évente, kétévente újraburkolják]
Ehhez a témához tartozik a fekvõrendör-fetish. Az a mellékút, ahol lakunk, két fõutvonalat köt össze, mondjuk egy kilométer hosszú. Ebbe belefér 2 körforgalom, és 11 (értsd tizenegy!) bukkanó + egy tök felesleges lámpás keresztezõdés (virtuálisan nulla keresztforgalommal).
Egy szó, mint száz – és bár ettõl neked nem lesz jobb, de – az a kurva ország nem lóg ki a sorból, csak hozza az átlagot.
Vagy csak a finnugorok hülyék. (?)

Ez egy szedett-vedett bejegyzés csupán…
1. Csak a jegyzõköny miatt: MA végre igazán megérkezett a tél Finnországba: szép 10-15 centis havat kapart el a hókotró ma hajnalban az ablakunk alatt az útról.
2. Találtam egy olyat, hogy Radioblog. Ez arra jó mondjuk, hogy zenéket “bloggolhat” az emberfia. Gyorsan frisítettem is a londoni Gotan Project és a pesti Quimby bejegyzésemet, mostmár nemcsak kép, de kívánság esetén hang is van! :-) Egy ízelítõ ide is azért:

Az a kis európai szellõ, vagy az enyhe idõjárással járó töménytelen víz kicsit megemelte a Finn-öböl vízszintjét. Annyira, hogy Helsinki belvárosáról már elkezdtek mindenféle vészforgatókönyveket írni, meg homokzsákokat készíteni.
Mi csak a szokásos Haukilahti “túránkon” (értsd: kávé+süti) döbbentünk meg a magas vízen. Mondjuk összehasonlításul 2006 márciusában így nézett ki (a lámpa most a vízben állva világít, akkor meg volt fél-egy méter a jégfelszín és a lámpa alja között):

Ezúttal Stockholmban a Városházát néztük meg, jó alaposan. Bár a Nobel-díjakat nem itt adják át, a bankett viszont a városháza dísztermeiben zajlik. A fõ helyszín a “Kék Terem”, ami vörös téglákból épült (eredetileg kék vásznat akartak a falra húzni, de az építésznek megtetszett “nyersen”. A kék vásznat kihúzta a tervbõl, de a nevet már nem nagyon lehetett megváltoztatni). Itt található a fõ asztal a díszvendégekkel (királyi család, Nobel-díjasok). A szomszédos Arany teremben is vacsorával kezdõdik a bankett, viszont azt késöbb táncparketté varázsolják. Szegény béke Nobel-díjazott nem vesz részt ezen a ceremónián, az õ díját Oslóban adják át…

Békésen üldögélünk a hajó seggében, búcsúzunk a távolodó Helsinkitõl, amikor egyszercsak pezsgõt kínálnak. Sorsjegy is jár mellé, mint aztán kiderül. Hát, ha már így jártunk, megvárjuk a sorsolást, bár ilyen helyen sosem nyerünk. Most viszont kihúzták a számot, mienk lett egy üveg behûtött pezsgõ! Jól indul a stockholmi kiruccanás. :-)

Nos, egész tegnapig Budapest és Helsinki idõjárása mintha össze lett volna kötve. Ám ma hajnalra Helsinki fokjai elhúztak Pestre, így itt nulla, ott meg tizenpár Celsiusnak örülhetnek a népek. Lett is rögtön havas táj emitt, remélem mostmár így is marad – különben semmi síelés nem lesz idén… Azért ennél hidegebb kéne, hogy a tavak (ad absurdum a tenger!) befagyjanak, de hát ne legyünk telhetetlenek.

Gyönyörû napunk volt vízkeresztkor, a kedvenc Haukilahti kávézónk is kinyitott. Az õrült finnek megállíthatatlan sorokban araszoltak a nulla fokos tengerbe megmártózni – ezúttal azonban nem csak idõsödõ hölgyek, de férfiak is becsobbantak. Hát jégkockák nem voltak idén…
Nem tudom mindek szurkoljak igazán, hogy maradjon ilyen napos kellemes tavaszi idõ, vagy kezdõdjön végre el a tél…