Képek csak úgy…

Ma termékeny nap volt, ellátogattunk a Tate Modernbe, ahol óriási csúzdákon lehet élvezni a mûvészetet, majd ellátogattunk a WestEndre megnézni Agatha Christie: Mousetrap 22468. elõadását (ez már az 54/55 évad!). Nagyon aranyos kis színház, meg persze a darab is jó volt :)

Angliába érkeztünk hajnalban (aholis az útlevelemet elvitték megvizsgálni mikroszkóppal, mert “sok az ilyenbol a hamis errefele”…). Egy kis alvás után rögvest a vidéki Angliába vetettük magunkat, ezen a hétvégén még éppen nyitva.
Szóval Rothschildéknál jártunk Waddesdon-ban vendégségben. Ez a szép csillár egy halom szétrobbanó porcelánt mintáz. A többi régiséghez képest felüdíto, hogy 2003-as design :)

…és Csákány úr megvette élete második autóját. 2000-bõl való Ford Escord STW 1.6. Egyelõre mûködik szépen, tartsa meg ezt a jó szokását :-)

Ma reggel egy mókuscsordával találkoztam munkába menet. Ott randalíroztak az erkélyeken, majd amikor kérdõre vontam õket, csak bámultak nagy szemekkel rám. Õ az egyik fõkolompos :)

Amitõl tartottunk, sajnos megtörtént: a csõcselék megint elszabadult Pesten. Ami érdekesnek tûnt pár napja itt Helsinkiben (a T34-es rövid vonulása az utcán), hátborzongató volt a pesti aszfalton… Szomorú, hogy idáig jutott megint az ország, és ami a legrosszabb: nem látok értelmes kiutat :-(
Ibolykának (meg még egy csomó értelmes embernek) igaza van abban, hogy mindkettõnek (vekkerviktor és feri) el kéne takarodni, de a kérdés még mindig ott lóg, hogy “és akkor?”. Az esetleges elõrehozott választásokat se valaki más nyerné, csak vagy a Fityisz vagy a Maszop. Oszt akkor ugyanott vagyunk mint most. Vagy esetleg mégrosszabb. Jó megoldás nincs.

Ma volt az 56-os kiállítás megnyitója (Képriport: ITT) a helsinki Magyar Intézetben (amit végül nem Gyurcsány nyitott meg, pedig jön ma ide a finnekhez Lahtiba. Úgy látszik a bécsi fiaskó óvatossá tette. Ismerve az itteni hõzöngéseket, úgy gondolom, talán joggal…)
Lemászott a kulturális központ melletti utcán egy T34-es (nagy füstfellegeket eregetve. Amúgy egy finn csókáé, nem az oroszoktól jött át :) ), amire felmászott egy bátor ember és magyar zászlót tûzött rá. Érdekes volt a keresztforgalom autósainak arca az alábbi párbeszéd után:
Rendõr: várjon, az utca le van zárva.
Autós: miért?
Rendõr: mert jön egy tank keresztbe.
Autós: ?! =:-o ?!

Ma öt éve landolt a gép, amivel kiköltöztünk Fingországba. Háttérben az az óriási fikusz (amelyik már nem fér bele a képbe), majdnem akkora volt 5 éve, ahol most elágazik (lásd az ablakpárkányt)…

Az Eckeröline akciózott egyet, ígyaztán áthajóztunk ismét Tallinba egy kis “európai levegõt” szívni, ebédelni egy jót Nagymama konyhájában (Vanaema Juures); valamint magyar meggykonzervet venni.
A fenti képet egy útkeresztezõdésben készítettem. Bizony, a fa pont a keresztutca közepén álldogál :)

Mint arról korábban beszámoltam, a dortmundi képeim odavesztek a hibás telefonom miatt. Legalábbis azt hittem – eddig! Merthogy egyszercsak hívtak Vancouverbõl, hogy sikerült leszedniük a képeket a visszaküldött telefonról és szívesen visszaadnák. :)
Így is lett, s voilá, már fel is kerültek a helyükre a többi kép mellé. Nem mûvészi alkotások, csupán egy szép emlék a Foci VB-rõl…
Lásd: Németország, Dortmund

Egy újabb csapatmóka, ezúttal az összes Technical Operations emberkékkel együtt. Nagy vonalakban vázolták, hogy is lesz az NSN (Nokia Siemens Networks) struktúra a mi nézopontunkból. Majd elbuszoztunk Nuuksio sarkához, aholis vízre bocsátkoztunk már megint, de ezúttal nem volt 750 lóero a csónak végében… :(
“Akadályverseny” finn módra: négy csapat, mégsincs nyertes vagy vesztes – csak egy “nagy” csapat.
Azér’ jól kisportoltuk magunkat, a vacsora még hátravan :)