Képek csak úgy…

Idén nem a Matáv-székház festõdött be fénnyel (mint az már talán hagyományosnak volt mondható), hanem a Március 15. tér. Úgy ahogy van, szõröstül bõrüstül. Egy érdekes átlátszó gomba nõtt a tér közepére, ahonnan az teret és a környezõ házakat bevilágították – ráadásul naponta cserélõdõ mintákkal. Tök jó hangulata lett az amúgy kicsit lepukkant térnek a színes fényektõl :)
Szilveszter, buli! Kicsit túlterveztük a kaját, még a jövõ héten is ezt eszik az összes rokonaink/ismerõseink. Ettõl eltekintve kellemesen telt el a szilveszter este. Idén (is) lehetett tüzijátékot venni, be is ruháztam egy 50 és egy 16 csöves pirotechnikai arzenálba néhány kisebb “vacak” kíséretében. Éjfél után levonultunk a Vörösmarty tér mellé, és elsütöttük õket. Hát a 16-os kétségkívül több volt, mint egy petárda, de nem ment túl magasra. Node az 50-es telep! Amíg az lõdözött, a “konkurens” tüzijátékok is kicsit megpihentek: õk is ezt bámulták. Különféle magasságig tûzcsóva, fent valami színes robbanás, majd csillám/villogássá vált. Jó buli ez a tüzijátékosdi :)

»»» B Ú É K ! «««

A Gödörben (illetve a levezetõ lépcsõn) “Karácsonyfa” kiállítás van, mindenféle érdekes fenyõfa kompozíciókkal. Ez a Varjúfa tetszett meg közülük :-)

A Belvárosban elég sokat mászkálunk mostanában – lévén, hogy ezúttal itt szállásoltuk el magunkat. Egyszerûen megdöbbentõ, hogy majd’ minden második autó szélvédõjében ott díszeleg a “mozgásában korlátozott személy részére” szóló igazolás… Ez itt épp egy Chrysler PT Cruiser ablakában volt, de ezer másikat is látni az utcákon. Némelyik “csak” szabad szemmel is láthatóan fénymásolat, a többi “valódi”. Talán az egyik legmedöbbentõbb egy víz/gázvezetékszerelõ furgon volt ilyen kis cetlivel ellátva. Csövekkel, szerszámosládával…
Mit mondjak… :-(

A koncert elõzenekara Frenk volt, akit még a Szigeten “ismertünk meg” (ott is valaki ismertebb elött játszott a PestiEst színpadon). Érdekes egy fazon, annyi szent, de kellemes zenét játszik. Íme:

Nade a lényeg ma az, hogy a Quimby 15 éves születésnapi buliját tartja itt a Pecsában. Végre visszatértek az “életbe” (a legutóbbi koncert túl steril volt), és egy fergeteges bulit nyomtak le. Annyi ráadás volt, hogy az összes BKV járat befejezte mûködését mire kiértünk a Ligetbõl! Az összes “régi slágert” eljátszották, ráadásul a friss számaik is egészen jók lettek (csakhát az elõzõ album nem, dehát annyi baj legyen). Néha a közönség rázendített a “Boldog születésnapot”-ra (hol a “Hepibörzdéééj”-re, hol a Halász Jutka-félére).

Kati & Csaba visszatért Fingországba – szegények már épp mexokták Franciaországot, erre most megint északon találják magukat… Mondjuk a mi legnagyobb örömünkre! :)
Hoztak finom büdös és szagos, folyós és törõs sajtokat meg igen kiváló kolbász/szalámikat is a Frankoktól, ezek elfogyasztásával ünnepeltük meg visszatértüket a Pagonyba(n). Kép ezúttal nem készült, ragadt a kezem a jó kis Brie-tõl ;)

Hát, ma elég érdekes gondolatok kavarogtak bennem :) A karácsonyi glögi és süti mellé kaptunk egy gyerekkórust is a közeli általános iskolából…
Nahát elõszöris a hajdani saját magam jutott eszembe, huszonpár éve én/mi is csináltunk ilyesmit. Csakhát mi hajdanán – jó kisdobosként/úttörõként – mondjuk öregek otthonába jártunk. Vagyis most – a kottaálvány túloldalán ülve – úgy éreztem magam, mintha egy lakó lennék az öregek otthonában. :) Hogy szalad az idõ ;)
Aztán meg csodáltam (talán irigyeltem is õket?), hogy el vannak látva hangszerekkel! 10 évesen minket legfeljebb furulya meg zongora mellé engedtek – annak ellenére, hogy elvileg mi is zenei osztály voltunk -, ezek a srácok meg egy halom hangszeren (fuvola, xylofon, gitár, dob, stb.) játszanak egészen elfogadhatóan. Mint kiderült, azért ez nem “általános” itt a Fingeknél, õk itt egy speckó zenei osztály voltak. De akkoris… ;->

Azt hittük, hogy végre vége a bontásnak a szomszédban (Nokia/NSN Karaportti együttes), erre pár napja nekiálltak bontani az utolsó eddig háborítatlan (használaton kívüli) épületet is. Így néz ki hát egy szétesõ falú gyártócsarnok…

Más utazók oldalán leltem:
„Minden kilométerrel való távolabb jutás egy paránnyal tágítja tekintetünket; az, aki az egész világot bejárta, talán már egy kis világot hord magával; aki pedig jó szívvel indult a körútra, talán az egész világot a szívébe zárta – mert mindenütt akadunk jóra, mindenütt látunk szépet!”
Vojnich Oszkár (1864-1914)

És itt tartok én a világ meghóditásában. Hát, van még mit dolgozni az ügyön :-)


Köszönet a World66.com-nak a térképekért.

Mivel Ralloú életveszélyesen megfenyegette szegény Csoki Húsvéti Nyulat (aki tavasz óta ott pihen a polcon), hogy a Csoki Mikulás majd jól kiszorítja onnan, a nyuszi összebeszélt a piroskabátossal. Az eredmény: idén nyúlszánon érkezett a Télapó! A nyúlszános Csoki Mikulás mellett meg a saját gyúrású Marcipán Télapó látható.
Nem mellesleg mindig elérzékenyülök, hogy itt Finnországban, a Télapó hazájában nemzeti ünnep Miklós napja. :)

Tapiolában járva a karácsonyi vásár közpén találtuk ezt a középkori(nak látszó) sámános, kovácsos izét. Teljesen jó volt látni a sok mûanyag sátor között.