Képek csak úgy…

Rövid londoni kiruccanásunknak sajnos vége, indulás hazafelé. Fateréknak kössz a fenomenális kosztot, kvártélyt és pátyolgatást :-) A Stansteden az átvilágításhoz akkora sor állt, hogy még a check-in pultok között is cikk-cakkozott párat, mielött a “belsõ” cikk-cakkba jutottunk volna. Szorgos reptéri dolgozók riogatták a kedves utazóközönséget, hogy mit legyenek szívesek kirámolni a kézipoggyászból. Ezekbõl aztán olyan halom palack/tubus/pipereholmi szemét lett, hogy nem gyõzték elszállítani – óriási trógerkocsikkal jártak a szemetesek folyamatosan… Mikor az ember átesett a szokásos röntgen/taperolás herce-hurcán, és fellélegezve indulna a Tax Included boltokba, na, ott találkozik a másik sor röntgengéppel, ahol a cipõkre kíváncsiak fenemód :-( Ez a repdesés így egyre kevésbé élvezetes….
Ami meg a legszebb: Londonban KÖNNYÍTÉSNEK élik meg az Európában szigorodó szabályokat – hiszen eddig Londonból semmilyen folyadék jellegû tárgyat sem volt szabad a fedélzetre vinni. :-|

Mental note: az 1-20 gate területen (a kis vonatozás után) is van kocsma meg egy-két bolt – sokkal csendesebben mint a fõ indulási csarnokban.

A Hyde Park sarkánál egy gyalog(?) átkelõ. Tessék figyelni az “itt nyomd meg, hogy zöldet kapj” gombokra!
Van egy a rúd tetején is, hogy szegény lovasoknak ne kelljen lehajolniuk olyan mélyre :-) A túloldalon meg nem a szokásos piros emberke világított, jelezve, hogy most nem kéne keresztezni a balról száguldozó autók röppályáját, hanem egy piros lovas alakra vártunk, hogy zöld lovas alakká váljon…

Végig bandukoltam egy második világháborús csatahajón, a London közepén parkoló HMS Belfaston. A háború után kicsit felújították, hogy modernebben szolgálhasson a Koreai háborúban… A jobboldali képen a mechanikus lõszámítógép látható (a harmincas években fejlesztették ki, de az 50-es években még szolgált Koreában), ez számította ki a lövedékek röppályáját.
Miközben békésen merengtem a kapitányi hídon, egyszercsak elémtoppant egy volt kollegám, aki mostanság ugyan Angliában, de Farnboroughban dolgozik, ám ekkor épp vendégeit gardírozta Londonban (még pontosabban pont az HMS Belfast kapitányi hídján :-) ) Ennek egyenes folyományaként a Docklanden vacsoráztunk egy jó kis indiai/bangladesi csípõset.

Este meglátogattuk a Brixton Academy-t, ahol a Gotan Project adott egy fergeteges koncertet. Meglepetéssel indult a buli: hét elött pár perccel beálltunk a háztömbnyi sor végére, a finn hasonló sorokból kiindulva kilencre saccoltuk a bejutásunkat. Ehhez képest pontban hétkor a kapuk kinyíltak, és a tömeg szépen lassan besétált, hét után tíz perccel már el is kobozták (szerencsére csak átmenetileg) a fényképezõgépet és a ginger beert és mehettünk a helyünkre :-)
A Gotan Project egy meglehetõsen furcsa alakulat: a zenei alapokat egy DJ (!) meg egy másik “elektronikus zenész” szolgáltatja (a képen: fent a pulton), majd erre rétegzõdik rá a tangóharmonika, zongora, hegedûk/csellók, spanyol gitár és énekhang. Annak ellenére, hogy az erkélyen tilos a székrõl felemelni a khmm….. súlypontot, a végére az egész lelátó táncolt a széksorok között. Finom buli volt!
UPDATE: Lehet ám hangot is bloggolni ebben a szép új Web2 wilágban, szóval itt a hangsáv a képhez:

Londonban a nyilvános telefon fogalmát is átgondolták… Itt a dupla fülkék nem “érmés/kártyás” felosztásúak, hanem “internet terminál/telefon” van a két fülkében.

Ma felrepültünk London fölé, és lenéztünk a Parlamentre. Tök jól néz ki a kivilágított London, olyan magasról belátni az “egészet”.

Szerda, a Victoria&Albert nyitva van egészen este 10-ig. Végre sikerült eljutni egy múzeumba több, mint 15 percre… :-) Tele van (többek között) Leonardo tervei alapján rekonstuált tárgyakkal. Az udvaron Leonardo 1502-ben tervezett Aranyszarv-öböl hídjának a maketje látható. Ezt a hidat 2001-ben Norvégiában fel is építették!